Színházi Élet, 1934. július 1–7. (24. évfolyam, 28. szám)
1934-07-01 / 28. szám
Nem tudjuk, mi bajunk — talán a kánikula fejünkbe szállt, — de az egyszer mozipárti cikket fogunk írni. Főszerkesztőnk utasított, hogy foglalkozzunk e héten a filmmel. Morogva engedelmeskedtünk. Nem volt igazunk. Ha vm hely, ahol az ember nem érzi a hőséget, úgy a filmszínház az. Sötét van, hűvös van, kevesen vannak jobb, csupa és ami a legcsodálatoelsőrangú amerikai attrakció megy. Három film alatt egyetlen szinkronizált szót sem hallottunk. A látottak közül legjobb az »Erős férfi, gyenge nő«, című. (Micsoda cím! — mint valami egészségügyi hirdetés.) Ezt a filmet úgy hirdetik, mint téli szenzációt, mely csupa véletlenségből eltévedt és betért nyári pihenőt tartani a Royal Apollóba. Gyanakodva olvastuk a reklámot. Húzódozva ültünk be. Ritkán fordul elő, hogy nincs igazunk, tehát férfiasan bevalljuk, ebben az esetben hogy nem volt. A film óriási. Szép is, érdekes is, humoros is, izgató is — okvetlenül megnézendő. Hőse Max Max Baer kezdő boxoló bizonyos Jack Morgant alakít. Jack Morgan, obszkwrus szegény fiú, akit egy durva hangú, de aranyszívű öreg boxtanár, a »professzor« treníroz. Egy autókarambol alkalmából (nem is lehetne máskép) Jack megismerkedik Belle nevű bárénekesnővel és beleszeret. Belle (azaz Myrna Loy) a bártulajdonos barátnője és a bártulajdonos a város leghírhedtebb gangszere, gangszert Willie Ryan — így hívják az igazi nevét, sajnos, nem tudjuk, pedig megsúghatjuk, jobbképű fiú, mint a boxoló), szóval Willie Ryan azzal a bizonyos gangster- Baer, a híres boxoló, ami ne ijessze el a box ellenségeit, mert nemcsak boxolásról van szó, hanem szerelemről és kapcsolt komplikációkról is. No, kezdjük az elején... Max Bast és Myrna Lay az »Erős férfi, gyenga nő«-ban (Foto Metro)