Színházi Élet, 1934. július 1–7. (24. évfolyam, 28. szám)

1934-07-01 / 28. szám

Nem tudjuk, mi bajunk — talán a kánikula fejünkbe szállt, — de az egyszer mozipárti cikket fogunk írni. Főszerkesztőnk utasított, hogy fog­lalkozzunk e héten a filmmel. Mo­rogva engedelmeskedtünk. Nem volt igazunk. Ha vm hely, ahol az ember nem érzi a hőséget, úgy a filmszín­ház az. Sötét van, hűvös van, keve­sen vannak jobb, csupa és ami a legcsodálato­elsőrangú amerikai attrakció megy. Három film alatt egyetlen szinkronizált szót sem hal­lottunk. A látottak közül legjobb az »Erős férfi, gyenge nő«, című. (Mi­csoda cím! — mint valami egészség­ügyi hirdetés.) Ezt a fil­met úgy hirdetik, mint téli szenzációt, mely csu­pa véletlenségből elté­vedt és betért nyári pi­henőt tartani a Royal Apollóba. Gyanakodva olvastuk a reklámot. Húzódozva ültünk be. Ritkán­ fordul elő, hogy nincs igazunk, tehát fér­fiasan bevalljuk, ebben az esetben hogy nem volt. A film óriási. Szép is, érdekes is, hu­moros is, izgató is — okvetlenül megnézendő. Hőse Max Max Baer kezdő boxoló bizonyos Jack M­or­gant alakít. Jack Morgan, obszkwrus szegény fiú, akit egy dur­va hangú, de aranyszívű öreg box­tanár, a »professzor« treníroz. Egy autókarambol alkalmából (nem is le­hetne máskép) Jack megismerkedik Belle nevű bárénekesnővel és bele­szeret. Belle (azaz Myrna Loy) a bár­tulajdonos barátnője és a bártulaj­donos a város le­g­hírhedtebb gang­szere, gangszert Willie Ryan — így hívják a­z igazi nevét, sajnos, nem tudjuk, pedig megsúghatjuk, jobb­képű fiú, mint a boxoló), szóval Wil­lie Ryan azzal a bizonyos gangster- Baer, a híres boxoló, ami ne ijessze el a box ellensé­geit, mert nemcsak bo­xolásról van szó, hanem szerelemről és kapcsolt komplikációkról is. No, kezdjük az elején... Max Bast és Myrna Lay az »Erős férfi, gyenga nő«-ban (Foto Metro)

Next