Színházi Élet, 1934. szeptember 16–22. (24. évfolyam, 39. szám)
1934-09-16 / 39. szám
A GAVALLÉR KÖLTŐ Farkas Imrének mindig van egy sereg protézséje. Hol színházhoz, hol filmhez ajánl valakit, a nyáron pedig megtörtént, hogy egyik a szegénysorsú ismerősét saját költségén elküldte Suri bácsihoz, az újságírók népszerű, a régi orvosához. Amikor beteg meggyógyult, Farkas Imre személyesen ment el hozzá rendezni a számlát. — Mennyivel tartozom, Suri bácsi ? — Az orvosság, amit adtam, tíz pengő, nyolc látogatás negyvennyolc pengő, összesen ötvennyolc pengő. A költő elővette a tárcáját. — Itt van tíz pengő, Suri bácsi, a látogatásokat majd természetben adom vissza. A SORSJEGYÜGYNÖK A feltűnt bohém kávéházakban az utóbbi időben egy sorsjegyügynök, arról nevezetes, hogy aki az aktuális eseményekhez fűzi mindig a mondókáját. Ez a sorsjegyügynök olvasván a lapban, hogy Szűcs László megütött egy színházi szabót, felrohan az operaénekes és így szól hozzá: lakására — Vegye meg úr ezt a sorsjegyet! művész — Már miért vegyem meg? — Mert hátha meg tetszik ütni a főnyereményt is . . . POMPÁS ÖTLET Bárdos Artúr és Sebestyén Géza aktuális dolgokról beszélgetnek. — Érdekes, — mondja Bárdos — hogy most a kültelki színházak milyen jól mennek! — Kellene nyitni egyet benn, a város közepén! — feleli Sebestyén Géza. Gf Wl F]^ SKÓCIA Az óceánrepülő Európa fölött hirtelen elveszti a tájékozódó képességét. Egyszer csak odakiált neki a társa: — Megvan! Skócia fölött repülünk! — Honnét tudod? — Látok egy asszonyt a pataknál, aki papírszalvétát mos. KOMIKUS-DÖMPING A JAPANBAN László Miklós, Ráday Imre, Radó Sándor, Salamon Béla, Vértes Tibor, Peti Sándor, Barna. Közgazdasági életben Japán úgy szerepel, mint a dömping hazája. A Japán-kávéház a stílszerűség kedvéért megcsinálta a komikus-dömpinget. A kávéházban ugyanis megalakult a komikusok törzsasztala. 49