Színházi Élet, 1934. szeptember 23–29. (24. évfolyam, 40. szám)

1934-09-23 / 40. szám

He­rain : Hadnagy utca, hat Ott lakik 6 e szám alatt DODÓ:.Majd ha arra megy, Kicsi szobámat nézze meg. Muskátli van az ablakomban S egy csókra csuda alkalom van. Hadnagy utca, hat Ott lakom én e szám alatt ! (Tánc. Majd el. Függöny fel.) II. KÉP. (Szín : Korom Gida kastélyának kertje. Hátul az épület feljáróval.) Ágnes, majd b. Pipere, m. Amália. ÁGNES (trampli parasztleány. Rendetlen, szőke haj, színes fésűvel, tarka szoknya. Kezé­ben nyirfaseprő. Énekelve jön. Már kintről hallatszik a hamis nóta) : Belépő : Elmúlik az idő, jöhet a szépítő Mi lesz veled Ágnes? Refrain : Soha sincs úgy, hogy valahogy ne vóna Hogy a lány a legényér' ne bemóna A legény az tizenkilenc Én egy hián húsz Az én szivem hej, egy legény felé húz. Kiállok a kiskapuba vasárnap Oszt'— megmutatom a legényt az apámnak. PIPERE­­ a tánc után settenkedve jön jobbról. Kezében képes francia újság, valami pikáns revü). ÁGNES (indul balfelé, miután felvette a sze­meteskosarat is). PIPERE : Pszt ;.. . Liliomszál, ne siessen úgy ! . . . Nahát . . . ÁGNF­S (megáll) : Mér' ne . . . sz' dógom van ! PIPERIJ (odamegy, mutatja a lapot) : Ide­nézzen. Látott maga már ilyet? Csupa remek akt. Párizsi 1 . . . Nézze például ezt. Éva anyánk a Paradicsomban direkt teljesen volt felöltözve ehhez képest 1 . . . (Nevet). . ÁGNES (beletekint, szégyenlősen elfordul) : ^T Hogy nem sül ki a két szeme ! Ilyet nézni ! . . . ^'(Hirtelen vigyorogva megfordul, elveszi a lapot s élvezettel, nézi). PIPERE : Mit csináljak? . .. Sajnos, én már csak nézni tudom. ÁGNES (megint szigorú lesz) : Akadjon is fel a szeme. PIPERE (enyelegve, bizalmaskodva) : De a maga két szép szeme ... (megcsípi az ar­cát). AMÁLIA (a tempo be. Igazi vén, piperkedő anyóstípus. A komika, őszülő haj, lorgnon. Vésztjóslóan jelenik meg a kastélylépcsőn). PIPERE (észreveszi, kijavítja magát) : A szeme . . . tet jó messzire vigye el, hogy ne fertőzzön ! Nem bírom a bacillust ! . . . ÁGNES : Tegye le, ha nem bírja ! (El balra.) AMÁLIA (szigorúan): Zénó... mi volt ez ? PIPERE : Unalmamban vntézkedtem egy kicsit ... . AMÁLIA (m. f.) : Majd én rögtön elintéz­lek !.. . Van szíve ilyenkor unatkozni, mikor én a hajamat tépem az idegességtől. PIPERE: Még mindig elég sűrű. AMÁLIA : Fél óra múlva már azé a paraszté lesz a leányom ! . . . Zénó, ez a te "műved ! Te meg tudtad volna akadályozni, hogy egy Korom Gedeon feleségül vegyen egy Pipere baroneszt — a férfi pénzéért. PIPERE : Engem sem akadályozott meg senki­­— sajnos — mikor önt elvettem, ön sem a Lehel kürt hangjára jött át a Vereckei szoroson. A papája ement háli ügynök volt. A lyukakon szerezte a vagyonát ! AMÁLIA: Most aztán elég volt!... Arra feleljen, mi oka lehet a tisztelt vőlegénynek, titokban tartani az esküvőt ? Hát az én lányom már azt sem érdemli meg, hogy ki­vonuljon az egész falu? Hogy ide figyeljen a világ? A lapok, a társadalom, az arisztok­rácia ? .. . PIPERE : Ez egy szegény ember, spórol az unokáimnak. Igaza van ! Mit kell ezt vi­lággá kürtölni ? ! AMÁLIA (majd szétcsattan a dühtől) : Hallja ... ha maga folyton leint, én magának­rontok . . . (rázza a Pipere vállát és kirázom magát az öltönyéből ! . . . dühösen) ÁGNES (visszajön balról, látja a jelenetet, a bal­oldali pad mögé guggol, de önkénytelenül felkiált) : Jél . . . AMÁLIA (észreveszi Ágnest, más hangon) : Igy ! Rendesen álljon ! . . . (mintha igazítaná csak a Pipere gallérját.) Rendesen álljon ma­gán ez a kabát. Ne húzza be a vállát. Legyen férfi. . . PIPERE : Maga mellett. . . AMÁLIA (Ágneshez) : Szép tiszta legyen itt minden. Nem szeretem a bacillusokat ! . . . (PiPeRéhez.) Zénó ! Utánam ! (El a kastélyba.) PIPERE (hülyén néz utána). ÁGNES : Mondja, a ténsasszonynak mikor szokott legjobb kedve lenni ? PIPERE : Mikor azt mondják neki, hogy : ementháli. (El a kastélyba.) ÁGNES : Csak tunnám miféle állat az ementháli? (El jobbra.) GACSAJ (be jobbról. Cifraszúrös, gatyás, pörgebajszú, 26 év körüli legény. Tempós, jó­tartású. Vállán tarisznya, kezében katonaláda, melyre szépen rá van pingálva a neve : Gacsaj István). (Próza) : Adjék Isten minden jót ! . . . (Le­teszi a ládát, körülnéz, előzene után.) Ének : Mátészalka gyászba vet, Mer' öregapám meg­hótt. Én vagyok az édes-kedves Unokája néki ! Beretvás pasztilla fejfájás ellen ! J

Next