Színházi Élet, 1934. szeptember 23–29. (24. évfolyam, 40. szám)
1934-09-23 / 40. szám
Herain : Hadnagy utca, hat Ott lakik 6 e szám alatt DODÓ:.Majd ha arra megy, Kicsi szobámat nézze meg. Muskátli van az ablakomban S egy csókra csuda alkalom van. Hadnagy utca, hat Ott lakom én e szám alatt ! (Tánc. Majd el. Függöny fel.) II. KÉP. (Szín : Korom Gida kastélyának kertje. Hátul az épület feljáróval.) Ágnes, majd b. Pipere, m. Amália. ÁGNES (trampli parasztleány. Rendetlen, szőke haj, színes fésűvel, tarka szoknya. Kezében nyirfaseprő. Énekelve jön. Már kintről hallatszik a hamis nóta) : Belépő : Elmúlik az idő, jöhet a szépítő Mi lesz veled Ágnes? Refrain : Soha sincs úgy, hogy valahogy ne vóna Hogy a lány a legényér' ne bemóna A legény az tizenkilenc Én egy hián húsz Az én szivem hej, egy legény felé húz. Kiállok a kiskapuba vasárnap Oszt'— megmutatom a legényt az apámnak. PIPERE a tánc után settenkedve jön jobbról. Kezében képes francia újság, valami pikáns revü). ÁGNES (indul balfelé, miután felvette a szemeteskosarat is). PIPERE : Pszt ;.. . Liliomszál, ne siessen úgy ! . . . Nahát . . . ÁGNFS (megáll) : Mér' ne . . . sz' dógom van ! PIPERIJ (odamegy, mutatja a lapot) : Idenézzen. Látott maga már ilyet? Csupa remek akt. Párizsi 1 . . . Nézze például ezt. Éva anyánk a Paradicsomban direkt teljesen volt felöltözve ehhez képest 1 . . . (Nevet). . ÁGNES (beletekint, szégyenlősen elfordul) : ^T Hogy nem sül ki a két szeme ! Ilyet nézni ! . . . ^'(Hirtelen vigyorogva megfordul, elveszi a lapot s élvezettel, nézi). PIPERE : Mit csináljak? . .. Sajnos, én már csak nézni tudom. ÁGNES (megint szigorú lesz) : Akadjon is fel a szeme. PIPERE (enyelegve, bizalmaskodva) : De a maga két szép szeme ... (megcsípi az arcát). AMÁLIA (a tempo be. Igazi vén, piperkedő anyóstípus. A komika, őszülő haj, lorgnon. Vésztjóslóan jelenik meg a kastélylépcsőn). PIPERE (észreveszi, kijavítja magát) : A szeme . . . tet jó messzire vigye el, hogy ne fertőzzön ! Nem bírom a bacillust ! . . . ÁGNES : Tegye le, ha nem bírja ! (El balra.) AMÁLIA (szigorúan): Zénó... mi volt ez ? PIPERE : Unalmamban vntézkedtem egy kicsit ... . AMÁLIA (m. f.) : Majd én rögtön elintézlek !.. . Van szíve ilyenkor unatkozni, mikor én a hajamat tépem az idegességtől. PIPERE: Még mindig elég sűrű. AMÁLIA : Fél óra múlva már azé a paraszté lesz a leányom ! . . . Zénó, ez a te "műved ! Te meg tudtad volna akadályozni, hogy egy Korom Gedeon feleségül vegyen egy Pipere baroneszt — a férfi pénzéért. PIPERE : Engem sem akadályozott meg senki— sajnos — mikor önt elvettem, ön sem a Lehel kürt hangjára jött át a Vereckei szoroson. A papája ement háli ügynök volt. A lyukakon szerezte a vagyonát ! AMÁLIA: Most aztán elég volt!... Arra feleljen, mi oka lehet a tisztelt vőlegénynek, titokban tartani az esküvőt ? Hát az én lányom már azt sem érdemli meg, hogy kivonuljon az egész falu? Hogy ide figyeljen a világ? A lapok, a társadalom, az arisztokrácia ? .. . PIPERE : Ez egy szegény ember, spórol az unokáimnak. Igaza van ! Mit kell ezt világgá kürtölni ? ! AMÁLIA (majd szétcsattan a dühtől) : Hallja ... ha maga folyton leint, én magánakrontok . . . (rázza a Pipere vállát és kirázom magát az öltönyéből ! . . . dühösen) ÁGNES (visszajön balról, látja a jelenetet, a baloldali pad mögé guggol, de önkénytelenül felkiált) : Jél . . . AMÁLIA (észreveszi Ágnest, más hangon) : Igy ! Rendesen álljon ! . . . (mintha igazítaná csak a Pipere gallérját.) Rendesen álljon magán ez a kabát. Ne húzza be a vállát. Legyen férfi. . . PIPERE : Maga mellett. . . AMÁLIA (Ágneshez) : Szép tiszta legyen itt minden. Nem szeretem a bacillusokat ! . . . (PiPeRéhez.) Zénó ! Utánam ! (El a kastélyba.) PIPERE (hülyén néz utána). ÁGNES : Mondja, a ténsasszonynak mikor szokott legjobb kedve lenni ? PIPERE : Mikor azt mondják neki, hogy : ementháli. (El a kastélyba.) ÁGNES : Csak tunnám miféle állat az ementháli? (El jobbra.) GACSAJ (be jobbról. Cifraszúrös, gatyás, pörgebajszú, 26 év körüli legény. Tempós, jótartású. Vállán tarisznya, kezében katonaláda, melyre szépen rá van pingálva a neve : Gacsaj István). (Próza) : Adjék Isten minden jót ! . . . (Leteszi a ládát, körülnéz, előzene után.) Ének : Mátészalka gyászba vet, Mer' öregapám meghótt. Én vagyok az édes-kedves Unokája néki ! Beretvás pasztilla fejfájás ellen ! J