Színházi Élet, 1935. január 20–26. (25. évfolyam, 4. szám)

1935-01-20 / 4. szám

Gesszenyesütő a szalonban írta: ADORJÁN ANDOR Párizs, január. A Numa Roumestan provencei pásztorára kell gondolnom, akit képviselő úr szeszélye Párizsba ho­ a­zott fel, házi estélyre és aki aztán ott ragadt meg, mert balgaságában az egyetlen este sikerét egész életre szólónak hitte, a maga eljegyzésé­nek a boldogító művészettel. Primi­tív hangszeréből nem varázsolta-e a délvidék jókedvét, napfényét és minden cabrioláját a gyönyörű höl­gyek és frakkos urak szívébe, akik fölhevülten tapsoltak neki, jámbor parasztlegénynek. Meghódította a világvárost! Nyitva előtte minden szalon. Ezentúl az ő nevével lesz tele Párizs ... Mert van-e álom elég vakmerő, reménység elég valószínűt­len, illúzió elég hamar elfoszló, hogy az igazi provencei-fi ne higyjen benne azonnal, vallásos áhítattal. Ennek a daudet-i figurának histó­­­riája van most Párizsban megismét­lődőben, amióta a francia főváros egyik ipari mágnása vagy négy hét előtti estélyén ugyancsak furcsa meglepetéssel szolgált vendégeinek. Passy egyik gyönyörű palotácská­jában volt ez a mulatság, azaz talán inkább azzal kellene kezdenem: nem volt ez se tea, se zsúr, se vacsora, se bál, hanem mindezek elegye, valami fonák, igen mai keverék, minél több meglepetéssel fűszerezve. Cocktail­partie- nak hívják az ilyesmit. Ha szabad úgy mondanom, a szórakozás ez a legújabb válfaja, a társas ös­­szejövetelek alakjába öntött formá­ja annak a mai, felemás igyekezet­nek, amely szeretné is megőrizni, folytatni a régi jó idők mulatozá­sait, minden bőségükkel, ragyogá­­sukkal és örömükkel de ugyanak­kor komor árnyék, számot vet a kor­szerű és kénytelen takarékossággal. Még nem is olyan régen, az óriási hadi nyereségek és a búsás pénzkere­seti lehetőségek idején, amikor csu­pa Krőzus és Midás király tolongott úton-útfélen, a sznobéria a tékozlás­ban élte ki magát. Palota, autó, szikrázó ékszerek, mecénási hajlan­dóságok, dráera gobelinek a falakon, mialatt a csillárok fényében egy­mást követték a vaervont emésztő mulatságok... A hét kövér tehenet fájdalom, felfalta azóta a hét so­vány és csodálatos, minél inkább falta őket, jómaga annál öszt­övé­rebb és éhesebb lett belé. Párizs pe­dig egy nap új sznobériára virradt, arra, amit »snobisme de la purée-­nek neveznek itt. A pénztelenség fit­togtató, feltúlzott keltetésének. Ha azelőtt, Dáriussá fúvódva, fényűzé­sükkel kápráztatták egymást az em­berek, most, megfordítva, ez az új sznobéria a pénztelenségével henceg és kérkedik. A lapos zseb és az üres tárca parádéja ez. Ahogyan régebben a pénzzavarát leplezte a szemérmes és a jómódját csillogtatta, aki tehette, most ponto­san ellenkezője a divat: a pénzte­lenségét, kényszerű takarékosságát teszi a kirakatba mindenki, ellenben a vagyonát féltékenyen rejti, mint­ha szégyelni való lenne, divatját mult ósdiság az ükanyák idejéből. És valahogyan ebből született meg a cocktail-partie.­­ A cocktail-partiehoz az ember le­hető sok ismerősét hívja meg, aki tudja azt az eredendő kötelességét, hogy a háziakat illik minél több itallal megörvendeztetnie. Micsoda italt szokás küldeni a cocktail-par­tiera? Istenem, mindent, amit küldő maga is meginna. És Fran­­­ciaország alkoholrepertoárja olyan bő! Arról nem is szólván, hogy a hollandi Fockink éppen olyan szí­vesen látott vendég, mint a legjobb skót whisky, a legnemesebb portói, akár a háromcsillagos export­ vodka. A házbeliek viszont a harapniva­lóról gondoskodnak. Asztal, abrosz, szalvéta evőeszköz, vacsora, virág­dísz, bő inasi felszolgálás mind nincs, im on­danom sem­­ kell. Éleség­csillapítónak és itatóingernek csak hideg büffé van szendvicshalmok­kal, sósmandula-lankákkal, oliva­buckákkal, majornéz-tengerszemek­kel, homardszigetekkel, sóshal és pomme-naille hepehupákkal s tet­szetős tájkénen innen, az előtérben: bar-keeper és cocktail-mixer és ita­lok: ez utóbbiak a színek, ízek és za­matok minél búsásabb keverékében. Az ierazi cocktail-partie este 6 óra­kor kezdődik és tart, ameddig az étel-ital. Az italt a meghívottak küldték. A háziak maholnap talán csak a szendvicshez való kenyérről gondoskodnak. Persze tánc is van. De a zenét már­nem holmi eszeveszett jazz szolgál- 1D

Next