Színházi Élet, 1935. július 28–augusztus 3. (25. évfolyam, 31. szám)

1935-07-28 / 31. szám

kérdésre generáció felel írta: Zsolt Béla írók, színészek, festők, beérkezetteik és névtelenek kerültek össze véletlenül ugyanazon az estén egy hárshegyi villa kertjében. Két, sőt három generáció, amely ezúttal derűs, fegyverszünetben pihentette a nemzedékek ádáz harcát. A társaság homogénnek hatott, mert ugyan­azok a külsőségei jellemezték az előkelő­ségeket, akik már­­ a háború előtt beérkez­tek, mint a háború utániakat, sőt, mint azokat, akik esetleg­ csak a legközelebbi h­áború után fognak beérkezni. Ezt a lát­szólagos külső összhangot a szép budai este mindenkire egyformán ellenállhatat­lan varázsa s a mindhárom generációtól egyformán kanért és törvényklánt elis­mert bridzs-szabályok teremtették meg. De hirtelen kedvem támadt, hogy az egy­séget, ha nem is megzavarjam, de leg­alább leleplezzem. Elhatároztam, hogy három kérdéssel lekontrolllálom­, hogy ebben a harmonikus légkörben milyen ellentétes előjelű elektromos áramlato­k keringenek. Vihart nem idézni, veszedelmes villámot, akartam fel­legfeljebb csak »Wetterl­uchm­an-t — , ezért a kö­vetkező ánlatb­an kérdéseket vetettem fel a régieknek és a maiaknak: 1.­­Mit vár a színháztól és a mozitól? 2. Mi a véleménye a modernizmusról és a modern 3. Hogyan nőről­ lehet ma karriert csinálnifa Elsőnek HELTAI JENŐT kérdeztem meg, aki régimódisan, szi­varja füstje mögül s újmódi­an, a bundzs­kártya legyezője mögül a következőkép­pen felelt: X. Átalakulni, megjavulni, felemelkedni sem a színház, sem a mozi, sem maga az emberiség nem tud előre megfontoltan. Jöt­et egy nagy egyéniség, egy géniusz, a­ki egy csapásna mindent megváltoztat — addig bele kell nyugodni, hogy tovább tart a mai egyenetlenség: a művészet és művészetlenség, professzionizmus és di­lettantizmus, jó és­ rossz váltakozása, anélkül, hogy ki lehetne számítani, hogy pillanatnyilag a társadalomnak mire van szüksége s melyikre reagál. 2. A modernizmusról ugyanaz a vélemé­nyem, ami akkor volt, amikor mi voltunk modernek: mindaddig bizonytalan az ér­téke és a maradandósága, amíg a meg­levő alapfogalmak és bevált formáik közt ki nem próbálódik. A háború utáni né­met »izm­usok«-ról például kiderült, hogy csak a modernizmus a­kut izgalmi álla­potában hatottak, mint a barrikád-jelsza­vak a forradalomban, de a relatív nyu­galmi állapot értelmi és esztétikai reví­zióját már nem bírtá­k ki. Ezzel szemben a francia modernizmus (Cocteau, Girau­doux stb.), mely kib­urtult és megtalálta végleges lényegét és formáját, szerve­sen kapcsolódik a múlthoz. Ami a modern nőt illeti: jo­bban szeretem, mint a régit, mert megtanult beszélni , mert kétségkí­vül szebb, mint anyái. Kicsit zsurnalisz­tikai és iparművészeti termék, de szere­tetreméltó. 8. Az, aki, mint én, állítólag karriert csinált, az úgynevezett sikeres pálya tit­kait, fogásait éppoly kevéssé ismeri, mint aki lemaradt. Azt hiszem, a karrier ma is a szerencsés jellegű, tehetségen és a szerencsés véletleneken múlik. JÓZSEF ATTILA fiatal költő: 1. A színháztól azt várom, hogy az az ember is kellemesen elszóralkozhassék benne, aki ma az úgynevezett szórakoz­tató darabokat rendkívül unalmasaknak találja. Ami a mozit illeti, abból csa­k a színházat kellene kidobni. Mindenesetr­e szeretném, ha Marlene Dietrich nem falná fel a Micky Maust. 2. Jó, ha vannak emberek, akik min­dent megtehetnek, amiről úgy tudják, hogy modern­ ők az emberiség prób­a­bábúi. Tulajdonképpen mi többiek próbál­ju­k ki rajtuk, hogy az új, a korszerű, a modern megfelel-e nekünk. A modern nők például, a túrázók, a csónakázók, a dol­gozók, nagyon megfelelőek; zársak, pajtá­sok. Mindannyiunk köszönetét megérdem­lik a kezdeményezők. 3 Karriert tehetséggel lehet csinálni, csak éppen a tehetséghez ma már hozzá­tartozik, hogy az ember egy kissé rész­vétlen legyen a szellemileg hozzá ha­sonlók egyre reménytelenebbé váló­­ arcá­val szemben. Ezért az eredmény azon mú­lik, hogy mint adagolja az em­ber a sze­retetet és a kíméletlenséget. MARK LAJOS a festő. 1. A színház és mozi jövőjének, fordu­latainak­, a nagy egyéniségek jelentke­zése a határköve. 2. Ne felejtsük el, hogy szubjektíven is óriási változásokon mentünk keresztül. De a szkrupulózus embernek minden új. Modernizmus mindig volt s végül, minden ellenálláson keresztül győzött is. A nő, akinek hivatása, egzisztenciális feltétele a tetszés, kénytelen együtthaladni a mo­dernizmussal, még akkor is, ha néha a »divat« ízléstelenségekbe kergeti. De én, mint ifjú művész, olyan fantáziátlan kor­ban éltem­, hogy nem tudok annyira meg­döbbenni a mai­ kor művészi és ízlésbeli kinövésein, mintha a régi idők lompos és

Next