Színházi Élet, 1935. július 28–augusztus 3. (25. évfolyam, 31. szám)

1935-07-28 / 31. szám

Filmsztárból fényképészinas A Színházi Élet egyik régebbi számában meg­jelent egy felvétel, mely a háttérben a Himalája­hegységgel, torzonborz s­­a­kállas fiatalembert és egy vastag prémbundába cso­magolt fiatal hölgyet áb­rázolt: Marton Endrét, egy ázsiai expedíciós film ren­dezőjét és amerikai szár­mazású, fiatal feleségét, Jarmilla Martont. Most mindketten Buda­pesten vannak. Marton Endre nemrégen fejezte b­e az Elnökkisasszony forga­tását a Hunniában. Jar­milla Marton pedig az egyik belvárosi fotómű­helyben dolgozik mint a tanonc. Nadrágban, f­e­l­g­y fl­r­t u­j­j­ú férfiingben dolgozik nap­hosszat a műterem labora­tóriumában, nedves lemezek között, néha könyökig merül az előhívó sárgás oldalába. Idáig engem fotografáltak, mi­st én fotografálok mondja büszkén .1 a rím­ I­la Marton. — Filmszínésznő koromban ren­geteget szenvedtem, amikor a nehéz, fárasztó felvétel után cdda kellett állnom a fényképezőgép elé, a hely­zethez illően mosolyogni, sírni, örülni, szomorkodni. Borzasztó sokat kínlódtam akkoriban a lencse előtt. Most legalább én fo­gok kí­nézni másokat. Hiába, be­tyárból lesz a­ legjobb pan­dúr! — Mikor jött haza Tibet­bőn­ —. Februárban. Két hó­napig Berlinben éltünk, most május óta itthon va­gyunk Budapesten. Az­ ­ A fényképészinas: Jarmilla Marton­­ Pécsi fotós Tibeti szépségek (Fotó: Jarmilla között Marton!

Next