Színházi Élet, 1935. július 28–augusztus 3. (25. évfolyam, 31. szám)
1935-07-28 / 31. szám
Filmsztárból fényképészinas A Színházi Élet egyik régebbi számában megjelent egy felvétel, mely a háttérben a Himalájahegységgel, torzonborz sakállas fiatalembert és egy vastag prémbundába csomagolt fiatal hölgyet ábrázolt: Marton Endrét, egy ázsiai expedíciós film rendezőjét és amerikai származású, fiatal feleségét, Jarmilla Martont. Most mindketten Budapesten vannak. Marton Endre nemrégen fejezte be az Elnökkisasszony forgatását a Hunniában. Jarmilla Marton pedig az egyik belvárosi fotóműhelyben dolgozik mint a tanonc. Nadrágban, felgy flrt ujjú férfiingben dolgozik naphosszat a műterem laboratóriumában, nedves lemezek között, néha könyökig merül az előhívó sárgás oldalába. Idáig engem fotografáltak, mist én fotografálok mondja büszkén .1 a rím Ila Marton. — Filmszínésznő koromban rengeteget szenvedtem, amikor a nehéz, fárasztó felvétel után cdda kellett állnom a fényképezőgép elé, a helyzethez illően mosolyogni, sírni, örülni, szomorkodni. Borzasztó sokat kínlódtam akkoriban a lencse előtt. Most legalább én fogok kínézni másokat. Hiába, betyárból lesz a legjobb pandúr! — Mikor jött haza Tibetbőn —. Februárban. Két hónapig Berlinben éltünk, most május óta itthon vagyunk Budapesten. Az A fényképészinas: Jarmilla Marton Pécsi fotós Tibeti szépségek (Fotó: Jarmilla között Marton!