Színházi Élet, 1936. február 16–22. (26. évfolyam, 8. szám)

1936-02-16 / 8. szám

G­arm­i soli - l'a­rte ii'ki rohen most a modern Bábel. A világ minden nyelvén, an­goltól kezdve szanszkrittig hallható itt beszélgetés, csatakiáltás, üdv­rivalgás. Azt mondják, hogy St. Mo­ritzban és Davosban csak az egészségügyi síelők ma­radtak és aki csak tehette, eljött a téli Olimpiászra. Mégis csak nagy attrakció, hogy síelésben, korcsolyá­zásban, jégbalettben a vi­lág legjobbjait, nézzék meg az emberek. A kanadaiak főleg jég­hokksütővel járják a he­gyes-völgyes utcákat, USA képviselői között feltűnnek a marcona kinézésű bob­legények. A franciák áramvonalas, bobja külön szenzáció.­­A legvidámab­bak az olaszok, a legpon­tosabbak a németek, a leg­csendesebbek a svédek és a norvégek. A magyar csapat főhadi­szállása a »Drei Mohren,«­h­ez címzett szálloda. A jel­szó összetartás és fegye­lem. Reggel vagy délben innen indulnak útra a ma­gyar versenyzők a viadal kü­lönböző állomáshelyeire. Esténként vidám iharci zaj meri fel a »Drei Mohren«­szálloda csendjét, mert mindig van valaki, akit ünnepelni lehet, aki vala­mi szép eredményt, vagy jó helyezést ért el. Szapdry Marianne gróf­nő, aki­ a tréningen sérült, sokáig ágyhoz meg­volt­ kötve. Löf­fier professzor ú­j tal­álmán­y­ú Rön­t­ge­n -gé­p­pel kezelte a szomorú ma­gyar síbajnoknőt, aki, mi­alatt, a síversenyek foly­tak, szállodai szobájában elmélkedett a­ sísporto sok szépségéről. Szapáry Ma­rianne azonban bőséges kárpótlásban részesült: a magyar expedíció tagjai virágoskertté varázsolták szobáját. A grófnő azon­ban különösen azoknak a virágoknak, sürgönyöknek, leveleknek örült, amelye­­ k két Botond lány és a Japán Inada a legfrissebbek. Már kora reggel kinn vannak a jég-stadionban

Next