Színházi Élet, 1936. július 12–18. (26. évfolyam, 29. szám)

1936-07-12 / 29. szám

halló, figyelem ... Höl­gyeim és uraim, itt vagyok Párizs­ban, a világ fővárosában. Helyszíni közvetítést fogok adni... Ja igen, hogy hogy kerültem ide? ... Nem is olyan egyszerű a dolog. De essünk túl rajta, én még mindig az angolok pesti rádióközvetítésénél tartok. Igaz, hogy azóta egy év telt el, közben megjártam Londont, szerepeltem a B. B. C. mikrofonja előtt, voltam Párizsban, leszerződtem francia filmre, hazamentem Pestre, megint Párizsban vagyok, de nem tehetek róla, én már eljegyeztem magam az angol rádióval. Akarom mondani, az angol rádió igazgatójával. Illetve így sem stimmel, az angol rádió igazga­tójának a bátyjával. Talán emlékeznek még a lapokban megjelent fényképekre, az angol rádiósokról. Volt közöttük egy sza­kállas úr. Úgy hívták, hogy Mr. Gielgud. G a szakállas. Az ő bátyjá­ról ivan szó. (A bátynak nincs sza­kálla.) Ő a vőlegényem, most volt az eljegyzésünk. Hogy hogyan? Azt is elmondom. — December 24-én, karácsony dél­előttön szól a telefon a londoni laká­sonnap. Mr. Gielgud, (a szakállas) telefonált, hogy megérkezett a bátyja­ Párizsból és szeretné, ha megismer­kednénk. Hogy ráérek-e? Ráértem. Megismerkedtünk. Megtudtam róla, hogy író, hogy Párizsban él. Meg­ígérte, hogy másnap telefonál. Kicsit dühöngtem, mert nem kísért haza Meg is mondtam az öccsének, de az csak mosolygott ama bizonyos sza­káll alatt. Nem telefonált másnap. Közben február lett és nekem ideig­lenesen el kellett hagynom Angliát. Párizsba mentem, vártam az angol munkaengedélyt. Már vártam egy hete és szörnyen unatkoztam. Igen, igen, ilyesmi is előfordult. Unatkoz­tam Párizsban. Egy lelket nem is­mertem, de azért juszt se hívtam fel őt, pedig bevallom, hogy sokat la­pozgattam a telefonkönyvet a G-betű táján. Aztán elmúlt m­ég két hét. El­­távoztam, hogy mégis felhívom. Tehát nem hívtam fel. A Majestic Szálloda bejáratánál fordult aztán ki az ajtóból elém akkor, amikor én befordultam volna. Ezek azok a dol­gok, miket csak akkor hiszünk el, ha velünk történik meg. Egy hét múlva elhatároztuk, hogy együtt írunk szín­darabot. El is kezdtük, de nem tet-­ SZPÍKER Gordon Zita és vőlegénye, L. E. de Gielgud darabírás közben (Foto Waroline, Paris)

Next