Színházi Élet, 1936. július 12–18. (26. évfolyam, 29. szám)
1936-07-12 / 29. szám
halló, figyelem ... Hölgyeim és uraim, itt vagyok Párizsban, a világ fővárosában. Helyszíni közvetítést fogok adni... Ja igen, hogy hogy kerültem ide? ... Nem is olyan egyszerű a dolog. De essünk túl rajta, én még mindig az angolok pesti rádióközvetítésénél tartok. Igaz, hogy azóta egy év telt el, közben megjártam Londont, szerepeltem a B. B. C. mikrofonja előtt, voltam Párizsban, leszerződtem francia filmre, hazamentem Pestre, megint Párizsban vagyok, de nem tehetek róla, én már eljegyeztem magam az angol rádióval. Akarom mondani, az angol rádió igazgatójával. Illetve így sem stimmel, az angol rádió igazgatójának a bátyjával. Talán emlékeznek még a lapokban megjelent fényképekre, az angol rádiósokról. Volt közöttük egy szakállas úr. Úgy hívták, hogy Mr. Gielgud. G a szakállas. Az ő bátyjáról ivan szó. (A bátynak nincs szakálla.) Ő a vőlegényem, most volt az eljegyzésünk. Hogy hogyan? Azt is elmondom. — December 24-én, karácsony délelőttön szól a telefon a londoni lakásonnap. Mr. Gielgud, (a szakállas) telefonált, hogy megérkezett a bátyja Párizsból és szeretné, ha megismerkednénk. Hogy ráérek-e? Ráértem. Megismerkedtünk. Megtudtam róla, hogy író, hogy Párizsban él. Megígérte, hogy másnap telefonál. Kicsit dühöngtem, mert nem kísért haza Meg is mondtam az öccsének, de az csak mosolygott ama bizonyos szakáll alatt. Nem telefonált másnap. Közben február lett és nekem ideiglenesen el kellett hagynom Angliát. Párizsba mentem, vártam az angol munkaengedélyt. Már vártam egy hete és szörnyen unatkoztam. Igen, igen, ilyesmi is előfordult. Unatkoztam Párizsban. Egy lelket nem ismertem, de azért juszt se hívtam fel őt, pedig bevallom, hogy sokat lapozgattam a telefonkönyvet a G-betű táján. Aztán elmúlt még két hét. Eltávoztam, hogy mégis felhívom. Tehát nem hívtam fel. A Majestic Szálloda bejáratánál fordult aztán ki az ajtóból elém akkor, amikor én befordultam volna. Ezek azok a dolgok, miket csak akkor hiszünk el, ha velünk történik meg. Egy hét múlva elhatároztuk, hogy együtt írunk színdarabot. El is kezdtük, de nem tet- SZPÍKER Gordon Zita és vőlegénye, L. E. de Gielgud darabírás közben (Foto Waroline, Paris)