Színházi Élet, 1936. július 26–augusztus 1. (26. évfolyam, 31. szám)

1936-07-26 / 31. szám

VITORLÁS OLIMPIASZ A BALATONO A nap arany sugarai közt izzik a Ba­latoni. Reg­gel nyolc óra van, ágyúlövés jelzi az év legnagyobb amikor bala­toni eseményének, a vitorlásversenynek kezdetét. Tikkasztó a meleg. Szélcsend. A partmenti fák meg sem mozdulnak. Feszes vigyázz-állásban tisztelegnek s a leveleik bágyadtan hajlanak lefelé. Balatonfüreden n­apok óta csupa »el­lentengernagy« van. Alig van férfi, aki­nek nem volna admirális-sapkája, arany­sujt­ással, jelvénnyel. A yachtklub te­raszán szépasszonyok látcsövekkel cé­lozzák meg az öbölbe induló versenyző­ket. Ez a balatoni vitorlások nagy théâtre paréja, a magyar Negyven karcsú vitorlás vitorlázó-olimj­ász­ indul. Ilyen csodálatosan szép jelenet csak egyszer adódik egy évben, amikor a legjobb vi­torlázók megmérkőznek a Balaton kék szalagjáért. Grofcsik János, a vitor­lázók kapitánya, mint valami balett­mester vezényli a nyúlánk vitorlásokat. A könnyű, kecses kis vitorlásoktól kezd­ve délceg, büszke yachtig mind itt van­nak együtt és várják a szelet. A part­ról úgy látszik, mintha az egész gárda mozdulatlan volna. Nincs szél. Amikor azonban közelü­kbe megyünk a motoros­sal, látjuk, hogy lassanként mégis csak előrenyomulnak. Motorosunkon van An­tal Miklós dr., a Hungária Yacht Club titkára, ő az egyik főrendező. Szócső van a kezében s a motoros soffőrjének úgy adja ki az indulásra a jelszót, mint amikor a Hangli előtt megindul a pro­peller: »Előre Óbuda felé!« Mindegyik vitorlásnak van valami ere­deti ötlete. Még a vitorlavásznakban is külön divat alakult ki. Az egyiké olyan, 2.9

Next