Színházi Élet, 1936. augusztus 9–15. (26. évfolyam, 33. szám)

1936-08-09 / 33. szám

nál... De talán sehol nem közelíti meg a tökéle­tes művészetet úgy, mint ott, a Grève-téren, a guil­lotin mellett, ahol szótla­nul vigyorogva várja, hogy átadhassa Danton fejét ama bizonyos kosárnak! Kiss fűrészporos Ferenc el­gondolása, művészi átélé­se a művészet teljessége. Ádám szerepében: Leho­tay Árpád... hogy Madách tétova, Tudjuk, tán elbukó Embere a foly­leg­nehezebb művészi feladat. A legtöbb, amit Lehotay­ró­l mondhatunk: ízléssel, művészettel oldotta meg a feladatát. Aztán: a sza­badtéri előadás nemcsak gigantikus dekorációkkal jár, hanem a dekoratív embereiket is követel. En­nek a feladatnak a meg­oldására sem találhattak volna megfelelőbb­­ művészt Lehotay Árpádnál. De Lánczy Margitnál sem kü­lönb Évát Mert Évát, ezt a folyton elbukó asszony­embert Lánczy bította. Nekünk Margit az a­meglepe­tés: a szegediek, akik lát­ták tavaly, Újszegeden, En­rico­­ Morsell­i vizi pásztor­játékában, Kirké szerepé­ben, előre megmondták: a legjobb Éva! Az igazi nő, megjelenésében, művé­szetén­ek­ sugárzásában! E három ember körül, mint az előadás tengelye­­ körül, muzsiká­lt, sutto­gott, csengetett, jött, ordított, élt, nyöször­vibrá­lt a Tragédia! Akik a ta­va­lyi produkiót láttá­k, ös­­szehasonlításokat tettek. A vélemény általában ez volt: A tavalyi szem­nek szólt, ez a leegyszerű­sített rendezés inkább az értelemnek! Janovics Jenő (mert ő rendezte a dara­bot), a színpad örök sze­relmese, magát a darabot adta, e­gy élet törekvése, tudása vágyódása, van eb­ben a rendezésben. Ez­ az indus története, aki Lehotay az Egyptom képben _ Az egyptomi kép Kiss Ferenc és Mezey Mária a Római képben (Liebmann fotók)

Next