Színházi Élet, 1936. augusztus 9–15. (26. évfolyam, 33. szám)
1936-08-09 / 33. szám
nál... De talán sehol nem közelíti meg a tökéletes művészetet úgy, mint ott, a Grève-téren, a guillotin mellett, ahol szótlanul vigyorogva várja, hogy átadhassa Danton fejét ama bizonyos kosárnak! Kiss fűrészporos Ferenc elgondolása, művészi átélése a művészet teljessége. Ádám szerepében: Lehotay Árpád... hogy Madách tétova, Tudjuk, tán elbukó Embere a folylegnehezebb művészi feladat. A legtöbb, amit Lehotayról mondhatunk: ízléssel, művészettel oldotta meg a feladatát. Aztán: a szabadtéri előadás nemcsak gigantikus dekorációkkal jár, hanem a dekoratív embereiket is követel. Ennek a feladatnak a megoldására sem találhattak volna megfelelőbb művészt Lehotay Árpádnál. De Lánczy Margitnál sem különb Évát Mert Évát, ezt a folyton elbukó asszonyembert Lánczy bította. Nekünk Margit az ameglepetés: a szegediek, akik látták tavaly, Újszegeden, Enrico Morselli vizi pásztorjátékában, Kirké szerepében, előre megmondták: a legjobb Éva! Az igazi nő, megjelenésében, művészetének sugárzásában! E három ember körül, mint az előadás tengelye körül, muzsikált, suttogott, csengetett, jött, ordított, élt, nyöszörvibrált a Tragédia! Akik a tavalyi produkiót látták, összehasonlításokat tettek. A vélemény általában ez volt: A tavalyi szemnek szólt, ez a leegyszerűsített rendezés inkább az értelemnek! Janovics Jenő (mert ő rendezte a darabot), a színpad örök szerelmese, magát a darabot adta, egy élet törekvése, tudása vágyódása, van ebben a rendezésben. Ez az indus története, aki Lehotay az Egyptom képben _ Az egyptomi kép Kiss Ferenc és Mezey Mária a Római képben (Liebmann fotók)