Színházi Élet, 1936. augusztus 30–szeptember 5. (26. évfolyam, 36. szám)
1936-08-30 / 36. szám
BUDAPESTI SZÍNHÁZI OLIMPIÁSZ írta : Incze Sándor Sok mindent kellene minél felőbb megcsinálni Budapesten, hogy ne csak fejleszteni, de lebonyolítani is tudjuk az idegenforgalmat. Hogy Gellérthegy tetején mikor épül a várkastélyszerű nagy hotel, hogy mikor a lesz a Jánoshegyen, a Normafa körül szanatórium, a golfpálya mellett sereg bungalov, a Várban előkelő szálloda, a Tabánban óriási szabadszínpad és a dunaparti korzóról mikor kerül el a villamos, hogy a hotelek előtt végig csak strand és sétány legyen, mindezekhez sok idő és temérdek pénz kell, már pedig, mint az amerikai mondja, pénzzel a bolond is tud. Amit most meg szeretnék pendíteni, az majdnem befektetés nélkül, egy okosan irányított írógéppel megoldható. Az ideát az adta, hogy Gilbert Miller megérkezett Budapestre és a Gyöngyös Bokréta szombat esti előadására egyetlen jegyet sem tudott kapni A nézőtéren gombostűfej sem fért el, márpedig Miller szöges ellentéte a gombostűnek, kivéve természetesen, ha a saját színházainak nézőteréről van szó. A Néma leventéhez, amelyet a Magyar Színház nagyon tehetségesen az ünnepi héten játszott, még beállni sem lehetett, annyira megtelt a nézőtér. És ugyanakkor, a legnagyobb idegenforgalmi időben a többi 13 pesti színház zárva volt. Már pedig ezeket ilyenkor feltétlenül ki kell nyitni, ha van valahol egy rendkívül sikerült »Néma levente«, akkor azzal, ha nincs, akkor mással, de a színházak kapuit zárva tartani, amikor Pestet ellepik a külföldiek és a vidékiek, Isten ellen való vétek. Minden évben meg kell hívni Pestre a környező államokból, de még messzebbről is az ottani szezon »Néma leventé«-jét, játsszák itt el. Biztos, hogy minden nemzet szívesen hoz némi áldozatot, hogy megmutassa szezonja büszkeségét. Akár állami, akár privát alapon, de a támogatást biztosan megkapják ehhez a kiránduláshoz, amelyhez csak egy autóbusz és a tetejére felrakott kellékek szükségesek. Az első évben persze még nem alakulna ki nagyszabású program, de évről-évre fejlesztve, gyönyörű intézménnyé válhatna a Budapesti Színházi Olimpiász. Most jön ennek az augusztusi színházi olimpiásznak második része: a vidéki színészet bevonulása Budapestre. Talán furcsán hangzik, mégis nagy dolgot lehetne belőle csinálni, ha a vidéki direktorok ahelyett hogy a Pesten megbukott félsikereket favorizálnák, eredeti műsort csinálnának. Az eredetiség lehet magyar tehetség fölfedezése, Pesten színre nem került érdekes külföldi darabok előadása, de lehet magyar és idegen klasszikus is. Biztos, hogy minden vidéki színház műsorában akad egy sikeres darab, amellyel fel lehet jönni Pestre. A vidéki színházigazgatók függetlenítsék magukat a pesti bukásoktól s akkor a tél folyamán az egész pesti művészvilág lejárhatna a vidéki városokba. Úgyis min-iden vidéki város támogatja a színészeket és ha akad vidéki színigazgató, aki olyat produkál, mint például a szegedi Sziklai Jenő, akinek egy-egy előadása 500 személyes különvonatokat vonzott Szegedre, akkor az ilyen színházat még inkább érdemes támogatni. De föl lehet hozni az augusztusi hetekben más különleges színházi produkciókat is. Hogy csak egy példát mondjak, itt van a János vitéz előadása kalotaszegi miliőben. Kádár igazgató produkciója igazán méltó arra,hogy megmutassák Pestnek iS. Az ilyen sokoldalú program nagyon sok külföldit vonzana, de ezenkívül Pest is és a vidék is megkapná a maga szórakozását még kánikulában is. Mindez lezajlana augusztus 20 és szeptember 1 között. Amikor ezeket a sorokat írom, gyönyörű színházépületeink még zárva vannak. Reméljük, jövő nyárra máskép lesz. r>