Színházi Élet - 1936/45. szám

Hát, csak ügyesen. (Elmegy a kertbe. Lipót körüljár­ja az asztalmat, saját kezűleg igazít egyet-egyet a terítékeken. A hall ajtajában megjelenik az író). író (35 éves, világot járt, értelmes ember. Keresetlen eleganciával öltözködik. Nem csi­nos, inkább érdekes arcú férfi. Megnyerő modora van. Elragadóan ked­ves, szemtele­nül őszinte, végtelenül udvarias és egy kicsit mindig gúnyos. Most nagyon jó kedve van. Vidáman üdvözli Lipótot): Halló... jó reg­gelt, barátom. Lipót (megfordul): Jó reggelt, nagyságos uram. Hogy méltóztatott tölteni az éjsza­kát? író: Remekül. Szólítsa fel a hölgyek egyi­két, hogy hozzon nekem egy sötét teát, sok rummal. Lipót (a fejével int az egyik szobalány­nak, aki máris elsiet): Angol szalonnát a teához? Kekszet? Pirítóst? író: Csak egy zsemlyét és egy kis vajat. Lipót: Igenis, író. Gyönyörű reggel van. Lipót: Valóban gyönyörű, író: Mondja csak ... Szeretnék magától valamit kérdezni. Lipót: Tessék parancsolni, író: A vendégekről... T. i. hanyag em­ber vagyok és lekéstem a délutáni vonatot. Egy barátom hozott le autón. Lipót: Tudom. És csak vacsora után mél­tóztatott érkezni. író: Igen. A hallban csak egy bridgező társaságot találtam ébren. Fogalmam sincs arról, hogy kik vannak itt. Lipót: Elsősorban Boronkay kegyelmes úr. író: Éli valami minisztert Lipót: Nem. Az Országos Föld­birtoksza­bályozó Bizottság volt elnöke. Továbbá lo­vag Adami, a leányával. író: Ez rokona annak az Adami-féle pár­bajkódex írójának? Lipót: Ő maga az, személyesen. író: Ne beszéljen, ez egy élő alak. Lipót: Igen. A lovag úr él. író: Számomra a neve csak egy fogalom volt, amely a régi idők egy eszméjét képvi­selte. Mint például a Marigold B. Lipót: A Mangold B. is él. író: Miket tud meg az ember itt falun. (A szobalány hozza a teát. Leteszi az asz­talra és elmegy.) Köszönöm. Lipót: Továbbá itt van dr. Etter Ervin a feleségével. A méltóságos úrnak a jogta­nácsosa. író: Milyen méltóságos úrnak? Lipót: Izé... hogy is mondjam... a házigazdának. író: Mióta méltóságos úr ő? Lipót: Nem tudom pontosan megmon­dani. De azt hiszem, nemrég nevezték ki kormány főtanácsosnak. író: Látja, milyen jó, hogy magával be­szélgetek. Ezt nem is tudtam. Lipót: Aztán itt van az elnök úr. író: Milyen elnök? Kozmetikai és plasztikai sebészet mell- és hegplasztika, orr-, fülkorrektció, rinceltivolítás BATIZFALVY SZANATÓRIUMBAN Budapest, VII., Aréna-út 81 Vltan királyitt-Ot­tarok Lipót: Az Általános Bank elnöke, Swaro Miltiades, író: Azt ismerem, őszintén szólva, a fér­fiakra nem is vagyok nagyon kíváncsi. In­kább a hölgyekre. Lipót: Hölgyek?... (Gondolkodik.) Itt van Köhey Cecilia baroness. író: Fiatal? Csinos? Lipót: A Gyermekpártoló Liga elnöknője. Erzsébet királyné mellett volt udvarhölgy. író: Elég. Ne folytassa. Engem az érde­kelne, hogy ki van itt fiatal, csinos hölgy, aki... liftet. Értem, író. Nem érti. Nem flörtölni akarok vele. Engem bizonyos szempontból érdekel, hogy kik vannak itt, csinos, fiatal hölgyek. Lipót: Hát kérem, felsorolhatom. Elnök­­megjelenik a hall ajtóban, ötven éves, elhízott, kistermetű ember. Hosszkedvűt és morózus). Lipót: Jó reggelt kívánok, elnök úr. Elnök: Jó reggelt. író (megfordul): Van szerencsém... ré­gen nem láttam. Elnök: Jó reggelt. (Kezet fog vele. Nehe­zen leereszkedik az asztal melletti székre.) Lipót: Reggelizni méltóztatik? Elnök: Igen. Adjon nekem­­két tojást. Nem. Tojás nem kell. Pirított zsemlyét... De csak úgy szárazon pirítva ... Utána vé­konyan megkenni vajjal... és egy pohár langyos tejet. Lipót: Méz? Jam? Elnök: Isten ments. Lipót: Talán sonkát? Elnök: Igen. Egy egész vékony szelet sonkát. De nem. Inkább ne adjon sonkát. Lipót: Igenis, elnök úr. (Elmegy a hallba.) író: Gyönyörű reggel van. Ilyenkor jú­niusban legszebbek a reggelek. Elnök: Azt hiszem, jövő héten mégis be­fekszem egy szanatóriumba és megvizsgál­tatom az epémet. író: Valami baj van vele? Elnök: Nem tudom. Gyakran vannak gör­cseim. Tudja, nem az az éles, határozott fájdalom, hanem apró, kis alattomos szúrá­sok. És ha nyomom, valami tompa fájdal­mat érzek. író: Nem szabad nyomni. Egy betegség­gel sem szabad foglalkozni. Biztosan va­lami múló baj. Optimistának kell lenni. Nem kell mindjárt rosszra gondolni. Elnök: Könnyű magának. Az éjjel is csa­k altatóval tudtam elaludni. Lipót (jön, egy tálcán hozza a tejet és a pirított zsemlyét. Leteszi az elnök elé): Tes­sék parancsolni, elnök úr. Elnök: Mondja, van itt patika? Lipót: A faluban nincs. De ha valamit tetszik parancsolni, beküldünk a városba. Elnök: Köszönöm, nem kell. Délután úgyis visszamegyek Pestre. Lipót: Ahogy gondolni tetszik. (Elmegy.) Elnök: Hogy mi a fenének kellett nekem Idejönnöm... A társaság untat... utálom a vidéket... és most volna a legtöbb dol­gom Pesten... író: ön, úgy hallom, üzleti összeköttetés­ben van a házigazdával. Elnök: Hisz éppen ez az ... Az ember nem térhet ki egy ilyen meghívás elől... és a feleségem is úgy ragaszkodott hozzá ... Író: A méltóságos asszony is itt van?

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék