Színházi Élet - 1937/38. szám

Kabos Gyulát, — a »300.000 pengő az utcán« szenvedő hősét — előállítja Kelemen Lajos (Kárpát film — Manninger fotók) Lontay István, Homonnay Rezső, Uray Tivadar és Bornemisza Éva a film egyik jelenetében góírás előtt. Most aztán ezt tangják a világ minden nyelvén. Egyébként ia Bár­cziák nem rofkonok, csak a nevük hason­lít egy Ikicsit ök maguk egyáltalában nem hasonlítanak egymásrat. Szerencsére a Kató a szebbik kettőjük közül. Megkérdezem tőle, ki a kedvenc írója, de, sajnos, szerénységem nem engedi,, hogy az író nevét kiírjam. Különben mégis kiírom: Zilahy (Lajos. És Erdős Renéet is nagyon szereti. Minden köny­vét olvasta. Egyébként őt is Balogh Béla fedezte fel. Megkérdeztem tőle, milyen érzés felfedezve lenni, kijelentette, hogy nagyon boldog, mert eddig csak nézte a magyar filmeket, minden magyar filmet megnézett egyszer, ez lesz az első, amit legalább öt­ször fog végigélvezni. Korner Mihály, a producer, nevetve mondja: — Tulajdonképpen Urayt is Balogh Béla fedezte fel. Ezzel a kitűnő művésszel eddig mindig gonosz embereket játszattak a filmen, ez az első szerepe, ahol ő a happy end. Még csak egyet szeretnék leszögezni. A Sjutyi okos, kedves, tehetséges, tündéri gyermek. Mégis a szőke Rárczy Kató, bár tizenkét évvel öregebb nála, nekem jobban tetszett. Vannak nők, akiknél a kor nem számít.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék