Színházi Élet, 1937. október 10–16. (27. évfolyam, 42. szám)

1937-10-10 / 42. szám

delikvenst, ami szintén megoldás lett volna. Az ügyész a kórházba rohan, hogy megaka­­­dályozza a gyilkossá­got, de későn érkezik, mert Judit időközben meghalt. Az ügyész megnyugtatja barát­iját, hogy így volt ez a legjobban, az Úristen,­­a legmagasabb fórum, nagyobb komplikációk elkerülése végett in­tézte így el az ügyet. A darab színes és érdekes. Az olyan da­rab, amelyikről vitat­kozni és gondolkodni lehet, mindig jó darab. Azt hiszem, hogy Ma­tolcsy Andortól még sok, értékes színdara­bot fogunk végignézni. Idővel talán nézőbb is lesz majd el-és egy kis hűtlenségért nem ítéli mindjárt halálra a hölgyeket. Irtózatos vérfürdő lenne ha minden szerző abból, ilyen szigorú lenne. Az előadás, díszletek és rendezés kifogásta­lan volt. A grófné (Bá­thory) kissé túlijedős GASTON: Báró úr! Rövid­zárlat! Hova tehetem a gyer­tyatartót? Kertész Dezső, Lengyel Gizi, Ráday Imre Royal Színház: Gyertyafénynél (Foto Angela) az orvos, úgy látszik csak félt, hogy el fogja követni azt, amit el­mondott és freudista recept szerint, ki akar­ta, magából beszélni vágyálmát. Esetleg ar­ra is gondolhatott, hogy ily esetben le szokták tartóztatni a »Jaj de vicces egy spicces ember . . . Bársony Rózsi és Ráday Imre Royal Színház: Gyertyafénynél (Foto Angeloi

Next