Színházi Élet, 1937. október 10–16. (27. évfolyam, 42. szám)
1937-10-10 / 42. szám
delikvenst, ami szintén megoldás lett volna. Az ügyész a kórházba rohan, hogy megakadályozza a gyilkosságot, de későn érkezik, mert Judit időközben meghalt. Az ügyész megnyugtatja barátiját, hogy így volt ez a legjobban, az Úristen,a legmagasabb fórum, nagyobb komplikációk elkerülése végett intézte így el az ügyet. A darab színes és érdekes. Az olyan darab, amelyikről vitatkozni és gondolkodni lehet, mindig jó darab. Azt hiszem, hogy Matolcsy Andortól még sok, értékes színdarabot fogunk végignézni. Idővel talán nézőbb is lesz majd el-és egy kis hűtlenségért nem ítéli mindjárt halálra a hölgyeket. Irtózatos vérfürdő lenne ha minden szerző abból, ilyen szigorú lenne. Az előadás, díszletek és rendezés kifogástalan volt. A grófné (Báthory) kissé túlijedős GASTON: Báró úr! Rövidzárlat! Hova tehetem a gyertyatartót? Kertész Dezső, Lengyel Gizi, Ráday Imre Royal Színház: Gyertyafénynél (Foto Angela) az orvos, úgy látszik csak félt, hogy el fogja követni azt, amit elmondott és freudista recept szerint, ki akarta, magából beszélni vágyálmát. Esetleg arra is gondolhatott, hogy ily esetben le szokták tartóztatni a »Jaj de vicces egy spicces ember . . . Bársony Rózsi és Ráday Imre Royal Színház: Gyertyafénynél (Foto Angeloi