Színházi Élet - 1937/43. szám

Alberti Hazahivatsz? Ernő: Még ma írok Ihana, hogy rendelje­nek vissza. Alberti És ha én nem­ akarok hazamenni? Ernő: Édes Öregem, mi nem angolok va­gyunk, mi németek vagyunk. Ha az ural­kodó azt parancsolja, hogy te utazz haza, akkor te haza fogsz utazni. Ezt magad is nagyon jól tudod, hát mit beszélsz. (Albert a szeme közé néz egy darabig, de aztán el­fordul.) Nézd, én nem veszem el a boldogsá­godat, Albert: Te boldogabb leszel, mint én. Albert: A boldogság nem minden. Ernő: Majdnem minden. Albert: De én sohasem tűztem ki célom­nak, hogy boldog legyek. Ernő: Akkor mit akarsz az életben? Albert: Csinálni valamit, aminek legyen értelme. Ernő: És tenyészállatnak lenni, annak van értelme? Ettől foglak megmenteni. Albert (hidegen): Csak ne ments meg. A magam életét én rendezem be. Ernő: Ügy. Szóval neked itt szándékaid vannak. Ambíciókkal jöttél ide. Albert: Ambíció? Vájjon ambíció az, hogy az ember feláldozza magát? Ernő: Valóban nem az. De erre nem fog sor kerülni. Te csak tedd azt, amit neked megparancsoltak. Albert: Amit te parancsoltál? Ernő: Nem. Amit az uralkodó herceg pa­rancsolt. Ha nekem nem hiszed ezt a pa­rancsot, majd meg fogod tudni. Albert: Megvárom. (Lépéseket hallanak.) Victoria (belép. Látja, hogy itt valami nincs rendben): Mért vágtok ti mind a ket­ten ilyen komoly képet? Ernő: Esik az eső. Victoria: Majd mindjárt kiderül és akkor lovagolunk egyet a parkban. Ernő: Ó, ez nagyon jó ötlet, ennek örülök. Victoria: Remélem, jól fogjátok itt maga­tokat érezni. Ernő: Nagyon. Nekem itt minden roppan­tul tetszik. Victoria: És neked, Albert? Albert: Te nagyon kedves vagy, rokon. Hogyne érezném jól magam, ha veled le­hetek. Victoria: Végre. Tudod, hogy ez az első kedves szó, amit mondtál nekem? Albert: Bocsáss meg. Victoria: Nem baj, én ezt­ szeretem. Albert: Azt bocsásd meg, hogy ez volt az első. Victoria: Fő, hogy nem­ az utolsó. Ernő: Úgy látom, csakugyan kiderült. Menjünk lovagolni? Victoria: Kedves unokafivérem, a ti itt­tartózkodástok programmját én pontosan be­osztottam. Mikor lovagolni megyünk, akkor majd megyünk lovagolni, előbb nem. Azon­kívül úgy tudom, hogy te mindennap gya­korolsz a zongorán. Ma még nem gyako­roltál. Ernő: Itt arra nehezen akad idő. Victoria: Szó sincs róla. Most szépen megy a zongorához és gyakorolni fogsz ... Ernő: Megnéztem itt az egyik zongorát, kedves rokon. Le van hangolva. Azon lehe­tetlen gyakorolni. Victoria: Ne törődj vele. Egyedül leszel, senki sem fogja hallani a játékodat. Te csak gyakorolj nyugodtan. Ernő: Ahogy akarod. Megjegyzem, Albert­tal ketten együtt szoktunk gyakorolni. Victoria: Duett azon a lehangolt zongo­rán? Nem, az borzasztóan hangzik. Te csak gyakorolj egyedül. Albert is egyedül fog gyakorolni egy másik alkalommal. Ernő: Parancs ez, kedves rokon? Victoria: Kedves Ernő, én neon óhajtok neked parancsolni. Én csak azt akarom, hogy úgy érezd magad, mint otthon és mi­vel otthon mindig­ gyakorolsz, ennélfogva azt kívánom, hogy most menj és gyakorolj. Lovagolni csak egy óra múlva megyünk. Idő tehát van. Menj gyakorolni. Ernő­­kínban van, de a kis nőnek nem le­het ellenszegülni. Indul­: Ahogy akarod, Al­bert, ne felejtsd el, amit mondtam. (Jelen­tősen ránéz, kimegy.) Victoria: Milyen furcsán beszélt hozzád a bátyád. Valami baj van köztetek? Albert: Ó, semmi. G­yerekségek. Victoria: Remélem, nem vesztetek össze? Albert: Sohasem szoktunk veszekedni. Victoria: Én azt hiszem, veled nem is le­het veszekedni. Én például nem­ tudnék. Albert: Nagyon kérlek, ne is próbáld meg. Victoria: Van, aki önkéntelenül is mindig veszekszik. Albert: Igen. (Szünet.) Victoria: Az ilyen ember örömét leli a ve­szekedésben. Albert: Igen, vannak ilyenek. (Szünet.) Victoria: Nem akarsz leülni? (Albert fog egy távolabbi széket.) Mért nem ülsz köze­lebb?­agy könnyebb beszélgetni. Albert (közelebb jön): Te igazán nagyon THEA WORTH vezetésével megnyílt a ZEnE SZABÓ KÁLMÁN TRIÓ­ja

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék