Színházi Élet, 1937. október 24–30. (27. évfolyam, 44. szám)
1937-10-24 / 44. szám
Jeanne (dühösen): Királyi vérből «ármázom ! De la Motte: Addig kiabálod, amit magad is elhiszed. Jeannet Okirataim vannak. De la Mottes Jeanne, te megőrültél... Az okirataidat Reteaux, a titkárod gyártja, — ezekkel akarod bizonyítani nekem Királyi szákmazásodat Jeannet Nem neked akarom bizonyítani, te tökfej ! De la Mottet Hát kinek? Jeannet Magamnak. De la Mottet No és sikerült Jeannet Majdnem... Majdnemt Biztosan ! ... Királyi vérből származom! Szegény apám is mindig mondta. De la Motte, ha részeg volt. Jeannet Folyton mondial De la Motte: Mert folyton részeg volt. Jeannet Nézze gróf úr. Közrendű népeket, pórokat és polgárokat csak királyi vérből származók emelhetnek nemesi rangra. Én téged gróffá ütöttelek, tehát királyi vérből származom. De la Mottet Bár maradtam volna meg pénzügyőrnek.. Rendes zsoldon, szép egyenruhában. Nekem pandur-lelkem van. Jeannet A lelkedet hagyjuk, drágám, —• a tested! — Arról lehet beszélni. Hát menj vissza a pénzügyőrökhöz zabot hegyezni... Majd egyszer látni fogsz, amint trianoni kastélyomból berobogok Párizsba, az Opera előadására, — barátnőmtől a királynétől jövök... Antoinettenek bizalmasa vagyok ... Mária Terézia leánya nem is lehet intim mással, csak velem, aki... De la Mottet Királyi vérből származol. (Az ajtón kopogás.) Cagliostro (belép): Bocsánat, senkit sem találtam, aki bejelentsen... De la Motte grófnőt keresem... Jeannet ön előtt áll. (Kezét nyújtja.) Cagliostro (kezet csókol): Grófnői Szabad legyen magam bemutatni. Cagliostro gróf vagyok. Jeannet Örvendek. (Bemutatja férjét.) Férjem, gróf de la Motte. Cagliostro meghajlik): Gróf úri De la Motte (meghajlik): Gróf úri Jeanne (méltóságteljesen) Foglaljon helyet. (Cagliostro le akar inni.) Széknek el van törve a lába. (A Annak a férjének.) Gróf, lenne szíves behozni egy széket a konyhából! (De la Motte kisiet s aztán két konyhaszékkel tér vissza.) Nagyon sajnálom gróf Cagliostro, de nincs mit szégyenlenem. Szégyelje Franciaország, hogy nem tudja megbecsülni II. Henrik, az utolsó Valois, leszármazottját... Mert az gyok... Királyi vérből származom... va Cagliostrot Tudom. Jeanne (meglepődve): Honnan tudja Cagliostro: Rohan hercegtől, akihez titkárjuk eljuttatta az iratokat Jeanne (férjéhez, játszva a méltatlankodót): Gróf, ön megint visszaélt bizalmammal! Ön titkárját ismét elküldte magasrangú emberekhez, hogy támogassanak bennünket. Pedig jól tudja, hogy ez mennyire sérti önérzetünket. Támogatást csak a S^Sulbigi Mátyás Király üdülőben Terraszos neobih. Hagy park. Autógarázs Elsőrangú ellátás. Diéta. Központi főtét. Maryuit király M 7. Tk. 165-361,16V362 egyenrangú helyről fogadhatok el, de viszont azt is csak a legvégső esetben. (Most már egész vakmerően.) Megzavarná a köztem és Toinetto kuszi bizalmas viszonyt, ha azt gondolhatná, hogy barátságom mögött anyagi érdek rejlik... Cagliostro: Toinette! Kit ért ezalatt, Madame ! Jeaenne: Kit érthetnék! Antoinettet, a királynét! Cagliostro persze egy szavát sem hiszi el, de azért egész komolyan, csak egy lehelletnyi iróniával): Hátha érintkezésben van a királynéval! Jeanne: Természetesen... Ha vágyik társaságomra, elküldi értem a kocsiját. Cagliostro: És mikor szokott ez megtörténni! Jeanne: Hetenként legalább kétszer... Ha azt hallja, hogy Antoinette visszavonult legbelső termeibe és mindenki számára megközelíthetetlen, akkor bizonyosra veheti, hogy én ülök nála. Cagliostro: És miről beszélnek! Jeanne: Csakis a legbizalmasabb dolgokról. Én királyi vérből származom, énelőttem önti ki a szívet. Cagliostro: Nagyon érdekes... Jeanne: Miért volna ez különösebben érdekes! Cagliostro: Mondja grófnő, ha olyan bizalmas őfelségével, meg tudná mondani... Jeanne (közbevág): Nem mondok semmit... Csak nem képzeli, hogy ki fogom fecsegni, amit bizalmasan beszélgetünk!! Cagliostro: Isten őrizz. Én csak egy nagyon ártatlan dologra vagyok kíváncsi. Miért gyűlöli a királyné Rohan herceg őeminenciáját! Jeanne: Erről nem nyilatkozhatom Cagliostro: De tudja! Jeanne: Tudom, Cagliostrot Mondja grófné, közbe tudna maga járni őfelségénél Rohan herceg érdekében! Jeanne: A királyné gyűlöli Rohant — és ön azt akarja, hogy én békítsem ki őket. Cagliostro: Igen, hiszen ön olyan bizalmas a királynével, — csak egy jelet kapjunk, egy kis bizonyítékot, akármilyen picit — hogy a királyné érzelmei megváltoztak... Lehet erre remény! Jeanne: Remélni mindig kell... Cagliostro: Hajlandó szót emelni a grófnő Rohan herceg érdekében! Most már megmondhatom, hogy az ő megbízásából vagyok itt. Alaposan átvizsgálva ugyanis ezeket az okmányokat, különösen az ügyes aláírásokat, melyek hiteleseknek tűnnek fel a leggyakorlottabb szem előtt is, kézenfekvő a feltevés, hogy csakis rokoni szó segítheti elő a királyné kibékülését Rohan herceggel. Jeanne: önnek, gróf úr, az ember a kisujját nyújtja s ön máris az egész kezet szeretné. Cagliostro: Ha a herceg egy levelet akarna küldeni, vállalná-e a grófnő annak a bizalmas közvetítését! Jeanne (férje felé, aki eddig bután hallgatta a két szélhámos párbeszédét): Mit