Színházi Élet, 1937. október 24–30. (27. évfolyam, 44. szám)

1937-10-24 / 44. szám

Jeanne (dühösen)­: Királyi vérből «ár­mázom ! De la Motte: Addig kiabálod, amit ma­gad is elhiszed. Jeannet Okirataim vannak. De la Mottes Jeanne, te megőrültél... Az okirataidat Reteaux, a titkárod gyárt­ja, — ezekkel akarod bizonyítani nekem Királyi szák­mazásodat Jeannet Nem neked akarom bizonyítani, te tökfej ! De la Mottet Hát kinek? Jeannet Magamnak. De la Mottet No és sikerült Jeannet Majdnem... Majdnemt Bizto­san ! ... Királyi vérből származom! Sze­gény apám is mindig mondta. De la Motte, h­a részeg volt. Jeannet Folyton mondial De la Motte: Mert folyton részeg volt. Jeannet Nézze gróf úr. Közrendű népe­ket, pórokat és polgárokat csak királyi vérből származók emelhetnek nemesi rangra. Én téged gróffá ütöttelek, tehát ki­rályi vérből származom. De la Mottet Bár maradtam volna meg pénzügyőrnek.. Rendes zsoldon, szép egyen­ruhában. Nekem pandur-lelkem van. Jeannet A lelkedet hagyjuk, drágám, —• a tested! — Arról lehet beszélni. Hát menj vissza a pénzügyőrökhöz zabot hegyezni... Majd egyszer látni fogsz, amint trianoni kastélyomból berobogok Párizsba, az Opera előadására, — barátnőmtől a királynétől jövök... Antoinettenek bizalmasa va­gyok ... Mária Terézia leánya nem is le­het intim mással, csak velem, aki... De la Mottet Királyi vérből származol. (Az ajtón kopogás.) Cagliostro (belép): Bocsánat, senkit sem találtam, aki bejelentsen... De la Motte grófnőt keresem... Jeannet ön előtt áll. (Kezét nyújtja.) Cagliostro (kezet csókol): Grófnői Szabad legyen magam bemutatni. Cagliostro gróf vagyok. Jeannet Örvendek. (Bemutatja férjét.) Férjem, gróf de la Motte. Cagliostro meghajlik)­: Gróf úri De la Motte (meghajlik): Gróf úri Jeanne (méltóságteljesen)­ Foglaljon he­lyet. (Cagliostro le akar inni.) Széknek el van törve a lába. (A Annak a férjének.) Gróf, lenne szíves behozni egy széket a konyhából! (De la Motte kisiet s aztán két konyhaszékkel tér vissza.) Nagyon sajná­lom gróf Cagliostro, de nincs mit szégyen­lenem. Szégyelje Franciaország, hogy nem tudja megbecsülni II. Henrik, az utolsó Valois, leszármazottját... Mert az gyok... Királyi vérből származom... va­ Cagliostrot Tudom. Jeanne (meglepődve): Honnan tudja­ Cagliostro: Rohan hercegtől, akihez tit­kárjuk eljuttatta az iratokat Jeanne (férjéhez, játszva a méltatlanko­dót): Gróf, ön megint visszaélt bizalmam­mal! Ön titkárját ismét elküldte magas­rangú emberekhez, hogy támogassanak bennünket. Pedig jól tudja, hogy ez men­­nyire sérti önérzetünket. Támogatást csak a S^Sulbigi Mátyás Király üdülőben Terraszos neobih. Hagy park. Autógarázs Elsőrangú ellátás. Diéta. Központi főtét. Maryuit király M 7. Tk­. 165-361,16V362 egyenrangú helyről fogadhatok el, de vi­szont azt is csak a legvégső esetben. (Most már egész vakmerően.) Megzavarná a köz­tem és Toinetto kuszi bizalmas viszonyt, ha azt gondolhatná, hogy barátságom mögött anyagi érdek rejlik... Cagliostro: Toinette! Kit ért ezalatt, Ma­dame ! Jeaenne: Kit érthetnék! Antoinettet, a királynét! Cagliostro­­ persze egy szavát sem hiszi el, de azért egész komolyan, csak egy lehel­letnyi iróniával): Hát­ha érintkezésben van a királynéval! Jeanne: Természetesen... Ha vágyik tár­saságomra, elküldi értem a kocsiját. Cagliostro: És mikor szokott ez megtör­ténni! Jeanne: Hetenként legalább kétszer... Ha azt hallja, hogy Antoinette visszavonult legbelső termeibe és mindenki számára megközelíthetetlen, akkor bizonyosra ve­heti, hogy én ülök nála. Cagliostro: És miről beszélnek! Jeanne: Csakis a legbizalmasabb dolgok­ról. Én királyi vérből származom, énelőt­tem önti ki a szívet. Cagliostro: Nagyon érdekes... Jeanne: Miért volna ez különösebben ér­dekes! Cagliostro: Mondja grófnő, ha olyan bi­zalmas őfelségével, meg tudná mondani... Jeanne (közbevág): Nem mondok sem­mit... Csak nem képzeli, hogy ki fogom fecsegni, amit bizalmasan beszélgetünk!! Cagliostro: Isten őrizz. Én csak egy na­gyon ártatlan dologra vagyok kíváncsi. Miért gyűlöli a királyné Rohan herceg őeminenciáját! Jeanne: Erről nem nyilatkozhatom Cagliostro: De tudja! Jeanne: Tudom, Cagliostrot Mondja grófné, közbe tudna maga járni őfelségénél Rohan herceg érde­kében! Jeanne: A királyné gyűlöli Rohant — és ön azt akarja, hogy én békítsem ki őket. Cagliostro: Igen, hiszen ön olyan bizal­mas a királynével, — csak egy jelet kap­junk, egy kis bizonyítékot,­­ akármilyen picit — hogy a királyné érzelmei megvál­­toztak... Lehet erre remény! Jeanne: Remélni mindig kell... Cagliostro: Hajlandó szót emelni a gróf­nő Rohan herceg érdekében! Most már megmondhatom, hogy az ő megbízásából vagyok itt. Alaposan átvizsgálva ugyanis ezeket az okmányokat, különösen az ügyes aláírásokat, melyek hiteleseknek tűnnek fel a leggyakorlottabb szem előtt is, kézenfekvő a feltevés, hogy csakis rokoni szó segítheti elő a királyné kibékülését Rohan herceggel. Jeanne: önnek, gróf úr, az ember a kis­ujját nyújtja s ön máris az egész kezet szeretné. Cagliostro: Ha a herceg egy levelet akar­na küldeni, vállalná-e a grófnő annak a bizalmas közvetítését! Jeanne (férje felé, aki eddig bután hall­gatta a két szélhámos párbeszédét): Mit

Next