Színházi Élet - 1937/44. szám

kat): Jeanne de Valois ... Második Henrik, az­­utolsó Valois Hidrály leszármazottja. Georges : Sohasem hallottam ilyen grófnő létezéséről. Reteaux (kérvényt nyújt át): Az okmá­nyok ehhez az alázatos kérvényhez tarto­­­nak, melyet Rohan ő hercegsége részére nyujtanik be... Nem tetszett hajlan­i ... Georges: Mit? Reteaux: Szörnyű volt, kérem, Trianon­ban a multheti fogadtatásnál a királyné rokona, II. Henrik leszármazottja, egy de la Motte, grófnő, elájult az éhségtől Georges (cinikusan): És az eredmény? Reteaux (beesve): Százötven livres év já­radék ... Lehetetlenül kevés... Ezért for­dulunk a királyság régi híveihez, Francia­ország néhány kiválasztott nagyurához, hogy egészítsék ki ezt az adományt any­nyira, amennyi elég egy királyi leszárma­zású hölgynek, ha nem is rangjához méltó, de tisztességes megélhetésre. Georges: Örn írta ezt a kérvényt! Reteaux: Bátorkodtam... Georges (Lis iróniával): És az okmányo­kat? Reteaux: Kérem? Az okmányaik valódiak. Georgel: Tökéletesen lehetetlennek tar­tom, hogy egy Valais-leszármazott eddig ho­mályban élhetett volna Franciaországban, ahol annyira számon tartják a nemessé­get... Cagliostro (fesztelenül az abbéhoz lép). Georges: Á, Cagliostro gróf! (Nem min­den irónia nélkül.)­ön, mint a század leg­nagyobb tudósa, jobban meg tudja­ ítélni ezeket a homályos dolgokat, s nem ter­jesztené ezt a kérvényt ő eminenciája elé! (Átnyújtja az iratottat.) Cagliostro: Szívesen. (Átveszi az iratokat, belenéz.) Valois­ leszármazott? ... Ejha... Tökéleteseik! (Végignézi Reteauxt, a cinko­­sok jókedvével.) Georges: Ess az úr a titkára. Reteaux (bemutatkozik): Reteaux de Villette. Cagliostro: Címük? Re.Vaux: Rajta van a kérvényen. Cagliostro: Helyes! Köszönöm. Georgel (ha­vani): Ő eminenciája. Rohan ((belép): Jó reggelt, Cagliostro! Majd aztán referál, Georgel. (Georges el.) Cagliostro (mélyen meghajol): Hogy aludt, Eminenciád? Rohan: Rosszul, Cagliostro, rosszul! Hogy haladnak a kísérleteik? Cagliostro: Persze, mindenhez idő kell. A sziász­­uralkodóherrcegnél nyolc esztendőbe kerü­lt, amíg éjfélkor megindult a kristá­lyosodás — de azon az éjjelen egy pincére való aranyat hoztam létre... Ma is abból él... Mindezt csa­k azért, hogy Eminenciád ne veszítse el a türelmét... Rohan: Nyolc esztendeje várni, lesni a királyné egy szavára, egy tekintetére, — egy mosolyára — megszólítására. Minden reggel azzal ébredni, talán ma — s lefe­küdni reménytelenül. Kánlódni... elcsüg­gedni ... remélni... s megint kétségbe­esni ... Nem birom tovább!... Bagliostro: Eminenciás uram­, megint csak erre gondol! Rohan (kitörve): Nem birom tovább! Mindennap ott lenni, szolgálni, szerepelni... Mindennap újra megalázva lenni mindenki előtt... Nyolc esztendeje, hogy Maria An­toinette-nek egy szava sincs számomra. Hiába állok előtte, nem lát meg — egy Roham herceget! Cagliostro: Csillapodjék Eminem­iciás Uram ! Rohan: Miért ez a kegyetlen hidegség? Ezt magyarázd meg, ezt oldd fel. Ne ara­nyat csinálj és ne életelixirt kotyvassz! Ebből gyógyíts ki... ezen segíts, ha tudsz! Tudsz?... Hát beszélj... Cagliostro: Mondtam már Eminenciád­nak, hogy a fordulat már közeledik. Rohan (mohón): Mikor?... Melyik na­pon?... Melyik érában?... Cagliostro: Már régen bekövetkezett volna, ha Eminenciád meg nem zavarja... Ezen dolgozom... S delejes körök egyre szürké­bbre szorultak ... Egyszerre megrop­pant volna minden ellenállás és akkor... de hányszor már. Eminenciád türelmetlen­sége mindent elrontott. Mit csinált ma hajnalban? Rohan (mint akit csinyen kaptak rajta): Ma hajnalban? Cagliostiro: Igen .... Ott állt az útfélen, amelyiken a királyné kikocsizott a vadász­társaságával... Alit... Mire várt? Hogy a királyné megállítsa a kocsiját? Leszáll­jon és bocsánatot kérjen? Vegye tudomá­sul, hogy megtette volna ... Rohan: Tényleg? Cagliostro: Mert már nem állhat ellent sokáig. De nem tehette a társasága miatt, akik kacagtak a jeleneten... Francior­sz­ág bíborosa az útfélen, mint egy koldus, az Udvar után bámul... Mennyi erőfeszí­tésünkbe kerül, amíg ezt jóvá tesszük. Rohan: Isten elvette az eszemet... Már nem is vagyok magamnál... Cagliostro: A vigasztalásnak olyan sok módja és eszköze áll rendelkezésére. Rohan: Nem ér semmit. Csak egy szót szóljon hozzám, — egy sor írást kapjak egyszer tőle. Meg tudod tenni? Cagliostro (merően néz maga elé a leve­gőbe, mintha nagyon koncentrálná magát, azután halkan mondja)­. Meg! Rohan: Mikor? Cagliostro: Ma éjjel vizsgálódom... A helyzet kedvező... holnap válasz jön. Rohan (kételkedve): Hogy képzeled? Cagliostro: Médium útján... Olyan mé­dium útján, aki királyi vérből származik. Rohan: Királyi vérből? (Sötét. Színpad elfordul.) 2. kép (De la Motte »grófék« nagyon szegényes szobája. Jeanne, a »grófné*, a szoba köze­pén. Férje egy asztal előtt ül, az asztalos ital.) Beretvás pasztilla fejfájás ellen 102

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék