Színházi Élet, 1937. október 24–30. (27. évfolyam, 44. szám)
1937-10-24 / 44. szám
kat): Jeanne de Valois ... Második Henrik, az utolsó ValoisHirály leszármazottja. Georges : Sohasem hallottam ilyen grófnő létezéséről. Beteaux (kérvényt nyújt át): Az okmányok ehhez az alázatos kérvényhez tartozinak, melyet Rohan ő hercegsége részére nyujtunik be... Nem tetszett hallanii ... Georgel: Mit? Reteaux: Szörnyű volt, kérem, Trianonban a mult heti fogadtatásnál a királyné rokona, II. Henrik leszármazottja, egy de la Motte, grófnő, elájult az éhségtől Georgel (cinikusan): És az eredmény? Reteaux (beesXc): Százötven livres évjáradék ... Lehetetlenül kevés... Ezért fordulunk a királyság régi híveihez, Franciaország néhány kiválasztott nagyurához, hogy egészítsék ki ezt az adományt annyira, amennyi elég egy királyi leszármazású hölgynek, ha nem is rangjához méltó, de tisztességes megélhetésre. Georgel: Ör írta ezt a kérvényt! Reteaux: Bátorkodtam... Georgel (Lis iróniával): És az okmányokat? Reteaux: Kérem? Az okmányaik valódiak. Georgel: Tökéletesen ehetetlennek tartom, hogy egy Valais-leszármazott eddig homályban élhetett volna Franciaországban, ahol get... annyira számon tartják a nemessé-Cagliostro (fesztelenül az abbéhoz lép). Georges: Á, Cagliostro gróf! {Nem minden irónia nélkül.) ön, mint a század legnagyobb tudósa, jobban meg tudja ítélni ezeket a homályos dolgokat, — nem terjesztené ezt a kérvényt ő eminenciája elé! (Átnyújtja az iratostat.) Cagliostro: Szívesen. (Átveszi az iratokat, belenéz.) Valois leszármazott? ... Ejha... Tökéleteseik! (Végignézi Reteauxt, a cinkosok jókedvével.) Georges: Ess az úr a titkára. Reteaux (bemutatkozik): Reteaux de Villette. Cagliostro: Címük? Re«aux: Rajta van a kérvényen. Cagliostro: Helyes! Köszönöm. Georgel (hamvari): Ő eminenciája. Rohan ((belép): Jó reggelt, Cagliostro! Majd aztán referál. Georgel. (Georgel el.) Cagliostro (mélyen meghajol): Hogy aludt, Eminenciád? Rohan: Rosszul, Cagliostro, rosszul! Hogy haladnak a kísérleteik? Cagliostro: Persze, mindenhez idő kell. A sziász uralkodó hercegnél nyolc esztendőbe került, amíg éjfélkor megindult a kristályosodás — de azon az éjjelen egy pincére való aranyat hoztam létre... Ma is abból él... Mindezt csak azért, hogy Eminenciád ne veszítse el « türelmét... Rohan: Nyolc esztendeje várni, lesni a királyné egy szavára, egy tekintetére, — egy mosolyára — megszólítására. Minden reggel azzal ébredni, talán ma — s lefeküdni reménytelenül. Kínlódni... elcsüggedni ... remélni... s megint kétségbeesni ... Nem birom tovább!... cagliostro: Eminenciás uram, megint csak erre gondol! Rohan (kitörve): Nem birom tovább! Mindennap ott lenni, szolgálni, szerepelni... Mindennap újra megalázva lenni mindenki előtt... Nyolc esztendeje, hogy Maria Antoinette-nek egy szava sincs számomra. Hiába állok előtte, nem lát meg egy Roham hercegét! Cagliostro: Csillapodjék Eminenniciás Uram ! Rohan: Miért ez a kegyetlen hidegség? Ezt magyarázd meg, ezt oldd fel: Ne aranyat csinálj és ne életelixirt kotyvassz! Ebből gyógyíts ki... ezen segíts, ha tudsz! Tudsz?... Hát beszélj... Cagliostro: Mondtam már Eminenciádnak, hogy a fordulat már közeledik. Rohan (mohón): Mikor?... Melyik napon?... Melyik érában?... Cagliostro: Már régen bekövetkezett volna, ha Eminenciád meg nem zavarja... Ezen dolgozom... Szelejes körök egyre szürkébbre szorultak ... Egyszerre megroppant volna minden ellenállás és akkor... de hányszor már. Eminenciád türelmetlensége mindent elrontott. Mit csinált ma hajnalban? Rohan (mint akit csinyen kaptak rajta): Ma hajnalban? Cagliostiro: Igen .... Ott állt az útfélen, amelyiken a királyné kikocsizott a vadásztársaságával... Alit... Mire várt? Hogy a királyné megállítsa a kocsiját? Leszálljon és bocsánatot kérjen? Vegye tudomásul, hogy megtette volna ... Rohan: Tényleg? Cagliostro: Mert már nem állhat ellent sokáig. De nem tehette a társasága miatt, akik kacagtak a jeleneten... Franciország bíborosa az útfélen, mint egy koldus, az Udvar után bámul... Mennyi erőfeszítésünkbe kerül, amíg ezt jóvá tesszük. Rohan: Isten elvette az eszemet... Már nem is vagyok magamnál... Cagliostro: A vigasztalásnak olyan sok módja és eszköze áll rendelkezésére. Rohan: Nem ér semmit. Csak egy szót szóljon hozzám, — egy sor írást kapjak egyszer tőle. Meg tudod tenni? Cagliostro (merően néz maga elé a levegőbe, mintha nagyon koncentrálná magát, azután halkan mondja). Meg! Rohan: Mikor? Cagliostro: Ma éjjel vizsgálódom... A helyzet kedvező... holnap válasz jön. Rohan (kételkedve): Hogy képzeled? Cagliostro: Médium útján... Olyan médium útján, aki királyi vérből származik. Rohan: Királyi vérből? (Sötét Színpad elfordul.) 2. kép (De la Motte »grófék« nagyon szegényes szobája. Jeanne, a »grófné*, a szoba közepén. Férje egy asztal előtt ül, az asztalon ital.) Beretvás pasztilla fejfájás ellen 102