Színházi Élet, 1938. október 15. (28. évfolyam, 43. szám)
1938-10-15 / 43. szám
dát, amit egy szürke szóval egyszerűen Természetnek neveznek. Később, a diákkori ábrándozásból már csaknem valóság lett. Nappal az Iparművészeti Főiskolára jártam, este pedig egy híres festőművész szabadiskoláját látogattam. Abban az időben csak a képzőművészetnek éltem. Szakmunkákat olvastam és a tárlatokon csodáltam a mesterek alkotásait. Különösen nagy kedvvel készítettem karikatúrákat. Gyakran eljártam az Árverési Csarnokba és ott típusokat rajzoltam. Aztán... — Aztán? — Rájöttem, hogy van ugyan tehetségem a festészethez és a rajzoláshoz, de az, ami néha csak szunnyad, máskor meg mozog bennem, nem az igazi! Soha nem lehetnék olyan nagy festő vagy rajzoló, mint azok, akiket bálványozok. Ismerőseim azt tanácsolták, hogy inkább színész legyek. Ott inkább felküzdhetem magam a legnagyobbak közé. Ezért dobtam el az ecsetet és a ceruzát. Mosolyogva mondja, hogy milyen furcsa: folyton festőt játszik. És este eszébe jut, hogy tizennégy minden éves korában megnyert egy pályázatot, amelyet ifjú rajzolóművészek számára tűztek ki. • Legutóbb a színészfestők kiállítást rendeztek műveikből. Miért nem küldtél oda képet? Legyint. — Mert az álmokat örökre eltemettem! Ma már csak színész vagyok. Igaz, hogy százszázalékeig csak az akarok lenni. A színészi hivatás egész embert kíván. De azért jól esik esténként lerajzolni a Vértest, ha látnád, hogy mindig újra és újra mennyire csodálkoznak, hogy sikerül a rajz. A beszélgetés végét már többen hallják a társalgóban. Hirtelen rajzmappa kerül elő é? Ráday már skicceli Szombathelyi Blankát. De jön az ügyelő, folytatják a próbát. — Majd a következő szünetben lerajzollak — kiált a művésznőre Rács szalad be a színpadra. Az fonto Ráday a Vígszínház társalgójában rajzolja Vértes Lajost ./,?r / day Vértes Lajos (Ráday Imre rajza) sabb! dl