Színházi Élet, 1938. október 15. (28. évfolyam, 43. szám)
1938-10-15 / 43. szám
Lakner bácsi meginvitált gyereksorozásra. Új filmet készít s hirdetést tett közé a lapokban. Új tehetségeket keres, leendő gyermeksztárokat. Délután öt órára tűzték ki a gyermekek jelentkezését, de négy órakor már talpalattnyi hely sem akadt a Royal Színház hatalmas próbatermében. Gyermekek és kísérőik színültig megtöltötték a termet. Egyszerre ötven kedves kölyök bömbölt, nevetett, rakoncátlankodott. — Csend legyen! — kiabálta Lakner bácsi tekintélyének minden súlyával és elfoglalta a helyét az emelvényen. — Éveket kitölteni! — hangzott az első felszólítás. Minden jelentkező gyermek kérdőívet kapott, mint a kamarákban. Csakhogy itt indiszkrét kérdések is szerepelnek ! Például : — A jelentkező kora? !— Jár-e iskolába és milyen tanuló? — Tanult-e énekelni, táncolni, vagy szavalni? — Szót fogad-e jó szüleinek? — Szereti-e a főzeléket. Az utóbbi rovatba például Kárász Annie gardedamja a következő választ írta: sok — Sajnos, a spenótot nem eszi, tesrászólni! Az egyik szülő a »Megjegyzés« rovatba szerényen csupán ennyit írt: — Valóságos csoda ez a gyerek, írokkal különb mint Shirley Temple. A személyi adatok felvétele után a felvevő bizottság felírta a jelentkezők lakcímeit, majd hozzálátott a munkáihoz. A jelentkezés sorrendjében a pódiumra léptek a gyerekek és bemutatták tudományukat. Aranyos kis ballerina-jelölt kacéran mondja be a nevét a bizottságnak. — Molnár Vera Mária vagyok. — Ilyen pici vagy és máris két keresztneved van?! Önérzetes válasz érkezik: — Színésznő akarok lenni és már van egy Molnár Vera. A nézőközönség soraiban közben hangos botrány tör ki. Két 5—6 éves lurkó összeverekszik. Mamák választják szét őket. Gyakorlott kis előadói művésznő Fehér Zsóka, lép a pódiumra. Pöttöm kislány, de olyan határozott, mint egy viharedzett dizőz. Először is meghajtja magát a zsűri előtt, aztán a közönség felé csinál pukedllit, majd a zongoristához lép egy kotta lappal. — Tessék karmester bácsi! Édes kis vékony hangja nem bír megküzdeni a gyermekek zsibongó lármájával. Csak két isort énekel, de Lakner bácsi máris beírja neki az egyest. — Majd kapsz levelezőlapot a saját címedre!