Színházi Élet, 1938. október 15. (28. évfolyam, 43. szám)

1938-10-15 / 43. szám

Lakner bácsi meginvitált gyerek­sorozásra. Új filmet készít s hirde­tést tett közé a lapokban. Új tehet­ségeket keres, leendő gyermeksztá­rokat. Délután öt órára tűzték ki a gyer­mekek jelentkezését, de négy órakor már talpalattnyi hely sem akadt a Royal Színház hatalmas próbater­mében. Gyermekek és kísérőik szí­nültig megtöltötték a termet. Egy­szerre ötven kedves kölyök bömbölt, nevetett, rakoncátlankodott. — Csend legyen! — kiabálta Lak­ner bácsi tekintélyének minden sú­lyával és elfoglalta a helyét az emelvényen. — Éveket kitölteni! — hangzott az első felszólítás. Minden jelentkező gyermek kér­dőívet kapott, mint a kamarákban. Csakhogy itt indiszkrét kérdések is szerepelnek ! Például : — A jelentkező kora? !— Jár-e iskolába és milyen ta­nuló? — Tanult-e énekelni, táncolni, vagy szavalni? — Szót fogad-e jó szüleinek? — Szereti-e a főzeléket. Az utóbbi rovatba például Kárász Annie gardedamja­ a következő vá­laszt írta: sok — Sajnos, a spenótot nem eszi, tes­rászólni! Az egyik szülő a »Megjegyzés« ro­vatba szerényen csupán ennyit írt: — Valóságos csoda ez a gyerek, írokkal különb mint Shirley­­ Temple. A személyi adatok felvétele után a felvevő bizottság felírta a jelent­kezők lakcímeit, majd hozzálátott a munkáihoz. A jelentkezés sorrendjé­ben a pódiu­mra léptek a gyerekek és bemutatták tudományukat. Aranyos kis ballerina-jelölt kacé­ran mondja be a nevét a bizottság­nak. — Molnár Vera Mária vagyok. — Ilyen pici vagy és máris két keresztneved van?! Önérzetes válasz érkezik: — Színésznő akarok lenni és már­ van egy Molnár Vera. A nézőközönség soraiban közben hangos botrány tör ki. Két 5—6 éves lurkó összeverekszik. Mamák vá­lasztják szét őket. Gyakorlott kis előadói művésznő Fehér Zsóka, lép a pódiumra. Pöt­töm kislány, de olyan határozott, mint egy viharedzett dizőz. Először is meghajtja magát a zsűri előtt, aztán a közönség felé csinál pukedl­lit, majd a zongoristához lép egy kotta lappal. — Tessék karmester bácsi! Édes kis vékony hangja nem bír megküzdeni a gyermekek zsibongó lármájával. Csak két isort énekel, de Lakner bácsi máris beírja neki az egyest. — Majd kapsz levelezőlapot a sa­ját címedre!

Next