Színházi Élet, 1938. október 15. (28. évfolyam, 43. szám)
1938-10-15 / 43. szám
Nagy kitüntetés. Zsóka büszkén hagyja el az emelvényt. Kisebb szerencsével dolgozott a következő művészjelölt, Fehér Palika. Aranyos, szőke kisfiúcska. — Mit tudsz? — Szavalni? — feleli elcsukló hangon. — Mit akarsz szavalni ? Hangosabban beszélj, mert nem hallani! Palika erre minden átmenet nélkül bőgni kezd. Igaz, hogy hangosan. Csak egy szót mond, de azt különböző változatban, pityeregje, segélyt kérően: — Anyukám! Anyukám!^ Előkerült a hátsó sorokból a megrémült Anyuka és leráncigálja a pódiumról. — Legalább elmegy a kedved színészettől — mondja erélyesen. a Úgy látszik Pál úr családja, erősen ellenzi a művészpályát. Ha ennek ellenére nagy karriert csinál, majd megírják róla az interjúikban: »Szülei tiltakozása semmit sem használt, tehetsége a világot jelentő deszkák felé vonzotta.«. B. Vilmos úr nyolcéves, szteppel és győz. Radó Iván a dobogóra lép és hallgat. — Énekelni fog. — konferálja a mamája. — Azt énekeld, hogy »az én babám egy fekete baba«. — Nem! — mondja Iván határozottan. — Akkor énekeld a Kék nefelejcset. — Nem! Nem akarok énekelni! Haza akarok menni! Megnéztük Iván törzslapját. Az van beírva, hogy szót fogad jó szüleinek. Úgy látszik, hogy csak a magánéletben, nem pedig a színpadon. Hét óra is elmúlt, mire végeztek a jelentkezőkkel. A pódium szélén fiatal anya ült két bájos dundi fiúcskával. Lakner bácsi inasa hozzájuk lépett. — A gyerekek miért nem jelentkeznek? — Nem tudnak ezek semmit, kérem! — Akkor miért tetszett őket idehozni? Az egyszerűen öltözött fiatal anya kedves mosollyal válaszolja: — Gyurikának születésnapja van, gondoltam meglepem egy kis szórakozással ... Utolsó simítások Egy mama és egy sztárjelölt