Színházi Élet - 1938/43. szám

A Hunniában röviden »zür«-nek hívják a ki­zavart és a váratlan bonyodalmakat. Ezért ke­resztelte át a műtermi humor »A zür expressz«-re a legutóbb készült magyar filmvígjátékot, az » Azur Expressz«-t, mert ez a film az elejétől a végéig csupa váratlan bonyodalom. Hősei két jegyespár, akik az »Azur Expressz«-en vesztik el egymást, viszont ugyanott találják meg a happy­ endet. A felső képen: Tolnay Klári és Páger Antal; az alsón: Básthy Lajos, Szeleczky Zita és Hidvéghy Valéria, az »Azur Expressz« jeleneteiben (Standard-film — Faludi fotók) Q /04 tÖ f^L EIkQCQÁO J^U: X^ Ha valaki Hollywoodban azt mondja, hogy »gyerünk tovább egy házzal«, akkor ezt szó szerint kell érteni. A film­városban ugyanis most úgy építik a házak­at, hogy azok nincsenek a földbe gyökerezve és bármikor elszállíthatók másik vidékre. Vadnay László írja egyik levelében, hogy egy angol kollé­gája legutóbb hurcolkodott. De csak a házat vitték el, a bútorok ottmaradtak. — Budapesten éppen fordítva van — írja Vadnay — nálam a ház mindig ott­maradt, de, sajnos, a bútorokat gyak­ran elvitték ... * A sovány pénzű producer találkozik Páger Antallal és mintha bosszankodna, nagyképűen kijelenti: — Ezt a János vitézt én szerettem volna megcsinálni. Sajnálom, hogy meg­előztek ... — Ugyan kérem — feleli Páger — örüljön, hogy nem fogott hozzá. A »Já­nos vitéz« kiállítása egy vagyonba ke­rül. Képzelje el: Tündérország, francia királyi palota, kék tó, meg miegymás ... Ha mindenáron Petőfihez van kedve, csináljon filmet a »Helység kalapétcsán«­ból. Látja, az magának való téma. — Mért nekem való? — Mert, mi kell ahhoz? Egy helyiség m­eg egy kalapács ... * Ugyanennek a producernek Mihály István átadott egy szcenáriumot, amely­nek meséje a­ filmesek világában ját­szódik le. A producer azzal adta vissza a kéziratot, hogy a közönség nem­ sze­reti az atelier témákat. — Nem szabad olyan filmet írni, am­ely rólunk szól. .. Mihály egy kicsit gondolkozott, aztán megkérdezte: — Szóval, dzsungel filmet se írhatok?... * Báttaszéky Lajosnak, az ismert bo­hémnek, az újságírók a »Csekk Lon­don« nevet adományozták, mert Korda Sándor gyakran segíti ki »Báttá«-t pil­lanatnyi zavarából egy-egy londoni csekkel. Békeffy László meséli, hogy mikor Londonban tartózkodott, felke­reste Kordát és megkérdezte tőle, hogy jövedelmét mire fordítja. A világhírű rendező a következő őszinte elszámolást adta:­­• Negyven százalékban az adónak dolgozom. Húsz szá­zalékban a felesé­gemnek. Tizenöt százalékban magam­nak. Tíz százalékban a fiamnak. Öt szá­zalékban a rokonaimnak. — Na és? — Na és — fejezte be Korda moso­lyogva — nulla egész, háromtized szá­zalékban Báttának...

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék