Színházi Élet, 1938. október 22. (28. évfolyam, 44. szám)

1938-10-22 / 44. szám

önkívületben keresi hűtlen kedvesét, az elegáns gyári mérnököt. Végre agyon­zaklatottan összeomlik és halálos álmá­ban a mennyei bíróság ítélkezik felette. Hatalmas, egész estét betöltő drámai pantomim-szerep ez. Egyik nevezetes­sége, hogy benne a Primaballerina pró­zai szöveget is mond. Ezzel szemben az Operaház énekkara ezúttal mint szavalókórus is fog szere­pelni. A mű egyik jelenete hatalmas gyárüzemben játszódik. Gépek zakato­lását, kerekek forgását, szíjak szágul­dását ritmikus, kifejező szavak és mon­dattöredékek érzékeltetik a zenekari zö­rejekkel aláfestett szövegben. Nemcsak itt vonul be az Opera színpadára a modern ex­presszionizmus, hanem a rendkívül érdekes bár­képben is. Ennek a fül­ledt és fásult éjszakai hangulatát nagyszabá­súan fölépített, szim­foni­kusan stilizált jazzfantá­ziával szólaltatja meg muzsika. Itt nyílik alkal­o­ma Harangozó Gyulá­nak, hogy mozgalmas, színes koreográfia sze­rint működtesse a teljes bajletkart, színen, még­pedig nem kasírozott, ha­nem valódi, márkás gépkocsi. Az első részben van ez, amely a valóságos földi élet képeit vonultatja fel. Szerep jut a zenei építményben az autódudának és a gyárszirénának is. De minden furcsa és modernkedő külsőség dacára örök mű­vészi eszmények jegyében született meg Ádám Jenő új alkotása. Akik ismerik a remekbe készült partitúrát, azt jósol­ják, hogy a Händel oratóriumok nagy­szerű karmestere, mint vérbeli zene­szerző, lelke mélyéig­ megrázza és vi­gasztaló magasságba emeli majd a hall­gatóság lelkét. Autó is jelenik meg » A »Mária Veronika, mennyország diszlete a próbán. Elöl: Szalay Karola és Rigó Magda Szalay Karola, a beszélő ballerina a »Mária Veronika« próbáján VIKTOR

Next