Színházi Hét, 1910. október 30–november 6. (1. évfolyam, 1. szám)
1910-10-30 / 1. szám
2. OLDAL SZINhAZI UÍT 1. SZÁM Rákosi Íróasztaláról. Nemzeti szinház megtartotta az „ Endre és Johanna" reprizét. Nagy siker volt, amit különben nem is kell külön emlegetni. Az érdekes repriz alkalmából felkerestük Rákosi Jenőt, hogy elkérjük az arczképét és az autogrammját és egyet mást megkérdezzünk tőle a „Színházi Hét" olvasói számára. A magyar újságírás koronázatlan fejedelme — hogy is lehetett volna másként találni — az Íróasztalánál ült és dolgozott. A „Színházi Hét 11 munkatársa a beszélgetés folyamán megkérdezte, hogy most mit dolgozik, és körülbelül a következő érdekes választ kapta: — Kifelé nem igen dolgozom most már. Átengedtem a teret a fiataloknak. Én dolgozgatom a magam örömére, a nyilvánosság kizárásával. — Többnyire fordítok mostanában. Hogy hogyan kaptam kedvet a fordításhoz, annak története van. Véletlenül, nem emlékszem már, hogyan, a kezembe került a „Walkür" szövegkönyve. Ennek a Wagner-operának a német szövegét maga a zeneszerző írta. De a magyar fordítás, a Csiky Gergelyé, most már teljesen ósdi és élvezhetetlen. Nekifogtam és lefordítottam. Már készen is van a „Walkür" modern magyar librettója a fiókomban. — A nyáron a Balatonnál nyaraltam az unokáimmal, a Beöthy Laczi gyerekeivel. Sokat játszottam és diskuráltam a lurkókkal, többek között apróra megvitattuk együtt a kitűnő Huckleberry fiút. A gyerekek jól ismerték és nagyon szerették a Mark Twain könyvét. De beszélgetés közben valami szeget ütött a fejembe. Szóvá tettem egyes részleteket s kitűnt, hogy a gyerekek ezekre nem emlékeznek. Mivel én az angol eredetit olvastam, azt következtettem, hogy a magyar fordítás hiányos. A két szöveg összehasonlítása igazolta is ezt a feltevést. Nekifogtam tehát a teljes magyar Huckleberry-fordításnak. — Lassan kedvet kaptam a fordításhoz és most már alaposan nekiláttam. Shakespeare-fordításokon dolgozom. Fordítom a vígjátékokat és a Henrik-cziklust. Sok készen is van már. A beszélgetésnek tehát érdekes tanulsága van, amely irodalmi újságnak is nagyon értékes : Rákosi Jenő Shakespearet fordítja. Ami nem kis jelentőségű dolog. Tollal dolgozó ember abból él, hogy jól tud magyarul. Rákosi Jenő is nagy részben ezzel csinálta meg a maga szédületes karrierjét. És mindenesetre megnyugtató, ha egy ilyen tulajdonság keze alatt tudjuk a Shakespeare-fordítás munkáját. Az eléggé árva magyar Shakespeare nagy értékű nyereségét jelenti az a pár szó, amelyet Rákosi Jenő az íróasztala titkaiból elárult a „Színházi Hét" olvasóinak.