Színházi Hét, 1910. október 30–november 6. (1. évfolyam, 1. szám)

1910-10-30 / 1. szám

2. OLDAL SZINh­AZI UÍT 1. SZÁM Rákosi Íróasztaláról. Nemzeti szinház megtartotta az „ Endre és Johanna" reprizét. Nagy siker volt, a­mit különben nem is kell külön emlegetni. Az érde­kes repriz alkalmából felkerestük Rákosi Jenőt, hogy elkérjük az arczképét és az autogrammját és egyet mást megkérdezzünk tőle a „Színházi Hét" olvasói számára. A magyar újságírás koronázatlan feje­delme — hogy is lehetett volna másként találni — az Íróasztalánál ült és dolgozott. A „Színházi Hét 11 munkatársa a beszélgetés folyamán megkérdezte, hogy most mit dol­gozik, és körülbelül a következő érdekes választ kapta: — Kifelé nem igen dolgozom most már. Átengedtem a teret a fiataloknak. Én dol­gozgatom a magam örömére, a nyilvánosság kizárásával. — Többnyire fordítok mostanában. Hogy hogyan kaptam kedvet a fordításhoz, annak története van. Véletlenül, nem emlékszem már, hogyan, a kezembe került a „Walkür" szövegkönyve. Ennek a Wagner-operának a német szövegét maga a zeneszerző írta. De a magyar fordítás, a Csiky Gergelyé, most már teljesen ósdi és élvezhetetlen. Nekifogtam és lefordítottam. Már készen is van a „Walkür" modern magyar librettója a fiókomban. — A nyáron a Balatonnál nyaraltam az unokáimmal, a Beöthy Laczi gyerekeivel. Sokat játszottam és diskuráltam a lurkókkal, többek között apróra megvitattuk együtt a kitűnő Huckleberry fiút. A gyerekek jól ismerték és nagyon szerették a Mark Twain könyvét. De beszélgetés közben valami sze­get ütött a fejembe. Szóvá tettem egyes rész­leteket s kitűnt, hogy a gyerekek ezekre nem emlékeznek. Mivel én az angol eredetit olvas­tam, azt következtettem, hogy a magyar fordí­tás hiányos. A két szöveg összehasonlítása igazolta is ezt a feltevést. Nekifogtam tehát a teljes magyar Huckleberry-fordításnak. — Lassan kedvet kaptam a fordításhoz és most már alaposan nekiláttam. Shakes­peare-fordításokon dolgozom. Fordítom a vígjátékokat és a Henrik-cziklust. Sok készen is van már. A beszélgetésnek tehát érdekes tanul­sága van, a­mely irodalmi újságnak is nagyon értékes : Rákosi Jenő Shakespearet fordítja. A­mi nem kis jelentőségű dolog. Tollal dolgozó ember abból él, hogy jól tud magyarul. Rákosi Jenő is nagy részben ezzel csinálta meg a maga szédületes karrierjét. És minden­esetre megnyugtató, ha egy ilyen tulajdonság keze alatt tudjuk a Shakespeare-fordítás munkáját. Az eléggé árva magyar Shakespeare nagy értékű nyereségét jelenti az a pár szó, a­melyet Rákosi Jenő az íróasztala titkaiból elárult a „Színházi Hét" olvasóinak.

Next