Színházi Hét, 1910. december 4–11. (1. évfolyam, 6. szám)

1910-12-04 / 6. szám

10. OLDAL szinuszi UÍT G. SZÁM „A szentelt liget" a czíme annak a leg­újabb ötlet- és humorzsúfolásnak, a­mel­lyel a Vígszínház jóvoltából elénk állítanak. A párisi Théâtre des Variétésben ment az idei április folyamán a vígjáték, és még most is műsoron van. Egész Páris kaczag Francine úrasszony őnagysága történetén és egész Páris nézi csillogó szemmel a csinos Adrienne orosz tánczát. De hogy sort tartsunk : Francine úrhölgy írónő. Regényeket ír egy hűséges férj ol­dalán. Margerie Paul az ura, a­ki azon­ban nem ír, hanem hű a nejéhez, azon­kívül vadászik, vív és lovagol. Ezt az ideális hűségű házasviszonyt egy piros szalagocska zavarja meg: a becsületrend szalagja, a­mely oly gyönyörűen festene a Francine kebelén — az irodalom terén szerzett érdemeiért. A menyecske borzasz­tóan szeretné megkapni a kitüntetést és ezért bátran behatol a szentelt ligetbe, a kilencz múzsa mitológiai ligetébe. Meg­ragadja a derék Champmorelt, a Beaux­arts igazgatóját, a­kinek útján hozzájuthat az álmai teljesültéhez. És mire nem képe­sek az asszonyok , összebarátkozik Champmorel feleségével is, a kaczér kis a Adrienne-nel. Adrienne erre rögtön kikezd a Francine urával. És mivel Adrienne nem az a nő, a­kivel felelősség nélkül lehet flörtölni, a jámbor Paul megcsalja a feleségét Adrienne-nel. Francine pedig, a­ki ilyen áron kapja meg a piros szala­got, mit tehetne egyebet: megbocsát. Ez azonban vázlat csupán és voltaképpen nem is lényeg. A fő az ezernyi mulatságos fordulat és ötlet. Mészáros Giza, a­ki a „Sárga liliom" bankettjén pont éjfélkor szűnt meg új szerződése értelmében a Magyar színház tagja lenni és lépett a Vígszín­ház tagjainak sorába, Adrienne szerepében mutatkozik be a Vígszínház publikumának. Pompás és neki való szerep. A másik női főszerepet, az irodalmi hajlandóságú Fran­cinet Gazsi Mariskának osztotta ki direkczió. A férfiak közül Hegedűs Gyulá­­­nak és Ferenczynek jutott vezető feladat. Tanay egy esetlen és bájos ifjút játszik egy apró epizódszerepben. De Tanay játs­sza. Ha mindehhez hozzávesszük Molnár Ferencz ragyogó fordítását, a kétségtelenül nagy siker összes előjeleiről beszámoltunk. &D „A becstelen." m Q­smét fiatal magyar író darabja, és I­T ezúttal a Nemzeti szinház szolgál ígg ezzel a színházkedvelő publikum­nak. „A becstelen" a közelgő be­mutató czíme. Nem első debü, az íróját, Garvay Andort, már ismeri a közönség „A pénz" bemutatójáról. Az új Garvay-darab is a társadalmi élet­nek a pénzzel összefüggő keserves morál­ját választja háttérül. A becstelen ember, a­ki a darab czímét adja, Osváth Sándor, az Amerikából visszavándorolt milliomos. A múltja sötét, de ezt a homályt sikeresen deríti fel a gyanúsan szerzett töméntelen arany ragyogása. Kápolnay, a kijárásokból, apró províziókból és piszkos kis sápokból tengődő képviselő, siet a nagyszerű üzlet­társat lehetőleg szoros kapcsolatba hozni magával. A saját lakásában siet neki lakást adni, mindenképen kedvét keresi, sőt a nyájas viselkedésre és mennél több sze­retetreméltóságra kényszeríti a saját fele­ségét is, aki idegenkedik a kétes lelkületű milliomos egész egyéniségétől. A terv kezd is sikerülni, de Kápolnay vérmes légvárai­nak szárnyát letörik az eddigi becstelen­­ Galvay Andor.

Next