Színházi Hét, 1911. október 15–22. (2. évfolyam, 31. szám)
1911-10-15 / 31. szám
2. oldal SZfflU&IUET 31. szám Attila. tatva gyönyörködött a képekben. Hogy ez az elragadtatás nem volt alaptalan, azt az Attila bemutatója igazolta. publikum néma áhítattal szemlélte rég A múlt legendás idők színes és érdekes képét. Aztán meglett a Nemzetivel a szerződés, tudtuk már, hogy Hevesi Sándor fogja rendezni a darabot és néhányan — örvendező kiválasztottak— el is olvastuk az Attilát. És aki olvasta, az a boldogan konstatálta, hogy ami például verselés technikáját illeti, Márkus László az első magyar írók egyike. Gazdag, tősgyökeres, hibátlan ritmusokban patakzó, színes, pompás verssorok ezek. Az Attila híre terjedt már előre, ahol Márkus Lászlót ismerték és szerették, szóval Budapest egész színházi világában. Aztán megvolt a főpróba és megvolt a bemutató. És most megvan a Nemzeti Színház kasszadarabja. A féltörténelem és féllegenda gyönyörű világába viszi a nézőt az Attila. A rettenetes hatalmú hun fejedelem, akiről a darab minden szava szól, akinek megdöbbentően nagy egyénisége körül fordul meg minden, ki sem jön a színpadra. Ez a szép, így vész el egy képzeletbeli hatalmas orom tetején a nagy fantázia gomolygó fellegei között a nagy hős alakja. Egy finom és érdekes színműírói ötlet így ragadja ki közülünk, a kritikánk, a gukkereink elől a dráma szent és sérthetetlen hősét a nagy szférák elvesző ködébe. De itt van Krimhilda, Telefon 23—91. :: Telefon 23—91. Z-BUTOR eoredárusí Budapest, VI., Andrássy út 9. sz. Elsőrendű választék : Szőnyeg, függöny, S paplan, matrac és az összes lakberendezési cikkekben. Márkus Lászlót évekkel ezelőtt Marco néven tisztelte a magas kultúra. Akkor műkritikus volt. Az első magyar műkritikus. Finom és értékes írásai újak és meglepőek voltak. A modern magyar műtörténetben hosszú fejezet kell nekik. Aztán, hogy-hogy nem, a Magyar Színház színpadán jelent meg egy délelőtt, hogy megkezdje rendezői funkcióját. Amit dekoratív tehetsége a díszletezésben és kosztümökben produkált, az fényes összehangolása volt a darab, az író lelkének és a színpad külső anyagának. Ami pedig a színpadi játszást illeti, Márkus néhány nap alatt meghódította Beöthy egész személyzetét. Olyan tanácsokat adott a színészeknek, hogy nyakra-főre kapták a nyíltszíni tapsokat ott, ahol nem is várták. A múlt szezon végén pedig egyszer csak felbukkant a híre, hogy Márkus László a drámaírás nem kis fájába vágta a fejszéjét. Az, hogy valaki drámát ír, nem minden esetben rokonszenves. De a Márkus László drámájának előzetes híre örvendetes izgalmat keltett a színházak körül. Lassanként kiszivárgott, hogy Attila lesz a címe, hun legenda lesz, Márkus László maga tervezi a díszleteit. Emlékszünk egy estére — a Vízözön idején volt — mikor Márkus behozott a Magyar társalgóba néhány diszlet-skizzet az Attila fapalotájáról és néhány jelmezfigurínát a hun és niebelungi vitézekről. Aki ott volt, elragad