Színházi Hét, 1911. október 15–22. (2. évfolyam, 31. szám)

1911-10-15 / 31. szám

2. oldal SZfflU&IUET 31. szám Attila. tatva gyönyörködött a képekben. Hogy ez az elragadtatás nem volt alaptalan, azt az Attila bemutatója igazolta. publikum néma áhítattal szemlélte rég­ A múlt legendás idők színes és érdekes képét. Aztán meglett a Nemzetivel a szer­ződés, tudtuk már, hogy Hevesi Sándor fogja rendezni a darabot és néhányan — örvendező kiválasztottak­­— el is ol­vastuk az Attilát. És aki olvasta, az a boldogan konstatálta, hogy ami például verselés technikáját illeti, Márkus László az első magyar írók egyike. Gaz­dag, tősgyökeres, hibátlan ritmusokban patakzó, színes, pompás verssorok ezek. Az Attila híre terjedt már előre, ahol Márkus Lászlót ismerték és szerették, szóval Budapest egész színházi világá­ban. Aztán megvolt a főpróba és meg­volt a bemutató. És most megvan a Nemzeti Színház kasszadarabja. A féltörténelem és féllegenda gyönyörű világába viszi a nézőt az Attila. A ret­tenetes hatalmú hun fejedelem, akiről a darab minden szava szól, akinek meg­döbbentően nagy egyénisége körül for­dul meg minden, ki sem jön a szín­padra. Ez a szép, így vész el egy képzelet­beli hatalmas orom tetején a nagy fan­tázia gomolygó fellegei között a nagy hős alakja. Egy finom és érdekes színmű­írói ötlet így ragadja ki közülünk, a kritikánk, a gukkereink elől a dráma szent és sérthetetlen hősét a nagy szférák elvesző ködébe. De itt van Krimhilda, Telefon 23—91. :: Telefon 23—91. Z-BUTOR eoredárusí Budapest, VI., Andrássy­ út 9. sz. Elsőrendű választék : Szőnyeg, függöny,­­ S paplan, matrac és az összes lakberendezési cikkekben. Márkus Lászlót évekkel ezelőtt Marco néven tisztelte a magas kultúra. Akkor műkritikus volt. Az első magyar műkri­tikus. Finom és értékes írásai újak és meglepőek voltak. A modern magyar műtörténetben hosszú fejezet kell nekik. Aztán, hogy-hogy nem, a Magyar­ Szín­ház színpadán jelent meg egy délelőtt, hogy megkezdje rendezői funkcióját. Amit dekoratív tehetsége a díszletezés­ben és kosztümökben produkált, az fé­nyes összehangolása volt a darab, az író lelkének és a színpad külső anya­gának. Ami pedig a színpadi játszást il­leti, Márkus néhány nap alatt meghódí­totta Beöthy egész személyzetét. Olyan tanácsokat adott a színészeknek, hogy nyakra-főre kapták a nyíltszíni tapso­kat ott, ahol nem is várták. A múlt szezon végén pedig egyszer csak felbukkant a híre, hogy Márkus László a drámaírás nem kis fájába vágta a fejszéjét. Az, hogy valaki drámát ír, nem minden esetben rokonszenves. De a Márkus László drámájának előzetes híre örvendetes izgalmat keltett a szín­házak körül. Lassanként kiszivárgott, hogy Attila lesz a címe, hun legenda lesz, Márkus László maga tervezi a díszleteit. Emlékszünk egy estére — a Vízözön idején volt — mikor Márkus behozott a Magyar társalgóba néhány diszlet-skizzet az Attila fapalotájáról és néhány jelmez­figurínát a hun és niebe­lungi vitézekről. Aki ott volt, elragad­

Next