Színházi Hét, 1912. január 21–28. (3. évfolyam, 4. szám)
1912-01-21 / 4. szám
2. oldal SZIÍJUÁZ! UET 4. szám Judit: A biblia véres tragédiája, Holofernes és a szép Judit történetek, felvonult a Nemzeti Színház színpadára. Felvonult egy akkora színműírói talentum tollán keresztül, mint Friedrich Hebbel, és a publikum, amely a darabot végignézte, egy nagy irodalmi estek emlékével távozik el a Nemzeti Színházból. Csupa irodalmi és irodalomtörténeti nívó minden a Judit előadásában. A darab a maga kalandos történetével, cenzori beavatkozásaival, kitépett lapjaival, megváltoztatott befejezésével, Hebbel egész irodalmi súlyával , aztán díszletek a maguk bibliai színpoma pájában, stílszerüségeik művészi gondosságában, beállításuk festői díszével ; az előadás a régi nagyok emlékével, most pedig Márkus Emma és Ivánfi Jenő művészetével a két főszerepben; végül a rendezés, melyet Tóth Imre, mint passzionárius rendezőnek való par excellence művészi feladatot, magának tartott fenn. Aki azonban nem sokat gondol irodalomtörténettel és annak a fejezetnek érdekes problémáival, amely a kulturhistóriában Hebbelről szól, az minden skolasztikus szemponttól menten megnézheti a Juditot úgy, mint egy izgató, véresen megrázó, modern drámát. A szépséges Judit történetét, aki megöli hazája ellenségét, a nagy és ugyan gőgös Holofernest, de a zsidó nemzet ellenségében a saját maga nagy szerelmét öli meg. Monumentális erejű drámai összeütközés ez, amelynek izgató és lebilincselő hatásától nem maradhat ment a legblaziltab néző sem. Érdekes és értékes dolog a Judit Nemzeti-beli előadása.