Színházi Hét, 1912. június 23–30. (3. évfolyam, 26. szám)
1912-06-23 / 26. szám
«BHUÄZlUfT 2. oldal 26. szám a mi közönségünkben, amelynek érdekét megjelenésünkkel szolgálni kívánjuk; reméljük hogy nem hagy el minket nyárára sem a teljes budapesti szezonért való harcunkban; és szeretetébe fogad bennünket, mint első fecskéjét a teljes budapesti szezonnak. R. F. * * * Általános tudomásvételül itt közöljük, hogy ha ki egyes vevőnk és nyaralni megy, a lapot portómentesen utána küldjük, és hogy senki megrövidülésnek a 32 oldal helyett való 16 oldalt ne vegye; a kevesebb oldalszám ugyanis nem jelenti a szöveti rész megfogyatkozását, csupán azt, hogy a szünetelő színházak színlapjainak közlése feleslegessé vált. Színházi beszámolók: — A Vigszinház — Még áll a bál Faludiéknál, de már a primás, Gábor fődirektor nem áll a banda élén, este legalább nem, merthogy a Margitszigeten üdülés be nem jön onnét még egy premierért sem. Mellesleg mondva rossz példát adna evvel a publikumnak, ha a rossz példával szemben a ,Gólya" és a „Toto" oly jó nem lenne, hogy még a fődirektor intrikáit is kiállja. Mentségére legyen mondva, hogy a Margitszigeten való esti tartózkodása nagyon is indokolt, t. i. az esti órákban ébredezik a sziget szinműiróikolóniája és ez a legjobb alkalom arra, hogy ettől is, attól is megkérdezze, mint folyik a munka. Gábor fődirektor a folytonos margitszigeti tartózkodás révén tudja például, hogy Szomory Dezső direkt azért érkezett meg Párisból, hogy uj darabjának készen levő két felvonását Jób Dánielnek felolvassa. Jób másnap csillogó szemekkel jelentette: — Nagyszerű az uj Szomory darab, direktorkám ! Dezső alig várja, hogy kész legyen mind a három felvonással, hogy azután átnyújthassa a fődirektor urnak. — No és ön, kedves Jób úr, mennyire van a darabjával? Tudni kell ugyanis, hogy Jób Dániel akárcsak rendező-kollegái Márkus László meg Hevesi Sándor, darabot ír, amit a Vígszínház fog bemutatni. A margitszigeti szinmüiró-kolóniának persze az idén is ékessége Molnár Ferenc. Rá csodálatos hatással van a margitszigeti levegő ; a Margitszigeten még inni is képes, mármint kézzel; néhány év óta ugyanis írógépen dolgozik, és ezt annyira megszokta, hogy rendes körülmények közt a toll immáron úgy áll a kezében, mint a palavessző az elemista ujjai között. No, és felvette a margitszigeti honosságot mostanában Lengyel Menyhért is, aki különösen szűkszavú, nyilván, mert szorgalmasan dolgozik, az — Hohó uram ! — csaphat le rám éber olvasó — Faludi Gábor ugyan vigyázhat Molnárra meg Lengyelre ! Hiszen ők a jövő szezonra elszakadtak a Vígszínháztól ! ? ! Én az éber olvasóval nem vitatkozom, nem azt felelem, hogy tudja Pál, mit kaszált épen a Margitszigeten. Gondja van Gábor fődirektornak még Drégely Gáborra is, akiről senki ne higgje, hogy a „Der Gutsitzender Frack" nagy sikere bátorította fel a színműíró-kolóniába való beállásra.