Színházi Hét, 1912. június 23–30. (3. évfolyam, 26. szám)

1912-06-23 / 26. szám

«BHUÄZlUfT 2. oldal 26. szám a mi közönségünkben, amelynek érdekét megjelenésünkkel szolgálni kívánjuk; reméljük hogy nem hagy el minket nyárára sem a teljes budapesti szezonért való harcunkban; és szeretetébe fogad bennünket, mint első fecskéjét a teljes budapesti szezonnak. R. F. * * * Általános tudomásvételül itt közöljük, hogy ha ki egyes vevőnk és nyaralni megy, a lapot portómentesen utána küldjük, és hogy senki megrövidülésnek a 32 oldal helyett való 16 oldalt ne vegye; a kevesebb oldalszám ugyanis nem jelenti a szöveti rész megfogyat­kozását, csupán azt, hogy a szünetelő színházak színlapjainak közlése feleslegessé vált. Színházi beszámolók: — A Vigszinház — Még áll a bál Faludiéknál, de már a primás, Gábor fődirektor nem áll a banda élén, este legalább nem, merthogy a Margitszigeten üdül­és be nem jön onnét még egy premi­erért sem. Mellesleg mondva rossz példát adna evvel a publikumnak, ha a rossz példával szemben a ,Gólya" és a „Toto" oly jó nem lenne, hogy még a fődirektor intrikáit is kiállja. Mentségére legyen mondva, hogy a Margitszigeten való esti tartózkodása nagyon is indokolt, t. i. az esti órák­ban ébredezik a sziget szinműirói­kolóniája és ez a legjobb alkalom arra, hogy ettől is, attól is megkér­dezze, mint folyik a munka. Gábor fődirektor a folytonos margitszigeti tartózkodás révén tudja például, hogy Szomory Dezső direkt azért érkezett meg Párisból, hogy uj da­rabjának készen levő két felvonását Jób Dánielnek felolvassa. Jób más­nap csillogó szemekkel jelentette: — Nagyszerű az uj Szomory da­rab, direktorkám ! Dezső alig várja, hogy kész legyen mind a három fel­vonással, hogy azután átnyújthassa a fődirektor urnak. — No és ön, kedves Jób úr, men­­nyire van a darabjával? Tudni kell ugyanis, hogy Jób Dá­niel akárcsak rendező-kollegái Már­kus László meg Hevesi Sándor, da­rabot ír, amit a Vígszínház fog bemutatni. A margitszigeti szinmüiró-kolóniá­nak persze az idén is ékessége Mol­nár Ferenc. Rá csodálatos hatással van a margitszigeti levegő ; a Mar­gitszigeten még inni is képes, mármint kézzel; néhány év óta ugyanis író­gépen dolgozik, és ezt annyira meg­szokta, hogy rendes körülmények közt a toll immáron úgy áll a ke­zében, mint a palavessző az elemista ujjai között. No, és felvette a margitszigeti ho­nosságot mostanában Lengyel Menyhért is, aki különösen szűkszavú, nyilván, mert szorgalmasan dolgozik, az — Hohó uram ! — csaphat le rám éber olvasó — Faludi Gábor ugyan vigyázhat Molnárra meg Len­gyelre ! Hiszen ők a jövő szezonra elszakadtak a Vígszínháztól ! ? ! Én az éber olvasóval nem vitat­kozom, nem azt felelem, hogy tudja Pál, mit kaszál­t épen a Margit­szigeten. Gondja van Gábor fődirektornak még Drégely Gáborra is, akiről senki ne higgje, hogy a „Der Gutsitzender Frack" nagy sikere bátorította fel a színműíró-kolóniába való beállásra.

Next