Színházi Hét, 1912. szeptember 1–8. (3. évfolyam, 28. szám)

1912-09-01 / 28. szám

III. évfolyam. 1912. szeptember 1-től szeptember 8-ig. 28. szám. Hirdetések díjszabás szerint Előfizetési árak: Budapestre és vidékre Egész évre 10 korona Fél évre 5 korona Negyed évre 3 korona Egyes szám­ára Buda­pesten 20 fi A Máv. pályaudvarain és a vid­éken­ 24 fillér. silíluÁzi m ILLUSZTRÁLT SZÍNHÁZI ÉS MŰVÉSZETI HETILAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBAT ESTE az összes budapesti színházak egész heti SZÍNLAP­ÁVAL Szerkesztőség és kiadóhivatal : II.Zsigmond­ u.20 Telefon 152—62. Szerkesztik és kiadják: HELTAI BÉLA és INCZE SÁNDOR. Újságok, színházak és a kommünikék. „Az Est" révén a lehető legnagyobb nyilvánosságot nyert egy olyan szó, ami eddig szorosan a szinházi tolvajnyelv szókincséhez tartozott ; ez a szó a komminiké, mely alatt az újságok szinházi rovatában megjelent hírecskék értendők, mely hírecskéket a szinházi iroda adja ki, hogy a közönséget részben tájékoztassa, részben a nézőtéré invitálja. Ezeket a kommünikéket hosszú-hosszú éveken át ingyen közölték az újságok: nemcsak mert az első időkben a színház munkája nemzeti kultusmiszió­számba ment, hanem, mert a kommünikék természete — eleinte — inkább tájékoztató volt, semmint csalogató. Azonban eleinte lassan, majd mind rohamosabban a konkurencia a tüzében, a kulturális élet kifejlődése következtében úgy az újságok, mint színházak, inkább üzleti, semmint kulturális intézményekké lettek; a színházak konkurrenciájából önként következett, hogy a kommünikéknek informáló természete mindinkább átvedlett beinvitáló reklámmá, már a lapok kiadóhivatalában, ahol a legérzékenyebben jelentkezett Most a nyomda, a papírköltségek folytonos drágulása, felötlött a kérdés : — Mit csináljunk mi ingyen reklámot a százezres forgalmat csináló színházaknak, amikor mi vért izzadunk, csakhogy a nyomda- és papír­költségeket előteremtsük, a szerkesztőségi költségekről nem is szólva, és arról még kevésbé szólva, hogy külföldön, különösen Franciaországban a kommünikéket megfizetik?! Az ingyen-kommünikék ellen a támadás tehát szükségszerüleg a lapok kiadóhivatalából indult ki, anélkül azonban, hogy a szinidini direk­torok valami nagyon megdöbbentek volna. Hovatovább ugyanis nekik viszont érdekükké lett, hogy a kommünikéket megfizethessék. Ezen állítá­sunk megokolására ugyan néminemű őszintességre van szükség, de hát — ne álljunk meg a félúton. Az újság — a­mig nem volt kockázatos és jó üzlet, inkább a szer­kesztőé és a szerkesztőségé volt, semmint a kiadóhivatalé ; csak amikor az újság üzleti vállalkozásának kockázatos volta kezdett mindinkább felötlőbb lenni, kezdte követelni a kiadóhivatali érdek, hogy a szerkesz­tőség egy és más rovatban adja föl szabad rendelkezési jogát, így maradt lassanként szerkesztőségi prédának csupán a lapok színházi rovata. Pré­dát mondottunk, mert a színházak kifejlődése miatt, egyrészt, az írói és az újságírói foglalkozásnak azon egy volta miatt, másrészt, a színházi

Next