Színházi Hét, 1912. december 1–8. (3. évfolyam, 41. szám)

1912-12-01 / 41. szám

mUAU UÉT 10. oldal­ a élve. Megmagyarázzák neki, hogy ők ketten nem férj és fele­ség, hanem színész és színész­nő, akik egy mozidrámához „palit" kerestek és akit benne szerencsésen meg is találtak. Ha csak ennyi lett volna: a pompás zenével fűszerezett, el­més jelenetek, már az is untig elég lett volna ahhoz, hogy a közönség jól mulasson, de hát még a mozgófénykép felvételek, melyekkel az Apolló-Projekto­graph igazán brillírozott. — A külföldi gyárak szerűen le vannak pipálva egy­— mondotta jó magyar szívvel Wlassics Gyula, a volt kultusz­miniszter a csütörtöki premie­ren. (És meg vagyunk győződve, hogy éppenséggel nincs egy vé­leményen a volt kultuszminisz­teri államtitkárral, Molnár Vik­torral, ami a mozik államosítá­sát illeti.) Meg kell még jegyeznünk, hogy a színpad, valamint a sze­replők is: Vörös Ili, Kovács András, Szabados Gizi, Ga­bányi is kiállják a legszigorúbb kritikát. Kvitt. (Móricz Zsigmond uj darabja. Szinre­hozta a Royal-orfeum 1912 november 29-én) A Royal orfeumnak, a nép­szerű budapesti füst-szinháznak igazgatója Bálint Dezső már jó ideje, boldog házigazdája Mó­ricz Zsigmondnak, az illusztris iró viszont nagy örömmel dol­gozik neki, mert Bálint — hogy röviden jellemezzük — nem az az ember, aki máris kimondta az­­ adut. Hitünk, hogy fogja ő még meglepetésben részesí­teni Budapest publikumát, csak egy kis türelem. Máris bírja azonban a nehezen meghódít­ható közönség kegyét, amit ki is érdemel bőven, mert hiszen a­mit csak összehordhat a Royal színpadára a világ attrakciói­ Martos ereile.­ ­t&S • g>­­m mechanikai műhimző gyára és WW üla^ UdüUr főüzlete: Kazinczy-utca 52. Párisi, svájci hímzések. — Kézimunka hímzések. — Legújabb divatú flitterezések, gyöngyözések, zsínórozások. — Színházi köpenyek és színházi kosztümök a legsikkesebb, legelegánsabb, legdivatosabb formákban.

Next