Színházi Hét, 1912. december 1–8. (3. évfolyam, 41. szám)

1912-12-01 / 41. szám

12. oldal SZÍNHÁZI VÉT Bugyikné: Az nem kell ne­kem, jó tehenem van nekem. Bugyik: De kivált a bornyát dicsérte. A Kohn ur bikjátul lett előállítva, hát finom egy bornya, azongva. Hát aztán az öreg elment. Bugyikné: A Kohn bika! Bugyik: Áhá. Hát mondok, az öreg elment, aztán én is men­tem magamnak az ötórásihoz." Hát a vasut uccán csak a há­tamra csap valaki, de istenesen! Oszt aszondja: Jóestét Bugyik bács! Mit gondolsz ki volt? (az asszony vállat von.) Sohse ta­nulnád ki. Soha! Egy nagy kö­vér, szőke lány. Olyan jó fiata­locska. (Cuppant) Oszt aszondi, hogy: megse ismer kelmed Bu­gyik bácsi. Én vagyok a Juci. — Miféle Juci? Hát a Kovács Es­vány bácsi Juci lánya. Hát hal­lod (oldalba böki az asszonyt) rittig, hogy avót! Hát akkor osztán megismertem. Tudod, a méh megszökött hazulról, mi­kor ugy lett. Nagyon becsületes személy! Bugyikné (egész érdeklődés­sel): Hm. Bugyik (még jobban megele­venedik): Hát osztán nem let­tem komisz hozzá. Födi! Nem igaz? Mert hát Eötyökfalu csak itt van mellettünk, meg az apjá­val is épp akkor cimboráltam. Beszélgettünk egy kicsit! — Aszongya: Nézze Bugyik bácsi, váltson be a mi ... mi .. . Bugyikné: Mi? Mi? Bugyik: A moziba! Tudod, a hun lepedőn játszódnak a fiata­lok. Hát ott aztán elpanaszotta szegény, hogy nincs helybe­ — nincs hun enni, innva. Se alud­ni. Aztán megesett rajta a szi­vem, hogy hát istenem, uram, a mi lányunk is lehetnék igy, ha igy lesz. 41. szám Bugyikné: Eh, nincs is lá­nyom. Bugyik: Felőlem lehetne, fe­ne, aki megeszi, ne, aki megeszi. Hát minek az a keménység, mondok. Meg­vacsoráztattam. Hadd egyék eccer meleget . . . Bugyikné: A hétórási vonat előtt. Bugyik: Én nem néztem az órát, de már alighanem több vót. No, gondolom, majd a fél­tizessel. Avval is lehetett vóna gyónni, igaz-e? Hát bementünk a Lőrinc kocsmájába. Bugyikné (mérgesen): Lő­rinchez. Hát te disznó, egy ilyen személlyel oda kell menni, ahova a feleségeddel jársz! — Még ennyit se tudsz! Hogy mindenki lássa ott, ahol apja­fija mind tisztel engem! Bugvik: Tisztel! Fene aki megeszi ! Bugvikné: Egy sárga vigadcs személ­lyel, akinek az egész po­fája rücskös, az orra hegyéig. Bugyikné: Hohó! Inkább na­gyon is szemrevaló, bár te vó­nál olyan. Hej de mindig azok a becstelen személyek a szé­fek, a becsületes asszony meg minél tisztességesebb, annál fer­telmesebb. • ••••• •••••••••••• Gyenge férfiaknak elvesztett erejük visszatér, ha a NEOSAN-TABLETTÁKAT használják. A férfigyengeség, impoten­cia ellen, valamint a férfierőnek a leg­később korig való fenntartására kipró­bált biztos szer. Egy doboz 4 K 50 f. Szétküldés után véttel a legdiszkrétebb csomagolásban. Szent Hermina gyógy­szertár, Budapest, VII. Thököly­ ut 28.

Next