Színházi Lapok, 1924. január-március (21. évfolyam, 3-12. szám)

1924-01-17 / 3. szám

K­íF­i 500?, Miskolci, 1924 január 17. Ára 2000 k Hirdetéseket mmn. díjszabás sze­rint, előrefizetés mellett közlünk Felelős szerkesztő, kiadó és laptulajdonos: FÖLDES LAJOS Egyes szám­ára utcán, trafikban és a színház nézőterén 2000 K Megjelenik minden héten egyszer. Alapította: Földes Gusztáv '56228 T5 tök. XXI. évf. 3. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal Városház­ tér 24. Telefon : 234 ▼TTTTTTTTTTTTTTYTTTT7TTYTTTTTTTTTTTTT­TTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTT­TTTT­TTTTTTTTT TTTTTTTTTTTTYTTT­T­T­Ttt T­TTT T V­TTTTTTTTTTt­TtTttYTT Y­TTTT­Y­tt T­Tt­TTTVYtTT A NÉPSZERŰSÉG Irta ILLY JÁNOS Néha nem is annyira művé­szet, mint inkább élelmesség, reklám dolga. — Nem mindig az igazi mű­vész népszerű. Ezzel a megállapítással nem aka­rok általánosítani. Mert például a színész mű­vészete természeténél fogva magában hordja a népszerűség csíráját. Igazán népszerű csak színész lehet, mert az ő művészete áll legkö­zelebb szívéhez. a nagy tömeg A legszug­­gesztivebb hatású mű­vészet a színészet, a leg­tetszetősebb, a legkön­­­nyebben felölelhető. Az olvasmány, könyv, a vers egy egész a külön felkészültséget követel ahhoz, hogy igazán értékes irodalmat a nagy tömeghez köze­lebb vigyük. Az alka­lom lehetősége is cse­kélyebb az irodalom szépségeinek megisme­­résére, mint a színészet nagyszerű csodáinak él­vezésére Káprázatos álomvilág a színpadi játék, amely­nek élvezése közben azt a tapasztalatot szűr­hetjük le, hogy minden színházat látogató, ab­ban a pillanatban,amely­ben beül a nézőtérre, legalább­is lelkében, gyerekké nemesül. A színpad a maga mindinkább fej­lődő külső dekoratív hatásaival elkábítja, elvonja minden egyéb­től, ami életének gondokkal, szo­morúságokkal terhelt részét je­lenti. A néző figyeli a muzsikát, az­­ érdekes, színesen váltakozó képeket és — ha igazán lelké­vel csüng az előadáson — nem marad egy pillanat ideje sem arra, hogy szürke, nyomasztó fáradtságba sülyedjen vissza. Egészen máskép áll a dolog a könyvvel, vagy a képpel. Ha az olvasó, vagy a képet, szobrot néző benső hangulata nem olyan, amely zavartalan, tiszta élvezetet tesz lehetővé, úgy a legérdekesebb, a legirodalmibb könyv ol­vasása közben is csak­hamar azon kapja magát a mű élvezője, hogy tulajdonképen egészen távol, elvontatottan él ő most attól, amit az író mesél, mert a gondo­latai rabok, a kérlelhe­tetlen élet bilincsbe vert rabjai. A színpad le­nyűgöző ereje eredmé­nyezi aztán azt, hogy a színész csakhamar be­lecsöppen a közönség szeretetébe, a színházba járó közönség még egy egészen epizódszerepet játszó színész nevét is megjegyzi, ha jól mu­latott rajta, vagy erő­teljes művészi alakítást látott tőle. Nem így van ez az Íróknál. Az Írók közül csak az igazán nagyok neveit ismeri a közön­ség. Akárhány embert, aki sokat olvas — le­het, hogy nem eleget —, megkérdeztem, kik a kedvenc írói, bizony vajmi ritkán olyan feleletet, kaptam hogy valamelyik egészen fia­tal, vagy legalábbis 10 — 12 éves író volna az a szerencsés ki­választott, akit szeretetébe foga­dott. Az emberek kitűnő verse­ket, vagy novellákat olvasnak és SZECSI BOSKE, a „Szókimondó asszonyság“ címszerepét játssza. (Barna Hugó felvétele): 0 0 00 E heti számunk 16 oldal

Next