Színházi Lapok, 1924. január-március (21. évfolyam, 3-12. szám)
1924-01-17 / 3. szám
KíFi 500?, Miskolci, 1924 január 17. Ára 2000 k Hirdetéseket mmn. díjszabás szerint, előrefizetés mellett közlünk Felelős szerkesztő, kiadó és laptulajdonos: FÖLDES LAJOS Egyes számára utcán, trafikban és a színház nézőterén 2000 K Megjelenik minden héten egyszer. Alapította: Földes Gusztáv '56228 T5 tök. XXI. évf. 3. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal Városház tér 24. Telefon : 234 ▼TTTTTTTTTTTTTTYTTTT7TTYTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTT TTTTTTTTTTTTYTTTTTTtt TTTT T VTTTTTTTTTTtTtTttYTT YTTTTYtt TTtTTTVYtTT A NÉPSZERŰSÉG Irta ILLY JÁNOS Néha nem is annyira művészet, mint inkább élelmesség, reklám dolga. — Nem mindig az igazi művész népszerű. Ezzel a megállapítással nem akarok általánosítani. Mert például a színész művészete természeténél fogva magában hordja a népszerűség csíráját. Igazán népszerű csak színész lehet, mert az ő művészete áll legközelebb szívéhez. a nagy tömeg A legszuggesztivebb hatású művészet a színészet, a legtetszetősebb, a legkönnyebben felölelhető. Az olvasmány, könyv, a vers egy egész a külön felkészültséget követel ahhoz, hogy igazán értékes irodalmat a nagy tömeghez közelebb vigyük. Az alkalom lehetősége is csekélyebb az irodalom szépségeinek megismerésére, mint a színészet nagyszerű csodáinak élvezésére Káprázatos álomvilág a színpadi játék, amelynek élvezése közben azt a tapasztalatot szűrhetjük le, hogy minden színházat látogató, abban a pillanatban,amelyben beül a nézőtérre, legalábbis lelkében, gyerekké nemesül. A színpad a maga mindinkább fejlődő külső dekoratív hatásaival elkábítja, elvonja minden egyébtől, ami életének gondokkal, szomorúságokkal terhelt részét jelenti. A néző figyeli a muzsikát, az érdekes, színesen váltakozó képeket és — ha igazán lelkével csüng az előadáson — nem marad egy pillanat ideje sem arra, hogy szürke, nyomasztó fáradtságba sülyedjen vissza. Egészen máskép áll a dolog a könyvvel, vagy a képpel. Ha az olvasó, vagy a képet, szobrot néző benső hangulata nem olyan, amely zavartalan, tiszta élvezetet tesz lehetővé, úgy a legérdekesebb, a legirodalmibb könyv olvasása közben is csakhamar azon kapja magát a mű élvezője, hogy tulajdonképen egészen távol, elvontatottan él ő most attól, amit az író mesél, mert a gondolatai rabok, a kérlelhetetlen élet bilincsbe vert rabjai. A színpad lenyűgöző ereje eredményezi aztán azt, hogy a színész csakhamar belecsöppen a közönség szeretetébe, a színházba járó közönség még egy egészen epizódszerepet játszó színész nevét is megjegyzi, ha jól mulatott rajta, vagy erőteljes művészi alakítást látott tőle. Nem így van ez az Íróknál. Az Írók közül csak az igazán nagyok neveit ismeri a közönség. Akárhány embert, aki sokat olvas — lehet, hogy nem eleget —, megkérdeztem, kik a kedvenc írói, bizony vajmi ritkán olyan feleletet, kaptam hogy valamelyik egészen fiatal, vagy legalábbis 10 — 12 éves író volna az a szerencsés kiválasztott, akit szeretetébe fogadott. Az emberek kitűnő verseket, vagy novellákat olvasnak és SZECSI BOSKE, a „Szókimondó asszonyság“ címszerepét játssza. (Barna Hugó felvétele): 0 0 00 E heti számunk 16 oldal