Szinházi Látcső, 1863 (1. évfolyam, 1-261. szám)

1863-04-06 / 1. szám

még én egykor milliomos leszek, éh az ilyesmit csak akarni kell. És ha egyszer én nekem egy millióm lesz, akkor te neked még egy mil­liód lesz és egy sous-d. Egy sous-t tán érek magam is — ráadásképen ? A szerető megölelte s azt mondta rá, hogy ő ezt a „másik“ milliót tartja meg. A fényes álmok nem hagyták nyugodni a nagyravágyó ifjút, egy napon búcsút vett Gaus­­sintól. Elindult a szerencsét üldözni. — De nem akarok adósod maradni, ím egy üres lapot hagyok nálad nevemmel aláírva, két tanú által előttemezve, felyül a czímen sa­ját kezemmel: „Gaussin kisasszonynak, köte­lezvény. Én alulírott kötelezem magamat.....?“ a többit töltsd ki te, majd ha milliomos leszek. Azzal megcsókolták egymást, Isten tudja hányszor és hányadszor s elváltak. Ez elválás után Gaussin kedélye nem volt többé az, ami eddig­ valami bús komolyság vett erőt rajta; ez átvonult szerepein is ; ártott hírének s lassankint elfogyasztá a koszorúkat, verseket és louisdorokat. Mert ilyen a művész dicsősége. Bouret pedig milliomos lett. Merész vállalatok , előretekintő lélek , jól­­tevők házát kellő időben zsámolyul használni tudó bölcsesség s hozzá egy kis háborús világ, léggömb-sebességgel emelék fel az óhajtott millióig. Persze, hogy a­mint az első milliója meg­volt, a szegény Gaussin nem jutott többé eszébe. És azután jött a második millió, jött a tize­dik, jött a századik, végre hatszázezer livres évi jövedelme volt, a­mi papirosra lefordítva tesz a mi pénzünk szerint hatmillió osztrák ér­tékű forintot. No ekkor meg már épen nem gondolt a sze­gény kis Gaussinra. Ah , hisz már akkor az udvarhoz volt bejá­ratos , a­hol a világ első szépségei voltak egy kalitkában, a­kiknek nem is ő udvarolt, hanem azok neki. Kinek jutott volna itt eszébe a régi Gaussin ? Azaz, hogy néha mégis eszébe jutott ez a név, mikor a főkönyvében lapozgatott s egy be­töltetlen szám figyelmeztető, hogy van egy általa régente kiadott charta b­­­a­n­c­a, még pedig egy könnyelmű színésznő kezében, a­ki majd annyit irhat rá, a­mennyit neki tetszik. Többször fel is szólíttatá ügynökei által Gaussint majd barátságosan, majd hivatalosan, hogy adja elő azt a fatális fehér lapot, írjon rá valami öszveget, legyen az száz, vagy kétszáz­ezer frank , szabja árát, de ne tartogassa tovább magánál, mert az a magas financiér számításait untalan zavarja. Gaussin azonban nem egyezett. Minden hivatalos felszólításra azt felelte, hogy nem adja a fehér lapot, mert az neki egy milliót ér. Világos, hogy régi szaván akarja fogni a bankárt az impertinens creatura s egy kerek milliót akar tőle facsarni. Fél milliót már ígért Bouret a fehér lapért de Gaussin nem adta azt elő. Egyszer nagy szüksége volt XV. Lajos ki­rálynak pénzre. A bankároknak saját házaikban való meg­látogatását nem III. Napóleon találta fel; ezt ♦ette XIV. Lajos Bernát Samuval, a­kinek az atyja egyházfi volt, és XV. Lajos Bouret-val, és e magas kitüntetés a bankároknak mindig sok pénzükbe került. A Croix-Fontaigne-i pa­­villont, melyben Bouret fejedelmét megvendé­gelte , négy millió bánta meg. A király ép oly kegyelmes volt, mint Bouret engedékeny. A sok magas kegyosztalék között az is előhozatott egy „en passant“, hogy jó volna ezt a hóbortos Gaussint törvényesen kényszerí­teni, hogy bizonyos „fehér lapot“ a bankár alá­írásával adjon elő , s egy megítélendő summá­val elégedjék meg, nehogy még zavarba hozza a nagy financiert, épen akkor, midőn az feje­delme pénzügyeinek rendezésére áldozta fel te­hetségeit. — Oh hisz ezen legkönnyebb segiteni. Gaussin kisasszony ellen rögtön kiadatott egy lettre de cachet, ő egy kis időre elvándo­rolt Bastillebe, de zsellyeszékben vitték, nem történt semmi baja. Az alatt hivatalosan felnyi­tották fiókjait, meglelték a lepecsételt levelet, melynek hátuljára volt írva: „Bouret kötelez­vényei azt a törvényszék elé vitték, ott fel­olvasták. A fehér lap már be volt töltve. És mi volt a kötelezett összeg? „Én alulírott, Bouret János , kötelezem ma­gamat — — a szegény kis Gaussint holtomig szeretni.“ Egyéb semmi. ..........Tizenkét esztendő múlva Bouretnek nem voltak se milliói, se palotái, —hanem az adósok börtönében halt meg s eltemettetett hi­telezői költségén. A nemzeti színház nappal. Némelyek a nemzeti színházat szeretik úgy tüntetni föl, mint egy horgonyt vetett, lomha ha­jót, mely áll és nem mozog a cél felé. A­ki egy pillantást vet a színfalak közé, egyszerre meggyőződik, hogy e kép hamis. Sür­gés , forgás, előkészület van minden irányban. A drámai tagok készülnek „L­a­cz­k f­i­lm vére“, Szigligeti a pályanyertes művére, mely annyival jobban érdekelheti a közönséget, mi­vel az académiában sajátszerű szó­vitát idézett elő. A közönségen a sor, hogy ítélje meg: megér­­demlé-e a koszorút, melybe némelyek töviseket raktak. Játszanak benne : Felekiné, Egressy , Szigeti, Feleki stb. Készülnek egy eredeti francia vaudevill-re is, melynek címe : „Az iskolakerülő“ (erede­tiben: „Les Pres de Saint Gervais“,) szövege Sardoutól, zenéje a híres D­ej­azet asszony fiától. Párisban nevezetes lett arról, hogy e darabban mondá el Dejazet, hosszú színi pályája hattyúdalát. A zenerészek nálunk is az eredeti francia vezérkönyv szerint lesznek elő­adva. Kedves vidor mű, melynek eleven cím­szerepét Bognár Vilma B-né asszony fogja játszani. Szerdahelyinek és Lendvainénak is jó szerepei lesznek benne. Az egész nem sokára színre kerül. „A család öröme“ című franczia víg­játékot akkor adandják elő , midőn Lendvainé kolozsvári vendégszerepléséből haza­tér. Az operai előkészületek közt G u o n o d „Faust“-ja foglalja el a főhelyet. E dalmű zenéje , szövege és szép kiállítása bizonyosan megnyerik a közönség tetszését. Carina k.a. az újonnan szerződött primadonna, ki Német­ország tapsai közt érkezik hozzánk , Margitot fogja benne énekelni. Egyik legkitűnőbb sze­repe. Egy új operettért is írtak Párisba Offen­­bachhoz. Címe „Les Bavards“ (a fecsegők). Mihelyt megérkezik, betanulják. E dalművecske kitűnő hatású volt Párisban. A halléthez Couqui Claudine k.a. megérkezett, s néhány nap óta buzgalommal tanítja a tánczkart. E bájos művésznő „Sze­relmes ördög“, „Gizella“, „Robert és Bertram“, „Katalin“, „Far­s­angi kalandok“ czímű táncjátékokban fog föllépni. Ez utósó egészen új nálunk. A közönség méltán nagy érdekelt­séggel várhatja e ballet-művésznő föllépéseit. Simon baritonista, e kiképzett jeles mű­vész nagy buzgalommal tanulja szerepeit, hogy a Bignio és Füredi sajnos eltávozása által meg­ürült helyet kellőleg pótolhassa. Szép hangja, művészi értelme, és teljes iskolázottsága van. A tenor-hiány a legnagyobb baj, melyet az igazgatóság maga is érez. Mindent elkövetett, hogy e hiányt, mely még a régibb igazgatóság intézkedéseiből eredt, lehetőleg pótolja. De egy jó tenor ma még ritkább, mint a fehér holló. Irt E 11 i­n­g­e­r­n­e­k. Ez évenkint 8000 frtot, és négy év múlva ezer írt nyugdíjt köve­telt, mit az igazgatóságnak nincs jogában megad­ni. Irt J­e­k­e­l­fa­l­u­s­s­i­n­a­k, de ezt a körülmé­nyek tartják vissza. Az ajánlott tenoristák nem olyanok, kik kielégítették volna közönségünk igényeit. Jelenleg többek ajánlatára B­a­r­r­a­­chot vendégszerepeltetik, kinek jó tenorh­angja van. Vajha elmondhatnók rá: „mikor legna­gyobb a szükség, akkor legközelebb a segítség. Az igazgatóság­­ a jövő érdekében két fia­tal szép tehetséget képeztet. Egyik Odry, ki­nek gyönyörű bass-bariton hangja van , a má­sik Gazdag Ambrus tenorista. Ezek a „jövő énekesei“, mondhatják némelyek. Igen, de ha holnap aratni akarunk, vetnünk kell ma. Bárha régibb időkben sem feledkeztek volna meg a­­ jövőről, mely ma már jelen. Végül két kedves hirt. Szilágyiné asszony hosszas betegsége után fölüdült, s első föllépése mára van ki­tűzve, mint Juranicsné „A szigetvári vérta­núkban“. Füredi megígérte, hogy évenként föl fog lépni a nyugdíjintézet javára. Van remény, hogy még gyakran hallhatjuk az ő szép nép­dalait. -----------------­ A budai népszínházról. Némelyek szeretik a népszínházat a nem­zeti színházzal szembe állítani, pedig a szín­­ügynek jobb szolgálatot tehetnének, ha egymás­mellett említenék. Arra vannak hivatva , hogy ne szemben, hanem együtt, testvériesen, egy cél felé haladjanak. Nemzetiség és művészet­ ez jelszava mindkettőnek, s ebben áll testvérisé­­gök, melynek a „Színházi látcső“ is egyik kap­csa kíván lenni. Törekvéseink közé tartozik, hogy a nép­­­színház minden üdvös érdekét elősegéljük, s örömünkre válik, hogy e lap ép oly időben indul meg, midőn a népszínház gyarapodó rész­vétnek s virágzásnak örvend. Mindenek előtt el kell ismernünk , hogy Molnár György oly ügyes igazgató, ki buz­galma , kitartása és tevékenysége által a nép­színháznak élénk életet biztosít. Különösen három körülmény az, mely e hasznos intézet körül újabban nagy érdekeltsé­get gerjesztett. Első: Budai Apraxin Júlia honleá­­nyi áldozatkészsége, melynek e színház oly so­kat köszönhet. Segélte adományokkal, segélte közérdekű föllépéseivel. Miután háromszor nagy tetszés közt lépett föl e színpadon, múlt hóban — tapsok és kitüntetések kíséretében — járta be a vidéki városok színpadait, a népszínház javára játszván. Ez áldozatkészségnek szép si­kere lön. A jövedelem annyira ment, hogy ma már a színház homlokzatának kívánatos kiépí­tése is lehetővé vált. Második nyeremény, (mely valódi erkölcsi haszonnal jár,­ az, hogy egyik kitűnő dráma­­írónk Dobsa Lajos, e színpadon szokta elő­­adatni hatásos költői műveit. Most is két nagyobb szomorújátékára készülnek. Egyik „Attila“, melyet fényesen fognak kiállítani; másik a „Rossz eszközök“, melyről az utolsó Te­­leky-pályázaton dicsérettel emlékeztek. Harmadik nyereség: az Offenbach­operettek meghonosítása. Dunanan apó már eddig is majdnem harminc­szer csinált tele házat, a kedves zene, jó kiállítás, tarka tán­cok és jó előadás folytán. Molnár a nyár egy részét Füreden tölti, de emellett gondoskodni fog, hogy a népszínház­nak ez időben is érdekes estéi legyenek. A közelebbi népszínház érdekes újdonságai ezek: Jövő szombaton fogják előadni a „Monsieur Sufflori“ című új operettet, melynek tartós si­kert jósolnak. -------------------­

Next