Szinházi Látcső, 1863 (1. évfolyam, 1-261. szám)
1863-04-06 / 1. szám
még én egykor milliomos leszek, éh az ilyesmit csak akarni kell. És ha egyszer én nekem egy millióm lesz, akkor te neked még egy milliód lesz és egy sous-d. Egy sous-t tán érek magam is — ráadásképen ? A szerető megölelte s azt mondta rá, hogy ő ezt a „másik“ milliót tartja meg. A fényes álmok nem hagyták nyugodni a nagyravágyó ifjút, egy napon búcsút vett Gaussintól. Elindult a szerencsét üldözni. — De nem akarok adósod maradni, ím egy üres lapot hagyok nálad nevemmel aláírva, két tanú által előttemezve, felyül a czímen saját kezemmel: „Gaussin kisasszonynak, kötelezvény. Én alulírott kötelezem magamat.....?“ a többit töltsd ki te, majd ha milliomos leszek. Azzal megcsókolták egymást, Isten tudja hányszor és hányadszor s elváltak. Ez elválás után Gaussin kedélye nem volt többé az, ami eddig valami bús komolyság vett erőt rajta; ez átvonult szerepein is ; ártott hírének s lassankint elfogyasztá a koszorúkat, verseket és louisdorokat. Mert ilyen a művész dicsősége. Bouret pedig milliomos lett. Merész vállalatok , előretekintő lélek , jóltevők házát kellő időben zsámolyul használni tudó bölcsesség s hozzá egy kis háborús világ, léggömb-sebességgel emelék fel az óhajtott millióig. Persze, hogy amint az első milliója megvolt, a szegény Gaussin nem jutott többé eszébe. És azután jött a második millió, jött a tizedik, jött a századik, végre hatszázezer livres évi jövedelme volt, ami papirosra lefordítva tesz a mi pénzünk szerint hatmillió osztrák értékű forintot. No ekkor meg már épen nem gondolt a szegény kis Gaussinra. Ah , hisz már akkor az udvarhoz volt bejáratos , ahol a világ első szépségei voltak egy kalitkában, akiknek nem is ő udvarolt, hanem azok neki. Kinek jutott volna itt eszébe a régi Gaussin ? Azaz, hogy néha mégis eszébe jutott ez a név, mikor a főkönyvében lapozgatott s egy betöltetlen szám figyelmeztető, hogy van egy általa régente kiadott charta banca, még pedig egy könnyelmű színésznő kezében, aki majd annyit irhat rá, amennyit neki tetszik. Többször fel is szólíttatá ügynökei által Gaussint majd barátságosan, majd hivatalosan, hogy adja elő azt a fatális fehér lapot, írjon rá valami öszveget, legyen az száz, vagy kétszázezer frank , szabja árát, de ne tartogassa tovább magánál, mert az a magas financiér számításait untalan zavarja. Gaussin azonban nem egyezett. Minden hivatalos felszólításra azt felelte, hogy nem adja a fehér lapot, mert az neki egy milliót ér. Világos, hogy régi szaván akarja fogni a bankárt az impertinens creatura s egy kerek milliót akar tőle facsarni. Fél milliót már ígért Bouret a fehér lapért de Gaussin nem adta azt elő. Egyszer nagy szüksége volt XV. Lajos királynak pénzre. A bankároknak saját házaikban való meglátogatását nem III. Napóleon találta fel; ezt ♦ette XIV. Lajos Bernát Samuval, akinek az atyja egyházfi volt, és XV. Lajos Bouret-val, és e magas kitüntetés a bankároknak mindig sok pénzükbe került. A Croix-Fontaigne-i pavillont, melyben Bouret fejedelmét megvendégelte , négy millió bánta meg. A király ép oly kegyelmes volt, mint Bouret engedékeny. A sok magas kegyosztalék között az is előhozatott egy „en passant“, hogy jó volna ezt a hóbortos Gaussint törvényesen kényszeríteni, hogy bizonyos „fehér lapot“ a bankár aláírásával adjon elő , s egy megítélendő summával elégedjék meg, nehogy még zavarba hozza a nagy financiert, épen akkor, midőn az fejedelme pénzügyeinek rendezésére áldozta fel tehetségeit. — Oh hisz ezen legkönnyebb segiteni. Gaussin kisasszony ellen rögtön kiadatott egy lettre de cachet, ő egy kis időre elvándorolt Bastillebe, de zsellyeszékben vitték, nem történt semmi baja. Az alatt hivatalosan felnyitották fiókjait, meglelték a lepecsételt levelet, melynek hátuljára volt írva: „Bouret kötelezvényei azt a törvényszék elé vitték, ott felolvasták. A fehér lap már be volt töltve. És mi volt a kötelezett összeg? „Én alulírott, Bouret János , kötelezem magamat — — a szegény kis Gaussint holtomig szeretni.“ Egyéb semmi. ..........Tizenkét esztendő múlva Bouretnek nem voltak se milliói, se palotái, —hanem az adósok börtönében halt meg s eltemettetett hitelezői költségén. A nemzeti színház nappal. Némelyek a nemzeti színházat szeretik úgy tüntetni föl, mint egy horgonyt vetett, lomha hajót, mely áll és nem mozog a cél felé. Aki egy pillantást vet a színfalak közé, egyszerre meggyőződik, hogy e kép hamis. Sürgés , forgás, előkészület van minden irányban. A drámai tagok készülnek „Laczk film vére“, Szigligeti a pályanyertes művére, mely annyival jobban érdekelheti a közönséget, mivel az académiában sajátszerű szóvitát idézett elő. A közönségen a sor, hogy ítélje meg: megérdemlé-e a koszorút, melybe némelyek töviseket raktak. Játszanak benne : Felekiné, Egressy , Szigeti, Feleki stb. Készülnek egy eredeti francia vaudevill-re is, melynek címe : „Az iskolakerülő“ (eredetiben: „Les Pres de Saint Gervais“,) szövege Sardoutól, zenéje a híres Dejazet asszony fiától. Párisban nevezetes lett arról, hogy e darabban mondá el Dejazet, hosszú színi pályája hattyúdalát. A zenerészek nálunk is az eredeti francia vezérkönyv szerint lesznek előadva. Kedves vidor mű, melynek eleven címszerepét Bognár Vilma B-né asszony fogja játszani. Szerdahelyinek és Lendvainénak is jó szerepei lesznek benne. Az egész nem sokára színre kerül. „A család öröme“ című franczia vígjátékot akkor adandják elő , midőn Lendvainé kolozsvári vendégszerepléséből hazatér. Az operai előkészületek közt G u o n o d „Faust“-ja foglalja el a főhelyet. E dalmű zenéje , szövege és szép kiállítása bizonyosan megnyerik a közönség tetszését. Carina k.a. az újonnan szerződött primadonna, ki Németország tapsai közt érkezik hozzánk , Margitot fogja benne énekelni. Egyik legkitűnőbb szerepe. Egy új operettért is írtak Párisba Offenbachhoz. Címe „Les Bavards“ (a fecsegők). Mihelyt megérkezik, betanulják. E dalművecske kitűnő hatású volt Párisban. A halléthez Couqui Claudine k.a. megérkezett, s néhány nap óta buzgalommal tanítja a tánczkart. E bájos művésznő „Szerelmes ördög“, „Gizella“, „Robert és Bertram“, „Katalin“, „Farsangi kalandok“ czímű táncjátékokban fog föllépni. Ez utósó egészen új nálunk. A közönség méltán nagy érdekeltséggel várhatja e ballet-művésznő föllépéseit. Simon baritonista, e kiképzett jeles művész nagy buzgalommal tanulja szerepeit, hogy a Bignio és Füredi sajnos eltávozása által megürült helyet kellőleg pótolhassa. Szép hangja, művészi értelme, és teljes iskolázottsága van. A tenor-hiány a legnagyobb baj, melyet az igazgatóság maga is érez. Mindent elkövetett, hogy e hiányt, mely még a régibb igazgatóság intézkedéseiből eredt, lehetőleg pótolja. De egy jó tenor ma még ritkább, mint a fehér holló. Irt E 11 ingernek. Ez évenkint 8000 frtot, és négy év múlva ezer írt nyugdíjt követelt, mit az igazgatóságnak nincs jogában megadni. Irt Jekelfalussinak, de ezt a körülmények tartják vissza. Az ajánlott tenoristák nem olyanok, kik kielégítették volna közönségünk igényeit. Jelenleg többek ajánlatára Barrachot vendégszerepeltetik, kinek jó tenorhangja van. Vajha elmondhatnók rá: „mikor legnagyobb a szükség, akkor legközelebb a segítség. Az igazgatóság a jövő érdekében két fiatal szép tehetséget képeztet. Egyik Odry, kinek gyönyörű bass-bariton hangja van , a másik Gazdag Ambrus tenorista. Ezek a „jövő énekesei“, mondhatják némelyek. Igen, de ha holnap aratni akarunk, vetnünk kell ma. Bárha régibb időkben sem feledkeztek volna meg a jövőről, mely ma már jelen. Végül két kedves hirt. Szilágyiné asszony hosszas betegsége után fölüdült, s első föllépése mára van kitűzve, mint Juranicsné „A szigetvári vértanúkban“. Füredi megígérte, hogy évenként föl fog lépni a nyugdíjintézet javára. Van remény, hogy még gyakran hallhatjuk az ő szép népdalait. ----------------- A budai népszínházról. Némelyek szeretik a népszínházat a nemzeti színházzal szembe állítani, pedig a színügynek jobb szolgálatot tehetnének, ha egymásmellett említenék. Arra vannak hivatva , hogy ne szemben, hanem együtt, testvériesen, egy cél felé haladjanak. Nemzetiség és művészet ez jelszava mindkettőnek, s ebben áll testvériségök, melynek a „Színházi látcső“ is egyik kapcsa kíván lenni. Törekvéseink közé tartozik, hogy a népszínház minden üdvös érdekét elősegéljük, s örömünkre válik, hogy e lap ép oly időben indul meg, midőn a népszínház gyarapodó részvétnek s virágzásnak örvend. Mindenek előtt el kell ismernünk , hogy Molnár György oly ügyes igazgató, ki buzgalma , kitartása és tevékenysége által a népszínháznak élénk életet biztosít. Különösen három körülmény az, mely e hasznos intézet körül újabban nagy érdekeltséget gerjesztett. Első: Budai Apraxin Júlia honleányi áldozatkészsége, melynek e színház oly sokat köszönhet. Segélte adományokkal, segélte közérdekű föllépéseivel. Miután háromszor nagy tetszés közt lépett föl e színpadon, múlt hóban — tapsok és kitüntetések kíséretében — járta be a vidéki városok színpadait, a népszínház javára játszván. Ez áldozatkészségnek szép sikere lön. A jövedelem annyira ment, hogy ma már a színház homlokzatának kívánatos kiépítése is lehetővé vált. Második nyeremény, (mely valódi erkölcsi haszonnal jár, az, hogy egyik kitűnő drámaírónk Dobsa Lajos, e színpadon szokta előadatni hatásos költői műveit. Most is két nagyobb szomorújátékára készülnek. Egyik „Attila“, melyet fényesen fognak kiállítani; másik a „Rossz eszközök“, melyről az utolsó Teleky-pályázaton dicsérettel emlékeztek. Harmadik nyereség: az Offenbachoperettek meghonosítása. Dunanan apó már eddig is majdnem harmincszer csinált tele házat, a kedves zene, jó kiállítás, tarka táncok és jó előadás folytán. Molnár a nyár egy részét Füreden tölti, de emellett gondoskodni fog, hogy a népszínháznak ez időben is érdekes estéi legyenek. A közelebbi népszínház érdekes újdonságai ezek: Jövő szombaton fogják előadni a „Monsieur Sufflori“ című új operettet, melynek tartós sikert jósolnak. -------------------