Szinházi Látcső, 1863 (1. évfolyam, 1-261. szám)
1863-10-09 / 183. szám
Az első eredeti Shylock. (t.) Korunkban a színpadokon Shakespeare teremtményeinek egyik legtökéletesebb remeke „A velencei kalmár.“ Hajdan ezerhétszáz első feléig, e mű — a kor ízlése, s a közönség zsidók iránti gyűlölete, s elfogultságánál fogva, — az alsóbb comicai bohózatok közé soroztatott. Sőt Lord Landsdowne „Velencei zsidó“ című utánzását adták elő az angol színpadokon. És Shylockot az előadók nemcsak vörösszakállú szörnyeteggé, hanem egyúttal nevetségessé is tették. Shylock aljas bohózati alak volt. 1735-ben Mackin Károly a Covent Garden színház tagja volt. Szívvel lélekkel a színpadnak élt. Szorgalmával azonban nem csak érdeme, hanem ellenségeinek száma is szaporodott. S miért ? — mert ő valódi színész volt! Az előadáshoz próbáit szigorúan szokta megtartani. Ha valamelyik társa a próbán szerepében akadozott; annyira ingerlékenyvolt, hogy — e szavak dörgése után : „ tanulja meg ön a szavakat, ha velem akar próbálni“ — ott hagyta a színpadot. Keményen ostorozta az igazgató önző eljárásait is, különösen, ha a játékrenden levő szerepeket nem az érdem, hanem az érdek szerint osztotta ki. Ezért őt durvának, különcnek nevezgették, s végre oly versenygés támadt közte és néhány társa között, hogy a szerződésből szépen kihagyták. Macklin elvonult. S a lealázást nemesen megboszulandó, magányában azon töprenkedett, melyik új szereppel lépjen a közönség elé, melylyel egyszersmind jövőjét megalapíthatná, s a színpad koronáját is fejére tehetné. Londonban, mint ma, úgy akkor is egy Shakespearei szerep bevégzett jellemzete, elég volt előadója hitelét megszerezni, s nevét megörökíteni. Búvárkodása közben az ódon Shylock szerepén akadt meg Macklin éles szeme. Az első gondolat legjobb, — gondolá magában — s a darabot rögtön át meg át olvasta, és Shylock szerepét betanulta. Macklin tudta, hogy az angol színigazgatók, „ha anyagi haszonra jó kilátás mutatkozik, sem szeretetet, sem gyűlöletet nem ismernek, — csupán az üzletet.“ Bekopogtatott tehát új szerepével az igazgatóhoz, s értesítő, hogy Shakespeare eredeti Shylockjában akarna még egyszer föllépni. A haszonleső igazgató — Fleetwood — apró meghányás vetés után beleegyezett. Macklin olvasó próbát kívánt tartatni. Az igazgató összehivatta személyzetét. A tagok másnap megjelentek az olvasást lemorzsolni. De csalódtak, mert Macklin ma még szigorúbban tartotta felolvasását, mint egyébkor. Kinek-kinek utasítást kezdett osztogatni, hogy szerepét miként jellemezze. Egész mondatokat, melyeket Shylockhoz intéznek, másképpen kivánt értelmeztetni s elmondatni, mint eddig szokták. Macklin új olvasásmódja a szerepek régibb jellemzésétől annyira eltért, hogy a szereplők csípős észrevételeket kezdtek sziszegni, mire Macklin kimondá az eddig nem hallottaszót, hogy Shylockot komoly szerepnek tekinti, s komolyan fogja előadni. E nyilatkozatára a tagok eddig türtőztetett röhögése hangosan kitört, s szegény Macklint átalánosan kinevették. Egy pár előkelő tag — s tán jobb barátja — fejét rázta e vakmerő kísérletre, s intő, hogy ne játsza el hitelét a közönség előtt, vetélytársai pedig alattomban buzdították, s előre is hízelegtek az uj eszmének, — gondolván, — no végre valahára agyonütöd magadat ez ujdon gyúrt szerepeddel. Macklin éles szeme ezen kenetes, — irigy, jeleneteken keresztül látott. S bár tudta, érezte a kísérlet fontosságát, a közönség ferde előítéletét e szerep iránt, — de érezte azt is hogy jó úton van; felfogása a költő eszméjével, Shylockot jellemző szavaival megegyez. Gyakorlatait pontosan folytatta. A főgyakorlat előtt társai hunyorgásai dacára, egész erejével próbált. Mindez nem használt. Társai a korábbi Shylockok iránti elfogultságból őt nem értették meg, s az igazgatót testületileg figyelmeztették, hogy e nyakas ír ember kedvéért, színháza hitelét ne kockáztassa. Fleetwood igazgató úrra ezzel úgy ráijesztettek, hogy ez határozottan tudtára adá Macklinnek, hogy e kísérlettől álljon el. De Macklin, saját eszén és lábán, szilárdabbul állt mint valaha. Sőt már visszaszerződtetését is bizonyosnak látta, és nem tágított, s biztosította az igazgatót ,hogy életét teszi előadása sikerére.“ A vitának híre futott Londonban is.• A közönség újságvágya fölingereltetett, így végre a sokáig várt előadási nap elérkezett. Macklin a napi gyakorlaton erejét kímélte, s az előadásra tartotta fel. A közönség minden legkisebb részletről, mi a gyakorlatokon történt, nagyítva értesülve volt, minek eredménye az jön, hogy a csodája, a színház tömve lett, s az előkelők is nagy számmal jelentek meg. A földszint két első padját kritikusok, és Shakspeare imádói foglalták el. Előadás kezdete előtt Macklin az előfüggöny ablakocskáján kinézett, s a tudós gyülekezet láttára felváltott: „helyes! éppen ezt óhajtottam, hogy ily nagy napon valóságos juh legyen jelen“ ! Midőn felöltözve, a zöldterembe, (green room), sárgával szegélyzett föveggel, a vörös jellel, szürke szakállal, barna gaberdine-ben stb. szokatlan nyájassággal belépett; mindenki szájára tett kezével fojtotta el röhögését. A 3-ik jelre, Maclin színe is jelét adta a színpadi lázas remegésnek, — az előadás elkezdetett, — s Macklin bátorítgatta magát, s változáskor a gondviseletre bízva magát elszántan lépett ki a színre. Az egész közönség szeme rá tapadt, s lététől talpig méregette, a — a csodát? — a szörnyeteg zsidót? Nem az egyszerű fontolgató zsidó hitelezőt. — A két első pad zajos tapsra fakadt, utánna a közönség. Macklin, első jelenetében bemutatta, hogy Shylock fösvény, pénz az istene, de az emberi jogokból kizárt zsidót a keresztény tette, ilyenné. Hogy Shyboszutforraló , de a keresztény kalmárok összpontosíták benne egy eltiport, lealázott nemzet dühét. Shylock Antonio elleni panaszát hajdan megnevezték; ma a „helyes! valóban egészen új!“ szavakat sugdosák a két első padon, s utánnok a közönség. Egy férfi pedig halhatólag így szólt: „ez érti feladatát“ ! E férfi Pope volt Macklin a 3-ik felvonás jelenetére tartotta fel minden erejét. Shylocke nagy jelenetére Shakespeare így készíti elő Salarino által, a közönséget. „Soha nem láttam oly zagyva, oly vad, bősz és rendkívül változó szenvedélyt, minővel a zsidó veszett eb kint az utcán vonag- tott.“ — Macklin, hogy a költő ezen rajzainak megfelelő képét adja vissza, eddig gazdálkodott erejével. E jelenetben úgy volt eddig szokva a közönség, hogy a kutya zsidó szörnyű kínjain jól kinevette magát, „s úgy kell vörös zsidó!“ — kiabált fel a színre. Most megjelent az új előadó, — s szellemi és anyagi erejét szélnek eresztve, vihar hátára ült, s a pénze és leánya után jajongó zsidó apa, szánalomra ragadta az eddig elfogult itéletű s gyűlölködő közönséget. Leányának keresztény által történt elszöktetése miatti dühe, Antonio bukása fölötti káröröme, leánya pazarlása miatt támadt fájdalma , de vegyes érzelmek rajongó előadása megdöbbente a hallgatók szivét. Majd elszörnyedtek, midőn a boszús apa vérszomjas hitelezővé átvadult, s „a tréfás kötés“ szerint egy font húsnyi bánatdíjat követelt. E felvonás után Macklin Károly diadala általános volt. Közönség, igazgató és színésztársak meghajoltak a merész, az első eredeti Shylock előtt! A 4-ik felvonásban a törvényszéki jelenet szintén fényesen sikerült. „A megkövesült zsidó“ boszújának végrehajtásától az ítélet kimondásáig minden szív remegett. A bírónak ezen szava: „zsidó , ha egy csepp keresztény vért kiontasz“ — megsemmisíti Shylock boszúját. A keresztény vér nincs kikötve szerződésében, s mivel bánatdíját követelve egy keresztény élete ellen tört, büntetésül hitétől megfosztatik. Megsemmisülése és kijátszatásának hű előadása oly szánalomra gerjesztette a nézőket, melyet az 5-ik flusban sem a regényes Lorenzo és Jessica ábrándozó jelenete , sem az ékes beszédű Portia tréfája, sem a grotesque „jó Gobbo Lanncelot“ megjelenése nem feledtethetőnek el. Mindenki előtt a lesújtott, hitétől megfosztott zsidó alakja lebegett. Ezen előadás után jött szokásba „a Velencei kamár“-t a 4-ik felvonással végezni. (Vége következik.) -------------------------- Vidéki színészet. — Follinus János, jelesen szervezett társulatának egy részével folyó hó 4 én kezdé meg működését Debrecenben, hova csak néhány előadásra ment át Nagyváradról. A debreceniek úgy látszik igen melegen karolták fel e jeles társulatot. Levelezőnk írja, hogy az első előadás nagy számú közönség előtt ment végbe. Jövedelmük 587 frt volt. Ezt azért említjük meg, mert ekkora jövedelmet nem minden vidéki színtársulat mutathat fel. — Előadott darabjaik ez estén a „Kunok“ opera 2-ik felvonása, a „Szamár tej“ című felvonásos bohózat és egy kettős tót tánc voltak. A Kunokban : Fektér, Institoris Kálmán, Tóthfalusi Melles Liszka és Pajor Anna; a szamártejben: Follinusné és Komáromy; a tót táncban pedig Tóth Soma rendkívül tetszettek. — A társulat csupán f. hó 8-ig mulat Debrecenben. Levele-