Szinházi Látcső, 1863 (1. évfolyam, 1-261. szám)

1863-04-26 / 21. szám

Konstantinápolyban jelenleg kevés magyar lakik. Karacsay gróf tavaly elutazott. B. Orbán és veje Vélits még előbb haza költöztek. Az emigratióból nekem tudtomra csak B­ángy­a, török ezredes tartózkodik ott. Időnkint szállingóznak, legtöbbnyire, hevélyes ifjak, ottan át, Olaszországba és vissza. Sajná­latra méltólag ezek ürügye alatt iparlovagok is fordulnak ott meg, kik különben jóhitelű nem­zetünknek rovására, sok csintalanságot követ­nek el. Nem rég jött ott át Olaszországból, olasz kir. alezredes Buda Sándor is, Bukarestbe települendő. Ott lakó ismerőseim sorából elsőül emlitem erdélyi hazámfia és barátom C­z­a­k­ó János gyógy- és zamatszer-kereskedőt „Velits et comp“ cég alatt, ki itteni gyógyszertáramat is ellátja. Ennek kedves neje, a bukaresti szü­letésű derék magyar honleány Tokos Ilma, ki Kubinyiéknak a rodostói zarándoklásra ki­­kisérőjök volt, mely útját annak idején egy ha­zai lapban megírta. Velük lakik a Kolozsvárról ismert és tisztelt id. C­z­a­k­ó­n­é asszonyság. Ezek társaságában mulat, a maga kenyerén élő, egy derék pesti kisasszony, kinek nevét, na­gyon illetlenül, elfeledtem. Pedig e hölgy, a konstantinápolyi háremekben széles ismeretsé­gekkel birván, önöknek sok érdekest beszél­hetne. Továbbá ott lakik családostól, ugyan­csak Kubinyi és társuraktól megismert és em­lékkel megtisztelt Szilágyi Dániel, ma könyvárusi ügyvivő, (Köhler keresk.) szerény, higgadt ember, gazdag nyelv- és világismeret­ben. Most útra jár K a h­­ r­ó­b­a. E férfiúnak az elutazott Vámbéri helyében önök nagy hasznát vehetnék. Ott lakik szabolcsi hazánk­fia Kun Bertalan; a magyar sírok átköltöz­tetéséről és a Rákóczy-féle kutatásokról isme­retes. Most kereskedést tart a perai főutcán, ugyancsak magyar leány László Mari divat­­árusnő társaságában. Ez utóbbinek is édes­anyja múlt őszszel költözött át hazulról hozzá­juk. Hires vendéglőt tart Perán szathmárme­­gyei származású Tóthfalusi hazánkfia , ki gyermekeit Pesten nevelteti. Derék neje oly konyhát s asztalt tart, melyre az osztr. ügyvi­­vőségtől kezdve, minden nemzetiségű helybe­liek s jövevények csödülnek. Ő maga a ma­gyar borok hitelét tartja fenn. Brailában ven­déglős N­o­v­á­k úrral, küldtünk számára bor­széki borvizet és suligulit is. Ennek magyar barátja egy ottani cukrász, meg egy a környé­ken, gondolom Ibrahim pasánál lakó műkertész, kinek a nevét szintén elfeledtem. Tóthfalusival vetélkedik, egy másik vendéglős, H­u­s­z­k a hazánkfia. Van még egy zongora­műtárnok hazánkfia , jó magyar ember, de hosszú német neve kimúlt emlékezetemből. Továbbá Ru­dolf nevű kis vendéglős, székely nejével. Van­nak jó magyar mesteremberek, pasáknál s a zultán udvarában is magyar hivatalnokok és cselédek. Egyátalán ott sok magyar cseléd ta­lálható és kerestetik. Ide jegyzem még, hogy az angol fukarkap­zsiság dacára, sikerült Kasztendzsén kiásott na­gyon régi pénzekhez jutnom, melyeket azon­ban a szívemhez közelebb álló erdélyi múzeum­nak küldök. Mi történik a nagy színpadon ? — Renz a városligetben hyppodro­­not készül fölállítni. Júliusban pedig ugyanott nagy versenyeket tart. Az „Ungar“ tegnap megint részleteket közöl Renz társaságáról. A­mi az előadások külső fényét illeti — úgymond — arról kezeskedik Renz neve, melyek a nagy és szép Bécshez, mint székvároshoz méltók va­­lának. Renz előadásai a hasonneműektől abban is különböznek, hogy az első számokat nem kezdők és gyakorlók töltik be, hanem mindjárt oly művészek kezdik, mint Montroid és Forante. A harmadik számban már a bohó­cok jönnek , kik fölváltva időnként három óra hosszant mulattatják a közönséget, részint test­gyakorlataikkal , részint kacagtató ötleteikkel. E clownok : Jutelet, Jennet és Priece. Ez utolsó a „Velencei carneval“-t egy létra fokán játsza, a­mit szép hallani, de hajmeresztő látni. A kés­hányó Arr­hae és Sam Ung chinaiak, va­lamint Batty oroszlánai szintén rendkívüli mu­tatványok. — S i­m­oncsic­s -P­al­a­czky Anna ö­nsga­p­srtot küldött a betegeskedő U­d­v­a­r­h­e­­l­y­i számára. — A „Csónakda“ a napokban C­o­u­q­u­i kisasszony tiszteletére a Margitszigeten mulat­ságot rendezett. — A b­u­d­a­i hegyek közt fekvő szép Osz­­v­a­l­d-villát — mint halljuk — a közelebbi árverésen W­e­i­s­z B. úr vette meg 20,000 fton. — Al e­x­i szobrász pompás táncoló ala­kokat farag a redout-épület külső oszlopaira. A minták a redout-épület előtt levő kis bódéjá­ban láthatók. — Lelencház alapitására egy nemes szivü emberbarát Sándor István, 1816- év­ben 1000 frtos alapítványt tett le. Ez összeg a mai napig a Helytartótanács kezelése alatt 40 ezer írtra szaporodott. Most tehát már igazi kilátás van a lelencház létesítésére.­­ Közeledvén a nyári évszak, a duna­­földök már nagy részben el vannak készítve. Orvosrendőri szempontból azok megnyitása a közönség használatára május hó 15-ére van ha­tározva. — A pestvárosi tanács elhatározta,hogy jövőben ünnep és vasárnapokon a Széntér, Jó­­zsef tér, Lipót-templomtér és Szervita téren állo­másozó — s innen a városligetbe járó társasko­csik — a váci út, könyök utca és gyárutcán ke­resztül a külső királyutcán át fognak kihajtani. A Sebestyén tér, „Két pisztoly“ „Zrínyi“ és a Szegedi kávéházinál állomásozók pedig a ke­­repesi utón, Kismező utcán keresztül a külső ki­rály utcán fogják kifelé venni útjukat.Míg a visz­­szahajtás általában a királyutcán történik. Ez in­tézkedés május hóban fog életbe lépni. Ugyan­akkor a kocsik uj elhelyezésére a városligetben is intézkedéseket tesznek. — Tegnap egy ismeretes tolvaj suhanc, ki lopásért már sokszor volt büntetve, egy uj csíny elkövetése miatt, a józsefvárosi kapitányi hivatal börtönébe került. Ott félvén a bünte­téstől , öngyilkolási merényletre vetemült. Azonban tettén rajta kapták, megmentették. — A józsefvárosi Futó­ utcában meg­­szilajult két ló, egy négy éves kis leánykát le­gázolt. Az ártatlan gyermek rögtön meghalt, s hulláját a Rókus-kórházba szállították. — Báró P­r­ó­n­a­y Albert ö­nmaga — mint hírlik — koronaőri méltóságától és hét személy­­­nöki állásától, saját kérelmére fölmentetett. — A felső és alsó Dunaparton szabálysze­rű lóusztatókat fognak elhelyezni. Ez igen kí­vánatos a gyakori szerencsétlen esetek kikerü­lése végett. — Vajda Jánost, a M. S. szerkesztőjét, 24-én éjjel 11 óra tájban, a Zöldfa­ utcában le­vő 15 számú ház első emeletén levő lakásában kirabolták. A tolvaj az utcára szolgáló ablakon lopódzott a szobába, és szintén arra távozott el, mint a hátrahagyott jelek bizonyítják.­­ Tegnap délelőtt a Kristóftér és váci­utcából szemközt hajtó két comfortable a sebes hajtásban összeütődött. Kár nem történt. — Azon kávésok és vendéglősöknek, kik" kávéházaik és vendéglőik elé virágkirakványo­­kat szoktak állítni, a hatóság — az „Ungar“ szerint — meghagyta, hogy járdáikat legalább egy félötnyivel tartoznak kijebb terjeszteni. — A városi főtemplom zenekarának tag­jait szaporítják, és jobb fizetéssel látják el. — A József- és Ferencvárosban külön külön tűzoltói telepet állítnak. — A pesti „Concordia“ című román lap nem megy át Mocsonyi kezére. Mocsonyi Bécs­­ben fog román lapot kiadni. — Frankenburg Adolf a m. kir. helytartósághoz van mint titoknak áttéve, s ez­után Budán fog lakni. — Az E­cly­p­s­e útjára is szeszlámpákat alkalmaztak. — A b­u­d­a­i városi kapitányság a madár­fészkeknek a hegyekből való kiszedését meg­tiltotta ; minthogy e szárnyasok leginkább pusz­títják az ártalmas rovarokat. — A „Kladeradatsch“ is beállt kocs­márosnak Budára. Azaz, cime alatt egy bor­mérést nyitottak a Vízivárosban. — Szatmáron a ref. középtanodában lévő „Kölcsey társulat“ ez évben is má­jus 5-én üli meg Kölcse­y-e­m­l­é­k ü­n­n­e­­p­é­t. Ugyan ez alkalommal a műkedvelők „Rákóczy Ferenc“-et adják elő. — A„Matica slovenska“ tót irodal­mi intézet alapjára eddig élő — mint beszélik — 45 ezer forint gyűlt be. — „Korbács“ cím alatt Hugo Károly időnként megjelenő füzetkéket ad ki. Ára 10 kr. Föllengő dolgokkal van tele. — Említettük már, hogy T­r­i­e­s­z­tből kéjutazást fognak rendezni Olaszország belse­jébe aug. 10 én és 24-én. Most részletekről is szólhatunk. Az első indul Triestből Pólába, An­­conába, Corfuba, Messinába, Nápolyba, Pom­­pejiba, Civita-Vecchiába, Rómába, Livornóba, Pisába, Florencbe, Genuába , Milanóba, Vero­nába, Velencébe, és vissza Triesztbe gőzhajón és vasúton. A második indul aug. 24-én 8 óra­kor este, az előbbivel megfordított úti rendben. Rendező : Pollak Gyula Triesztben, kinél egy jegy ára 300 ftért kapható. — A „Sony“-ben olvassuk. Bizonyos ame­rikai tüzértiszt egy Londonban lakó magyarral összeállván, e napokban a bécsi cs. k. keres­kedelmi ministeriumnál kizárólagos szabada­lom megadásáért folyamodtak olynemü uj ta­lálmányra , mely az ágyuknak s egyéb lőfegy­vereknek töltésük s elsütésökre vonatkozik. Ezen találmány igen érdekesnek mondatik, és az ágyuknak s lőfegyvereknek hátulróli töl­tésén alapszik. A töltés egy rugékony, magába minden piszkot felfogó süveggel boríttatik le, melynek egyszerű eltávolítása elégséges arra, hogy az ágyú az ellenség számára haszonvehe­­tetlenné tétessék. A piszoknak felfogása által a cső­ öböl mindig tiszta marad, s az ágyúnál 4 perc alatt 20, más egyéb lőfegyvernél pedig 1 perc alatt 19 lövés eszközölhető. A fennebbi találmány ez utóbbiakra nézve még azon előny­­nyel is bír, hogy azok f­e­k­v­e is könnyen tölt­hetők. A feltalálók folyamodni szándékoznak legfelsőbb helyre egy kísérlet megtarthatásáért a cs. k. fegyvertárban. — A Comptón egy úszó színházat állí­tottak. Este valamelyik kikötőpontról elindul az úszójármű s három óráig színi- és zeneelőa­­dást lehet rajta élvezni. — A párisi „közjótékonyság“ kezelő igazgatósága, közelebb 20 fiatal leányt küldött Új-Kaledóniába, hogy a kormány pártolása alatt álló települtekhez nőül menjenek. Laptulajdonos a nemzeti színház. Felelős szerkesztő és kiadó : Szerdahelyi Kálmán.

Next