Szinházi Látcső, 1864 (2. évfolyam, 1-78. szám)
1864-01-15 / 15. szám
Udvarhelyi Miklós meghalt! Tegnapelőtt színházunknak kegyeleti ünnepe volt, ma már gyásza van. A magyar színészet egyik legtiszteletreméltóbb tagját vesztek el, egy úttörő bajnokot, ki sok évtizeden át mindig hír és nemes vala. Fenmaradt erős oszlopa volt ő egy régi szép épületnek, mely ma már csak a jók emlékezetében él---- s végre ledőlt ő is azon este más napján, melyben egy rég elhunyt társa és baráta emlékét ünnepeltük. Kényezve kell rá gondolnunk, hogy e nemes és szép alakot is, melyet oly jól esett szemlélnünk, megtört az idő, mely nem kimél senkit és semmit. Mióta színészi jubileumát a közönség tapsai közt megülve, a színpadtól — mindnyájunk veszteségére — visszavonult, folyvást betegeskedett, mintha a múzsától való megválását síntette volna, testében és lelkében egyaránt. Végre meghalt, tegnap reggel fél kilenc órakor, ép oly tisztán és nagy lelki nyugalommal, mint ahogy élt. Valóban kevés ember van, ki ily hosszú életre oly magas önérzettel gondolhatott volna, mint végnapjaiban ő. Egy folt sem érte az ő becsületességének tiszta köntösét. Jó, áldozatkész, buzgó, hazafias és nemes gondolkozású volt mindig; tiszteletreméltó ép úgy a színpadon, mint a magánéletben. Ezért halálának gyászhíre — bár meg volt érve a sarlóra, — meg fog döbbenteni minden ismerőst; mert benne oly férfit vesztünk, minő kevés van; s az ő fehér haja igazán az érdemek ezüst koronája volt. Mi mindig áldani fogjuk emlékezetét, s mihelyt a gyászének elzeng elköltözött aggmvészünk sírja fölött, sietünk közleni életiratát, mely a hűség, jóság és tehetség szép cselekedeteivel van tele. Legszebb szobor ez, mely a sokáig élt művész sírja fölött állhat, oly szobor, minő semmi kincsért sem vásárolható, s melyen ő maga munkált 75 évig, mindig becsületesen, mindig áldott szívvel! Nyugodjanak békében hamvai, melyek fölött bátran elmondhatjuk : itt egy régi jó színész s a nemes jellem egy példaképe fekszik! A Megyeri szobor leleplezése tegnapelőtt igen díszes színházi ünnepély volt. A zenekar egész ájtatos kifejezéssel játsza a nemzeti himnuszt: „Isten áldd meg a magyart,a midőn a függöny felgördült, s szép képletet tárt föl előttünk. A diszités , fák, rózsákkal bevont oszlopok, s a menyezet virágfüzérekből állott, melyet a színfalak közül kiömlő világítás élénk lilaszíne különösen megszépített. A szobor a háttérben letakarva állt egy talapon. Fiatal nők fehérruhás serege környező, legfelül egy a hírt képviselve, hitreges trombitájával. Két oldalt a színházi személyzet állt, elöl a hölgyek ünnepiesen és gyönyörű magyarosan öltözve. Ének után Egressy Gábor olvasá föl Jókaink azon szép költeményét, mely tegnapi számunkat ékesíti. E sornál elmegy az elmúlt hősök szelleméből,s a mellszobrot leleplezték, s a színfalak közül élénk fénynyel világositák meg. Szavalat után ismét a himnusz énekét folytaták, s végül a drámai művésznők (Jókainé, F.Munkácsy Flóra, Prielle K. sat.) koszorúkat tűztek a mellszobor talapjára. Legördítve a függönyt, a közönség zajosan hívta és éljenzé Izsót, a derék szobrászt, ki Megyeri élletteljes és művészi mellszobrában is tanusstá , hogy ihlettel dolgozik. De a szobrász — mint Szigligeti jelenté — nem volt jelen, s igy a közönség meg sem tapsolhatá egész szive szerint azt, ki ez ünnep második hőse volt. Ezek voltak az ünnep fényoldalai. Az árnyoldalt a nézőtéren láttuk üres páholyokban, és zártszék sorokon. A rendes bérlők közül is sokan elkéstek, úgy, hogy „A régi pénzek“ előadásán — melyben színészeink nemes vetélylyel játsztak, mintha a közönség mellett az elhunyt művész köztünk lebegő szellemének is kívántak volna tetszeni — jóval többen voltak jelen, mint a kegyelet szép ünnepén. Igaz, hogy az idő — anyagi viszonyai miatt — nem kedvező a lelkesedésre , de soha semmi körülmény sem igazolhatja az emberek közönyét azon jelesek iránt, kik a magyar szellemnek — bármely téren is — dicsőségére váltak. Ezúttal a nézőtérnek a legnagyobb szorongásig meg kellett volna telnie. Ezzel a közönség csak önmagát tüntette volna ki, tanúsítva, hogy a régiek érdemeit méltányolni, s ezáltal a maiakat buzdítani képes. A jelenvolt szépszámú közönség mindenesetre sokáig meg fogja emlékében őrizni a 13-diki est képét, azokat pedig, kik nem jöttek el, a csarnokban álló mellszobor időnként emlékeztesse, hogy jó jövőre csak akkor számíthatunk, ha a múltat kellőleg becsülni tudjuk. -------------------Mi történik a nagy színpadon? Gyászjelentés: Bukovics Katalin és gyermekei: Róza, Miklós, Dezső és Lajos; nemkülönben Udvarhelyi Sándor és neje Novák Teréz, elkeseredett szívvel jelentik feledhetetlen férjének, atyyáknak és jó testvérnek, agyagfalvi Udvarhelyi Miklósnak, a nemzeti színház nyugdíjazott színművészének folyó január hó 14-én reggeli 8a órakor, életének 75-dik évében, hosszas betegség után tüdőszélhüdésben történt gyászos kimúlták — A boldogultnak hideg tetemei szombaton, január hó 16-kán délután 3 órakor fognak a kerepesi temetőbe öröknyugalomra tétetni. — A gyászmenet indul a megboldogult lakásáról: Országút, 37-ik szám. — Pásztor Ferenc, a Szegedi Híradóban figyelmet érdemlő adatot közöl Petőfi Sándor születéséről, mely szerint nagynevű költőnk születéshelye határozottan Félegyháza volna; megkereszteltetett pedig Kis-Körösön. — Haynald Lajos püspök ő excja bécsi lapok szerint Erdélybe utazott. Pesti lapok azt erősítik, hogy Nógrádba ment Szécsénybe édesanyja látogatására, s ezúttal nem is szándékoznék Erdélybe utazni. — Gr. Széchenyi Ödön menyegzője alkalmával a következő darabokból álló pompás öltözéket viselte• carmoisin vörös selyem tricolt nadrágot, fehér damask attilát, prémes búzavirág kék selyembársony palástot, s Mátyás korabeli diszföveget sólyom szárnynyal ékítve , lábán aranynyal gazdagon hímzett sárga csizma volt. Ez öltözék ismételt fölemlitésével két hazai iparosunk szorgalmát s müszlését akarjuk kiemelni, kik szakmájukban valódi remeket készítettek s a magyar iparos névnek elismerésre méltó díszt szereztek. E két derék iparos, név szerint Karácsonyi László magyar szabó s Horváth József csizsmadia mesterek , megérdemlik, hogy nevüket a tisztes közönséggel tudassák. — A fellobbanási szerencsétlenség által okozott kár, hivatalos megbecsülés szerint, 20,000 frtra rúg. A gázkezelőség ellen a fenyitó bünkereset már meg van indítva. A szétrobbantást égő szivar okozta volna. — Az István-mező mellett a városligetban savóintézetet fognak fölállítani. — Tegnapelőtt a váci úton, a Zitterbart ház előtt, egy a dolgozó osztályhoz tartozó megfagyott embert találtak. — A magyarországi szükölködök számára Bécsben összesen 75,979 frt 99 krajcár gyűlt be. — Hallomás szerint nálunk is a párisi, és bécsihez hasonló emelt járdákat fognának épiteni. — A „P. Ll.“-ban olvassuk, hogy a pesti csizmadia céh Jókai Mórt tiszteletbeli tagjává választotta. Jókai e megtiszteltetést elfogadta, s megigéré, hogy a legelső céhgyűlésben már részt veend. — Az annyiszor emlegetett sikátort, mely a sütőutcát az országúttal köti össze, a jövő hónapban nyitják meg.