Szinházi Magazin, 1942. július-szeptember (5. évfolyam, 28-41. szám)

1942-09-23 / 40. szám

A GALOPP URAI Nálunk a lóversenyzőt­ már nemesítik sport, szórakozás, játék, hanem — szenve­dély. A lóversenyen 3—5—10 pengős tiket­tel 3—4000 pengőt, 3—4000 pengős verseny­lóval 300—400,000 pengőt lehet nyerni. Mindehhez csak kis előtanul­mány, ruhás­­kosárnyi ügyesség és — kevés szerencse szükséges. Igaz, egyesek ezért az előtanul­­mányért néha túl drága tandíjat fizetnek. Mégis a lóversenyzők száma folyvást emel­kedik. Legutóbb például alkalmi statiszti­kusok elfogadható adatok alapján meg­állapították, hogy amikor az üzem a para­dicsomba is beillő rákosi versenypályán délután 3-tól este 7 óráig nyolc futamot bonyolít le, a telivérek küzdelmére — a fővárosban és a vidéken — mintegy 177.800 hazánkfia figyel fel. Valóban, érdekesebb, látványosabb, színesebb esemény alig van a lóversenynél. A lóversenyen legérdekesebbek az — em­­berek.­­ Például a — »kegyelmes urália csoportja. Ők őrködnek a rend, a versenyek tiszta­sága felett, ők az oszloptartók. Nevük, egyéniségük, mentalitásuk, puritánságuk garancia arra, hogy tenyésztő, futtató és fogadó számára egyaránt a lóversenyüzem­ mindig tisztességes, erkölcsös üzlettér ma­rad.­ Ők teszik népszerűbbé az üzenet. Sőt , ha módokban állana, a futtatókat, foga­dókat még szerencsével is megajándékoz­nák, elhalmoznák. A »kegyelmes urak« között legérdekesebb természetesen maga az elnök, a nyúlánk termetű Erdődy gróf, régi tenyésztő, és futtatónemzedék előkelő sarja. Személye szerint tizenötödik — 1827 óta — lóverseny­világunk elnökei sorában. A sort gróf Széchenyi István nyitotta meg és azóta csak herceg, gróf vagy báró állt lóverseny­­üzemünk élén. Egyszerű polgári nemes so­hasem. Erdődy gróf 1934-ben vette át a vezérséget, a telivérjuttatás közönsége azonban sokkal régebbről ismeri Nagyon szeretik. De hívatlanul hozzá lépni senki sem mer. Miért? Hiszen a pályán — örökké dohányozva (vagy »élő«, vagy »holt« ciga­rettát szív!) — mindig jelen van, a legkedvesebb, legelőzékenyebb embernek­­ egyike. Annak idején például — Kormányzó Urunk felkérésére — az olasz császárnét és királynét, akinél előkelőbb külföldi hölgyvendégünk az utolsó két évtizedben nem volt, falaink között napokon át Erdődy­­ gróf kalauzolta. A verseny nagyon érdekes »kegyelmes urai« közé tartozik az elegáns Dréher Jenő, senytüzem »­nagyura« is. Édesapja is futta­­tott, gyermekei is futtatnak. Felesége­, leánya, fogadott fia, veje, unokaöccse ott állanak mellette, körülötte a verseny, pályán, a telivér szeretetébe­n. Az ember némi is tudja elhinni, hogy ő lenne az —­lutolsó« Dreher. Fivérei ugyanis elhaltak, fiúgyermekei nincsenek. Míg az édesapja ett, »junge Dreher«-nek hívták és sokáig »Dreher J. önkéntes«, néven is futtatott. Azután az önkéntesből kapitány lett. Az édesapja megtestesült bécsi volt­, a »junge Dreher« már színes-lélekkel magyar és budapesti. Legszebb kastélyába, Marton­­vásárra is újabban ritkán megy el. Tizen­két es fel év óta valamennyi rákosi ver­­senynapon jelen van. A nagytribünön kft. Ion »megfigyelőt« építtetett magának. A versenykörökben a mázsaház virágos tér, rosszan, versenyek előtt a nyergelőben szívja szivarját. Délután 3-tól este 7 óráig Erdődy gróf, a telivérfuttatás vaséra, elhagyja különálló páholyát

Next