Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 2. kötet

C - Csókás János és Péter - Csokerlyán János - Csokerlyán Vazul - Csokonai Vitéz József - Csokonai Vitéz Mihály

895 Csokonai 396 mindenik más-más nyelv tanulását vál­lalta el, ő az olaszt választotta. Gyenge testi szervezete mellett is és­ napot olva­sással és tanulással töltött és kisebb­nagyobb költeményeket szerzett. A Béka­egérharczot már 18 éves korában írta, Homérosz után ugyan, de az akkori politikai viszonyokra alkalmazta. 1793-ban Kazinczy már barátai között említi. 1794 tavaszán nyilvános tanítónak vá­lasztották, ki már ekkor a görög, latin, olasz és magyar költészetben járatos volt. A következő iskolai téli félévben (1794. decz. 6.) a főiskola ítélőszéke azzal vádolta őt, hogy az isteni tiszte­letről elmaradoz, társait magához hiván az időt borozással és pipázással veszte­geti ; ezért megpirongatták és azzal fe­nyegették, hogyha több ily kihágást tesz, tanítói hivatalától el fog mozdít­tatni. 1795-ben az elöljáróság a húsvéti ünnepekre Halasra bocsátotta, de Cs. a főváros közelségétől elragadtatva, nem tért vissza kollégiumába, hanem Dugo­nicsot látogatta meg Pesten. Ezután elöljáróinak elnézését és engedelmét ki­nyerve, ismét visszament Debreczenbe, de nagymértékű önbecsérzetéből szár­mazott összetűzései s a fegyelembe ütköző rendetlenségei miatt el kellett hagynia a kollégiumot; jún. 15. a főiskola ima­termében búcsúzott el tanulótársaitól. (Búcsúbeszédét Szana Tamás közli Cs. életrajzában.) Az 1795—96. tanévet a sárospataki kollégiumban töltötte, de itt Kövy Sándor sem volt képes vele a törvénytudományt megkedveltetni, úgy hogy rendetlenül látogatta" az előadáso­kat. A költészet régi szeretete foglalta el egészen. Tanulságos és kedvderítő társasága a lelkes­ ifjúságnak központ­jává tették őt. Patakot a közvizsgálat előtt hagyta el és a német nyelv meg­tanulása végett Lőcsére igyekezett; azonban szept. 3. már Bicskén volt Fehérmegyében, hol utóbb is gyakran tartózkodott Kovács Sámuel iskolarek­tornál. Az országgyűlés megnyíltával Pozsonyba ment, hol heves részt vett a francziák elleni elkeseredésben és ki­adta a Diétái Magyar Musa cz. lapot, mely keddenként, utóbb kétszer heten­ként az országgyűlés bevégeztéig tizen­egy számban jelent meg. Weber könyv­nyomtató nem volt rábírható munkáinak további kiadására, ezért elhagyta az év végén Pozsonyt. Komáromba utazott, hol 1797. ápr. 26. tartotta a megye fölkelő gyűlését; itt irta a fölkelésre buzdító verseit és ez év nyarán meg­ismerkedett itt Fábián Julianna költőnő által Vajda Pál komáromi kereskedő­nek Julianna nevű leányával, ki iránt ifjúsága egész hevével szerelemre gyúlt; ekkor születtek nagyrészt Lillát dicsőítő dalai, szerelemvalló levele, melyben Lillát (Vajda Juliannát) nyilatkozásra kéri, okt. 21. felelete a Lilla kedvező válaszára. E boldog élet kilencz hónapig tartott, mint Cs. búcsúzó levelében maga mondja, a­mikor a kilátás­ nélküli viszony Lillának férjhez adásával megszakadt. (Első férje Lévai István 1840. jún. 1. halt el 76. évében. «Lilla áldott ham­vainak,»­ki 1855. febr. 15. meghalt és 78 évet élt, második férje Végh Mihály hetényi ref. esperes emelt emléket.) Komá­romi viszonya idején, úgy látszik, többnyire Kovács Sámuel barátjánál Bicskén tartózkodott, honnét gyakran­­ ellátogatott Komáromba is, mely várost 1798. márcz. végén hagyta el. Azután Keszthelyre Somogyba ment, fölkereste Kiss Bálintot egykori tanulótársát, akkori csököli segédlelkészt, majd átrándult barátjához Szokolay Dániel somogyi esküdthez Hedrahelyre ; innét Kaposvárra ment s visszatértében Nagy-Bajomban Horváth Ádámot a Hunniás íróját keresi föl, a ki bemutatta a költőt sógorának Sárközy Istvánnak Somogy megye al­ispánjának és a csurgói gymnasium­ segédgondnokának, ki Kazinczyval leve­lezett. Sárközy magánál marasztja a

Next