Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 2. kötet
C - Csókás János és Péter - Csokerlyán János - Csokerlyán Vazul - Csokonai Vitéz József - Csokonai Vitéz Mihály
895 Csokonai 397 költőt, ki 1798. június végétől 1799. máj. végéig ott tartózkodik; itt éri a kitüntetés, hogy az Erdélyi Nyelvmivelő Társaság tagjai közé választá, mit utd. aug. 4. kelt levelében köszön meg. Ezalatt a csurgói gymnasiumnál egy segédtanári állás volt betöltendő s azt Sárközy közbenjárására Cs. nyerte el. 1799. jún. 2. a költő értesíti Sárközyt, hogy a tanítást egy hete elkezdette s tanításával a hazát és tudományt akarja szolgálni. Már ekkor értette a görög, latin, német, franczia s olasz nyelvet, utóbbival már korábban foglalkozott és Metastasióból sokat fordított; de mégis mindenek fölött lelkesítette a magyar nyelv; már korán levelezésben állott Kazinczyval, Földivel, Horváth Ádámmal és másokkal. Az 1798—99. tanévben a ferső osztályokat tanította és növendékei számára A magyar versírásról közönségesen s Magyar költészettan cz. munkákat irta. 1799. aug. közepe táján előadatta tanítványaival a Polók vagy Cultura (kézirata a m. t. akadémia kézirattárában) és szept. 24. a Karnyóné cz. vígjátékait. Azonban itt sem tartotta meg szigorúan a tanórákat, és a tanév alatt megfordult Bajomban, Korpádon és Csöklőn. 1799 telén hagyta el Csurgót és 1800 májusban Somogyot. Útját Szigetvárnak vette, hol pár napig időzött Festetics Lajos grófnál; egyúttal megnézte a várromot, Zrinyi hőstettének helyét, mire átkelt a Dunán és a Bácskán s a tiszai tereken át Kecskemét felé tartott ; Karczagon hosszabb ideig pihenve, érkezett végre Debreczenbe, hol szerető édesanyja tárt karokkal várta. Otthon elvonultan s kizárólag az irodalomnak élt, de innen is kirándult néha barátaihoz. 1801-ben Patakon volt Rozgonyinál, júl. 13. Regmeczen a két héttel előbb kiszabadult Kazinczynál, ismét a pataki közvizsgálaton, Hangácson és Igaron, hol augusztusig munkáinak tisztázásával foglalkozott, melynek végeztével feljött Pestre, hogy azokat a censurán keresztül vigye és kinyomassa. A téli évszakra Debreczenbe ment, hol csak kevés hetet töltött, mire munkái érdekében újra Pestre utazott. Komáromban is tartózkodott 1802. februárban. Folyamodott a Magyar Hírmondó szerkesztőségéért, majd írnokságért a Széchenyi könyvtárnál, de hiába. Gyengélkedő egészsége haza felé készté s a váradi fürdőket kereste fel, hol ugyanakkor Kazinczy is mulatott. Innét haza tért, de kevéssel azután jún. 11. roppant tűz pusztította Debreczent és elhamvaszta Cs. házát is. 1804. ápr. 10. indult Nagyváradra Rhédeiné temetésére, mikor roppant áthülést szenvedett; ápr. 22. haza utazott; betegsége mindinkább rosszabbra fordult és 1805. jan. 28. meghalt. A közönség 1783-ban olvasta először nevét a Magyar Hírmondóban, mely utóbb gyakran hozta verseit (különösen 1801—1803-ban); a kassai Magyar Muzeumban több műve jelent meg névtelenül; Kármán Uraniája (1794) hét darabját közölte, szintén névtelenül. A szerény ifjú Kazinczy sürgetései ellenére is, kivel 1792 óta levelezett, nem lépett még ekkor ki a nagy közönség elé. — Munkái: 1. Serkentés a nemes magyarokhoz a mostani országgyűléskor. Cantata, Pozsony, 1796. (Weber Simon Péter német eredetijével együtt. Zenéje Tószt Ferencztől.) — 1. Diétái Magyar Múzsa. U. ott, 1796. (Nov. l-ig összesen 11 száma jelent meg és egymaga állította ki részint kész, részint akkori események által előidézett iránykölteményekből.) — 3. A nemes magyarságnak felülésére. T. n. Komárom vármegye rendeinek készítette és Várbogyai Csepy Zsigmond urnak s hites társának Készely Klára asszonynak segedelmekkel kiadta ápr. 26. 1797. Komárom. 24. A haza templomának örömnapja. Nagym. gr. Széchenyi Ferencz ő exjának a ns. Somogy vármegye főispáni székébe júl. 4. 1798. lett beiktatására. Bécs.