Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 2. kötet
C - Csoma Mihály - Csoma (Körösi) Sándor
409 Csorba-Csórja 432 Venturával) találkozott és ezek társaságában utazott Lahorig, hova márcz. 12-ig érkezett; ápr. 14. Kasmirba, jún. 9. Lehbe; júl. 16. visszautazott Kasmirba, hol megismerkedett Mr. Moorcrofttal, ki kölcsön adta neki az Alphabetum Tibetanum nagy kötetét, melyből a tibeti nyelv szerkezetét megtanulta. 1823. máj. 2. vált meg Kasmirtól és Moorcrofttól és Ladak tartományba visszatérve Leh városát jún. 1. érte el; innét Kalon miniszter ajánló levelével a ganglai Lámához jún. 26. érkezett és 1824. okt. 22-ig a zanskari zárdában tartózkodott, hol a tibeti irodalmat tanulmányozta; ekkor a havasi szorosokon áthatolva, nov. 20. eljutott Sabathuba. Ezentúl a keletindiai kormány látta el rendes havi fizetéssel. 1825. jún. második tibeti útjára indult, hol 1827. januárig tartózkodott, mikor visszatért Sabathuba. Még ugyanazon évben harmadszor utazott Tibetbe és a kanuni zárdában 1830-ban bevégezte tibeti tanulmányait. 1831. máj. 5. már Calcuttában volt és a tibeti nyelvtant a lexikonnal együtt sajtó alá rendezte. 1834. febr. 30. az Asiatic Society tiszt, tagjának egyhangúlag megválasztotta. (A m. tud. akadémia 1833. nov. 15. ig tatta lev. tagjai sorába.) 1835. nov. elhagyta Calcuttát, hogy tanulmányait folytassa; 1836. márcz. elején már Jalpigoriban a sikkimi határ szélén a Himalaya közelében volt; itt három hónapig időzött a bengáli nyelv megtanulása végett. Ezután visszatért Titalyába s ott a benszülöttek kunyhóiban tartózkodott 1837. novemberig, midőn visszatért Calcuttába, hol az Asiatic Society helyiségében lakott, mint a társaság könyvtárnoka. Hivatala mellett nyelvészeti tanulmányait folytatta s tudományos czikkeket adott nyilvánosságra ; a missionáriusok számára liturgiát, zsoltárokat és imakönyvet fordított tibet nyelvre. 1842 elején végkép elhagyta Calcuttát és kelet-éjszaki irányban Lassa felé indult; márcz. 24. érkezett Darjilingbe, mely hétezer lábnyi magasságban fekvő határállomás az angol birodalomban. Lassan és szokása szerint szegényesen, tehát alkalmasint gyalog utazván, ápril 6. már lázban szenvedett, mely 11. végett vetett életének. A bengáliai Asiatic Society hamvai fölött emlékkövet emeltetett, mely nyolczszögű hétlábnyi magas, környezve szomorú fűzfával és rózsabokrokkal; az angol fölirás fehér márványtáblára van vésve. Hazája nyelvén kívül a héber, arabs, sanskrit, pushtu, perzsa, görög, latin, szláv, német, angol, franczia, orosz, tibeti, hindustani, mahratta és bengáli, tehát összesen tizenhat nyelvet tanulmányozott ; uti könyvtára ezen nyelvek mindegyikéből tartalmazott szótárt s mindegyikben sajátkezű jegyzései voltak. Eleinte Magyarországból, különösen az akadémiától nyert segélyt, ezt Esterházy herczeghez és Döbrenteyhez intézett leveleiben megköszönte s az angol kormány által megtérített összegből egyéb pénzkészletével együtt a hazába visszaküldötte. 1835-ben a m. tud. akadémiától ismét 200 arany, Nagy-Enyedről pedig 450 arany érkezett Csornához; ő azonban még azon évben az Akadémiának 200 arany alapítványt küldött; a nagyenyedi kollégiumhoz intézett leveléhez 450 aranyat csatolt szintén Kenderessy Csoma alapítványként; 100 aranyat ajándékozott a kézdivásárhelyi katonai nevelőintézetnek. Rokonai később a nekik jutott örökségből még 100 frtot tettek le a körösi helységi iskola számára. — Levelei: 1820. decz. 21. Teheránból Nagy-Enyedre, hova 1821. márczius 18. érkezett. (Hon és Külföld 1842. 407. 1. Vasárnapi Újság 1874. 37. sz. a Kolozsvári Ellenzék 1887. 299. sz.); 1835. júl. 18. Calcuttából (a 450 arany alapítványról és tibeti nyelven irt két munkájáról tesz rendelést. Erdélyi Hiradó 1836. 15. sz. Jelenkor 1836. 18. sz. Haza s Külf.