Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 2. kötet
D - Duschak Jakab - Dussics Antal - Dutkay Ignácz - Dux Adolf
114-3 Duschak—Dux 1144 értekezésében; két Üdvözlő verset (Carmen gratulatorium) Aszalós Mihálynak tiszteletére, midőn az Strenae Symbolicae cz. könyvét Marburgban 1618-ban kiadta s ugyanannak Heidelbergben 1618-ban Athanaz vallástételéről tartott értekezése alkalmából. — Nevét Martinius D. Muraközi s M. D. M. irta. Weszprémi, Succincta Med. Biogr. Cent. Alt. P. Post. 2S6. IV. 467. 1. — Danielik, M. írók II. 63. — Sárospataki Füzetek VIII. 1864. 885. — Archiv. Hermannstadt, N. F. X. 1881. Duschak Jakab, orvosdoktor, Trischből Morvaországból származott és a pesti egyetemen végezte orvosi tanulmányait, hol 1846-ban orvosdoktorrá avatták. — Két czikke van a Ben-Chananjában (Pest, I. 1858. III. 1860.) — Munkái: 1. Observationes geographiae medicinae. Dissertatio inaug. medica. Pesthini, 1846. — 2. Zur Botanik des Talmuds. U. ott, 1871. Rupp, Beszéd 165. — Szinnyei Könyvészete. Dussics Antal. — Munkája: Neues Rechenbuch. Tyrnau, 1798. Szinnyei Könyvészete. Dutkay Ignács, bölcseleti doktor és lyceumi tanár, szül. 1771. decz. 7. Bodonyban Hevesmegyében , az egri egyházmegyében pap volt; előbb az egri érseki lyceumban a mennyiségtant tanította, azután plébános volt Bátorban (Slevesm.), hol 1808-ban meghalt. — Munkája: Prima elementáris Algebrae lineamenta. Agriae, 1801. Szinnyei Könyvészete. — Koncz Ákos, Egri Egyházmegyei Papok. Eger, 1892. 67. Dux Adolf, bölcseleti doktor, a Kisfaludy-társaság tagja, szül. 1822. okt. 25. Pozsonyban szegény zsidó szülőktől; a kis Dux, ki születése s helyzete annyi hátrányához még apró és formátlan termetet s tetszetlen alakot is nyert a mostoha sorstól, már gyermekkorában kivált szorgalmával és észbeli tehetségével. A tudás olthatatlan szomjával vetette magát arra, a mit akkor egy zsidó iskolában tanulni lehetett; de még nem volt tíz éves, mikor azt már mind kitanulta s a maga erején kezdett tanulni, olvasni a mi keze ügyébe esett. Atyja bátorságot vett magának, a 13 éves gyermeket egy izben Deák Ferencznek, ki akkor az 1832—36. pozsonyi országgyűlésen jelen volt, bemutatni. Deák, ki jó indulattal fogadta a látogatást, megvizsgálta a gyermeket s különösen a földrajzból adott feleletei annyira megtetszettek neki, hogy három ezüst húszassal, ami akkor nagy pénz volt, kivált egy szegény fiúnak, megajándékozva bocsátotta el magától. Más kalmárszellemű fiúnak ez üzleti tőke lett volna, de a kis Dux könyveket és írószereket vásárolt a három húszason és folytatta tanulmányait; később is mindig szegény ember volt, a ki csak a szellemi élet kincseivel kereskedett s azokból csinált forgalmat magának és a világnak. A gymnasiumot szülővárosában s Győrött, ezután a pozsonyi akadémiában a két bölcseleti s ugyanannyi jogi tanfolyamot végezte. Midőn Pozsonyban, az országgyűlés tagjai s az országgyűlési ifjúságnak e városban tartózkodása következtében, a magyar szó mind gyakoribb lett. D. is lassanként annyit megtanult magyarul, hogy szótár segítségével képes volt, egy és más kis magyar czikk fordítására. Bő alkalma jutott erre, midőn Neustadt Adolf 1847-ben Pozsonyba jött és a Pressburger Zeitungot átvette. Később a verskezelésben is gyakorolta magát és magyar költeményeket is fordítgatott az említett lapba és annak melléklapjába a Pannonniába. 1848-ban, mikor az első zsidó üldözések kezdődtek s a magyarországi zsidóság a sajtóban is német és osztrák szellemmel s magyartalansággal vádoltatott, ő, kiben már akkor magyar szellem s hazafias érzelem élt, bátran és erélyesen kelt hitsorsosai védelmére. Tanulmányainak folytatására 1849-ben Bécsbe ment, hol az egyetemen bölcseletdoktori oklevelet nyert. De e mellett és azután kizárólag az irodalomnak élt. Az