Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 2. kötet
D - Dobozi István - Dobozy István - Dobozi István
929 Dobrovits—Dobrzánszky Hazai s Külf. Tudósítások 1912. I. 257. 1. — Kiss Áron, Adalékok 72. 78. 1. és M. Népiskolai Tanítás Története 107. 111. 1. — Uj M. Athenas 105. 1. — Petrik Bibliographiája. Dobozi István, debreczeni Senator, 1690-ben polgármester és 1695-ben város birája. — Szenczi Pál debreczeni pap halálára irt 3 distichonos latin elegiát, mely Epicidium Perennitati Nomini Pauli Szenczi (Debreczen, 1691.) cz. munkában jelent meg. Dobozy István, 1848—49. királyi biztos, szül. 1800 febr. 12. Vajda helységben Biharmegyében ; a jogot Debreczenben végezte, mire Napoleonnak Elba szigetéből kijövetelekor a Coburg dsidás ezredbe mint hadapród beállott; több csatában vett részt és ezredével Párisba bevonult, honnét kilencz hó múlva hazájába visszatért és Bécsben még egy évig szolgált. 1825-ben Biharmegyében esküdt lett; később mint al- és főszolgabíró az érmelléki járásban működött. 1848. okt. 25. az általa szervezett bihari nemzetőrökkel a fölkelő oláhok ellen indult s azokat szétverte, mire nov. 19. báró Vay Miklós kir. biztos őt kormánybiztosnak őrnagyi ranggal kinevezte; ettől fogva többnyire Erdélyben és Krasznamegyében működött, szabadcsapatokat állított és azok élelmezését eszközölte. 1849. jan. 28. a honvédelmi bizottmány által nemzetőri őrnagygyá neveztetett ki, egy általa alakított szabad csapattal Erdélybe ment és segéde lett Csányi kormánybiztosnak, kit a hadjáratban követett, ápr. 12. alezredessé és Marosvásárhely város és szék kormánybiztosává neveztetett ki, a városi tanácsot ujjá alakította s júliusban a Dobozy-csapatot szervezte. Az oroszoknak másodízben betörésekor ő is elhagyta Marosvásárhelyt és vajdai birtokára vonult ; később önként följelentette magát és 1851. okt. 7. a pesti cs. haditörvényszék négy évi várfogságra ítélte, melyet az aradi várban töltött ki, mire ismét Vajdára családjához vonult; azonban az osztrák kormány által csaknem mindenétől megfosztva, Debreczenben mint a berettyó-szabályozási társulat elnöke tartotta fenn családját. 1860-ban a debreczeni honvédegylet korelnökévé s a magyar minisztérium alakulásával rendes elnökévé választatott. Meghalt 1875. júl. 17. — Arczképe kőnyomatban Laufer Ignácz műintézetében a Vahot Imre által szerkesztett Honvédek Könyve (Pest, 1868.) IV. füzete mellett jelent meg. — 1849-ben kiadott proklamácziói : 1. Csányi László rendelete. Marosvásárhely, (1849. május, féliv.) — 2. Tisztek elrendelése és névsora. U. ott, (1849. május, féliv.) — 3. Szélbeli katonaság megszüntetéséről tudósítás. U. ott, (1849. május, negyedrét.) — 4. Tiszti kötelességekről utasítás. U. ott, (1849. május, egy iv.) — 5. Felszólítás Bem Vásárhelyre érkezése iránt. U. ott, (1849. június.) M. Hírlap 1851. 581. sz. (Haditörvényszéki Ítélet.) — Vahot Imre, Honvédek Könyve IV. 1868. arczk. — Vasárnapi Újság 1875. 31. sz. — Koncz József, Marosvásárhelyi ev. ref. Kollegium Könyvnyomdájának Története. M.-Vásárhely, 1887. 59. 1. Dobozi István, községi jegyző, szül. 1847. decz. 24. Monoron Pestmegyében, hol atyja birtokos volt; középiskoláit a budapesti kath. főgymnasiumban, jogi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte. 1865-ben lépett a községjegyzői pályára Békésmegyében Ujkigyóson, hol két évet töltött; 1867 óta Maglódon Pestmegyében mint községi jegyző, megyebizottsági tag és földbirtokos működik. Az 1876-ban Gödöllőn dr. Rómer Flóris elnöklete alatt megalakult történelmi s régészeti múzeum-egyletnek 3 évig titkára s az egylet évkönyveinek (Bpest, 1877. és 1878.) szerkesztője, a községi s körjegyzők országos egyletének megalakítója, választmányi tagja s jegyzője, a Pest-Kis-Kun megyei jegyzői egyletnek elnöke volt. Külföldi utazást Id. Szinnyei J., Magyar írók, II. 30