Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 3. kötet
F - Fabchich József
3 Fabbici tionis suae solemnia in 1. r. civitate Tyrnaviensi celebrasset. U. ott, 1761. — 3. Carmen panegyricum, festis honoribus illustr. ac rev. dni Ignatii Koller de Nagy-Mánya, episcopatus Weszprimiensis coadjutoris... debitae venerationis et observantiae ergo, a quodam diente e clero seculari dicatum. Hely n. (1762.) — 4. Elegia honoribus Josephi e com. Bat thányi a.-episc. Strigoniensis in sublimi colosso cum festis ignibus dicata. quum supremi moderatoris provinciáé Strigoniensis munus adiret 1776. Pesthini. 1776. — 5. Orationes dictae. .. cardinali. . . et principi.... Josepho e comitibus de Battbyán... dum ei amplissima sacrae purpurae insignia, primumque ab acceptis illis in ditionem suam Strigoniensem ingressum magistratus. et sacerdotium provinciale festis honoribus gratulabatur nonis Julii anno 1778. Budae. — 6. Carmina, edita per Mich. Tertina Eperjesiensem. Cassoviae, 1799. — 7. Simonis Faba... Carmina, e posthumis MSS. pietate nepotum ejus. Matthiae ac Stephani, edita. Posonii, 1801. (a szerző arczképével.) — Zelliger még egy munkáját: Latin szent beszéd Jaklin István 50 éves kanonoki jubilaeuma alkalmával 1785. ápr. 24. cz. említi, de a nyomt. hely, év és könyvészeti leirása nélkül. Kézirati munkája : Dissertatio de jure catholicae religionis in Hung. jussu Appi Tyrnaviae, 1781. (Az esztergomi főegyházi könyvtárban.) Almanach von Ungarn 1778. 78. 1. — Horányi Memoria I. 653. — Nagy Iván, Magyarország családai IV. 105. — Pauler Tivadar, Budapesti Egyetem Története 63. 85. — Hí. Könyv-Szemle 1882. 330. — Zelliger, Esztergom-Vármegyei Írók 38. 1. és Egyházi írók Csarnoka. Nagyszombat, 1893. 115. 1. — Petrik Bibliogr. — Necrol. Strigon. 74. Fabchich József, győr-egyházmegyei áldozópap és tanár, Fabsich János városi jómódú polgár és Takáts Anna Mária fia; szül. (kereszteltetett) 1753. márcz. 13. Kőszegen Vasmegyében; alsóbb iskoláit s szülővárosában a jezsuitáknál végezte 1764-től 1769-ig; a bölcseleti leczkéket Győrött hallgatta, hol 1770-ben a növendékpapok közé lépett. Hittani tanulmányainak befejezése után 1775-ben pappá szenteltetése előtt, a győri gymnasiumban a nyelvtani osztály tanításával bízatott meg, mely hivatalában 22 évet töltött el. Mint ilyen páratlan lelkesedéssel hirdette a hazaszeretetet s igazi elragadtatással szólt a magyar nyelv szépségeiről. Az akkori szokások ellenére a tantárgyakat többnyire magyar nyelven adta elő. Szenvedélyes magyar volt, ki nem csak az idegen szókat, hanem az idegen embereket is erőnek erejével meg akarta magyarosítani. Megfigyelése körébe foglalta a magyar szókincsek tág mezejét, gondosan följegyezvén minden egyes oly szót, mely mint elavult, forgalmon kivűl volt, vagy csak tájszólásilag élt a hon egyes vidékein; végül olyanokat is,melyek ujabb kettek miatt még általános elterjedést nem nyertek. A magyar szó, irja Mihir Budán cz. röpiratában, katonáinknak többet érne minden regulánál ; tüzes ördög lesz mind, ha a «rajta» szót hallja. Holló hozta sváb, irja u. ott, országunkba szakad; erővel magyar vezetéknevek adassanak nekik, tanuljanak magyarul, vagy szakadjanak belé a czudarok! Német apáczákhoz ne adassanak kisasszonykáink! A papi dolgok magyarosításán is sokat fáradozott; egyik röpiratában már azt hangoztatja, hogy feleséget lehet ígérni az olyan papoknak, kik jó magyarok és magyar könyveket írnak, és ne mondhassák róluk Vajda Sámuellel: néha az belső emberek is olyan csúfos köntösben járnak, hogy alig tudunk eligazodni rajta, ha papot látunk-e, vagy pántlikás zsidót (1772.). Költészeti irodalmunk neki köszöni a hellén lyrikusok és tragoediairóknak irodalmunkba való átköltöztetését ; a latin és görög írók fordításaiban tömérdek oly uj szót használ, melyeket a közönség soha sem fogadott el. Jó !