Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 3. kötet
F - Frank Ignácz
Frank 723 apostoli Hungáriáé a. s. 1766. celebratum. Dum sacra ejus família divo suo tutori annu solennia festis honoribuspersolveret. Tyrnaviae. — 2. Introductio in Históriám Ecclesiasticam Novi Testamenti tribus dissertationibus comprebensa de Chronlogiae Tecbnicae Elementis, de Geographia Politico Ecclesiasticae Principiis, ac de Fontibus Históriáé Ecclesiasticae, rectoque horum usu, et scriptoribus recentioris aevi. Budae, 1783. — 3. Humfredi Ditton Veritas reUgionis christianae ex resurrectione Jesu Cbristi demonstrativa metbodo comprobata. Cum Appendice de immaterialitate animarum, et nonnullis aliis momentosis Religionis naturalis placitis. Opus eximium ex Gabr. Vilh. Goetteni versione Germanica in latinum sermonem translatum. Posonii, 1811. — Kéziratban: De tolerantia. De aevi nostri Gnosticis. Synopsis Históriáé Ecclesiasticae. Tud. Gyűjt. 1822. IV. 40. 1. — Historia Academiae 96. 113. 1. — Pauler Tivadar, Budapesti Egyetem Története I. — Zelliger Alajos, Egyházi Irók Csarnoka 141. 1. — Petrik Bibliographiája. Frank Ignácz, jogi doktor, kir. tanácsos, egyetemi tanár és a m. tudom. akadémia levelező tagja, szül. 1788. márcz. 24. Nagy-Károlyban Szatmármegyében szegényebb sorsú polgári szülőktől; a gymnasiumot szülővárosában a kegyesrendieknél végezte ; 1803. szept. 29. a piaristák rendébe lépett; azután két évig Privigyén vetette meg classikai műveltségének bővebb alapját; utóbb a selmeczbányai alsóbb latin iskolákban tanított (1806.09.); a bölcseleti tudományokat Váczon 1809 és 10-ben hallgatta s az utóbbi év aug. 26. a m. tudom. egyetemnél a szépművészetek és bölcselet doktorává avatták. 1811-ben Pesten a nemzeti iskolákban tanított; de még azon évben kilépett a rendből. 1811 —14-ben a pesti egyetemen a jog- és államtudományokat hallgatta, mire 1815. máj. 19. jogi doktorrá avatták ; később a szokásos törvénygyakorlat után ügyvédi oklevelet nyert; 1819-ben pedig a kassai kir. akadémiához a magyar magán- és fenyítőjog rendes tanárává neveztetett ki. 1827. júniusban a pesti egyetemre a Kelemen Imrének 1817-ben történt nyugalmaztatása után hosszabb ideig árván maradt és alig egy esztendeig Bognár József által ellátott hazai magánjog tanszékére hivatott meg. 1830-ban a törvénytudományi kar idősbikévé és ezáltal az egyetemi tanács állandó tagjává lett; itt nemcsak nyomós hatással volt a tanácskozások folyamára, hanem társai bizalmából az egyetemnek érdekeit közelebbről illető fontos okiratok szerkesztésével bizatott meg ; ezek közül az egyetemnek 1834. decz. 13. kelt ama felterjesztése, melyben könyvnyomdai tulajdonjogának csonkítása ellen erélyesen felszólalván, alapértéke czélszerűtlen kezelésének s a tanulmányok szomorú állapotának élethű rajzát adá, szerzője kitűnő írásmódjának és férfias jellemének egyaránt becses emléke marad. A törvénytudományi kar igazgatóságát Markovics János és Uzovics halála után hosszabb ideig és időközben is azok távollétében ideiglenesen többször viselte ; 1832. aug. 14. az egyetem rectorává választatott; ezen minőségében októberben felsőbb rendeletnél fogva adta át a budai főgymnasiumot hatásos beszéddel a kegyes iskolák rendének. 1846. máj. 2. érdemei elismeréseül kir. tanácsossá neveztetett ki. 1848—49-ben az időnként távollevő egyetemi rector helyét pótolá, sőt az utóbbi év jún. Horváth Mihály közoktatási miniszter által az egyetemnek végrendezéséig annak igazgatóságával bizatott meg, mely tisztét mindaddig viselte, míg a császári seregek másodszori bevonulása után, július végnapjaiban Bécsbe hivatott, hogy a magyarországi jogügyekkel foglalkozó bizottmány tanácskozásaiban részt vegyen. Ezek egyikében az ősiség történeti fejlődését, természetét és az arra vonatkozó