Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 4. kötet
H - Horvát István
1214 Horváth. •Horváth 1196 országos könyvtár őrévé; hivatalát 1816. jan. 1. vette át, kezdetben évi 400 frt fizetéssel és csak a halál szólította ki abból. (1837. máj. 12-től a nádor meghagyásából a m. n. múzeumot 1843. ápr. 8-ig mint helyettes igazgató minden jutalom nélkül kormányozta.) 1816 decz. 16. a Marczibányi- család irodalmi alapítványára ügyelő bizottság tagja lett. 1823. nov. 1-től a pesti egyetemen az oklevél-, nemzetség-, pecsét- és czímertudomány tanárságát is elnyerte. 1830. máj. 1. végre beteljesült vágya, ugyanis a magyar nyelv és irodalom és a tollvezetés (stylus curialis) egyetemi helyettes, 1837 febr. 1. pedig rendes tanárává neveztetett ki. Tanítványai ma is lelkesedve szólnak róla, hogy, szeretetreméltósága mellett, mily alapossággal adta elő tárgyait, mint lelkesült a nagy példákon, miként lelkesített tudós fejtegetéseivel, miként ülteté át szívekbe a nemzeti eszméket, erényeket. A m. tudom, akadémia alakításánál H. még benne volt a szervező bizottságban, sőt a jegyzői tisztet is vitte; később azonban kilépett és ismételt megválasztásra sem állott az akadémia tagjai közé. Elvkülönbség uralkodott közte s az akadémikusok között. Az akadémia alapszabályait bírálgatva, különösen nem kívánja, hogy az akadémia rendes tagjai Pesten kívül is lakjanak, hogy a rendes tagok fizetést ne kapjanak sat. 1833-ban átvette a Tudományos Gyűjtemény szerkesztését és négy évig vitte azt, ez által újra tekintélyt adva e folyóiratnak. Nagy vitatkozó képességgel lévén megáldva, veszedelmes ellensége volt annak, kit végzete ellentétbe hozott vele, mígnem Bajza mind élesebb támadásokat intézve ellene, sokakat elvont köréből. Azontúl mindinkább zárkózott lett s nagyon megválogatta azokat, kiket bizalmára méltatott. Ekkor legmeghittebb barátai voltak: Reseta János, Waltherr László s Károlyi István. Tanítványainak szeretetében látta fáradozásainak elismerését. A komolyabb ifjúság ragaszkodott is hozzá, minek fényes bizonyítékát adta. 1840. okt. 1-től az egyetem bölcseleti karának dékánságát három évig viselte; 1844. aug. 27. ő felsége által ugyanezen egyetemnél a bölcseleti kar egyik alidősbjévé neveztetett ki. 1846. jan. 3., midőn az I. évi bölcselethallgatók ünnepélyt rendeztek tiszteletére, aranytollal fejezve ki hálájukat, jutalmazva buzgó tanáruk érdemeit, joggal mondhatta H. a toll átvételekor: «E kéz, e szív, az ész mindent a hazáért tett». A nemzet bölcsebb fele, az elfogulatlan tudósok, élőkön Eötvös, Szalay és Deák Ferencz, mindég tisztelettel említék nevét , meghajoltak roppant tudománya, hazafias szelleme és kivívott érdemei előtt. Deák Ferencz volt az, ki az 1836. országgyűlésen, hogy anyagi gondoktól kimérve annál inkább a tudományoknak szentelhesse életét, 2000 frt évi segély utalványozását javalta a rendeknek, ami valóban végzéssé is vált. Fehér-, Nyitra-, Komárom- és Esztergom vármegyék táblabírája is volt. Életének utolsó évében, 1846-ban gyakran betegeskedett. Miután azon örömét megérhette, hogy fiát, H. Árpádot, egyetemi tanszékének helyetteséül kineveztethető, jún. 13. meghalt Pesten. Temetése nagy részvét közt ment végbe; jelen volt a m. t. akadémia is; az egyetemi ifjúság pedig jún. 28. addig szokatlan gyászünnepélyt rendezett tiszteletére, mely alkalommal Fejér (Vasvári) Pál, akkor első éves jogász, emlékbeszéddel dicsőíte az elhunytat. Halálának évfordulóján a m. n. múzeumban rendezett ünnepélyen 1847. jún 13. Mátray Gábor tartott fölötte emlékbeszédet. Könyvtárát (30,000 kötet), a kéziratokkal (976 köt.) és oklevelekkel együtt József nádor intézkedéséből a m. n. múzeum tulajdonává váltak és 1851-ben oda átszállították. Költeményei az Erdélyi Múzeumban (I. 1814.) Czikkei a Hazai s Külföldi Tudósításokban (1806-tól több