Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 5. kötet
J - Jókay Lajos - Jókai Mór, (ásvai)
537 Jókay—Jókai 538 hatott. A molnárból lett új földesúr ezután elfordult attól a mesterségtől, mely őt úrrá tette. Czifra kastélyt építtetett, négyes fogaton járt; a megyében köztisztelet környezte s különösen a 60-as években nagy szerepet játszott a vármegye társadalmi életében, több évig a megyei bizottságnak tagja volt. Jókay Mór névrokona sikereitől felbuzdulva, ő is költőnek hitte magát és nyakra főre írta a vadnál vadabb verseket, melyek leginkább a vidéki lapokban jelentek meg. A Burg-színház tanulmányozása végett fölrándult Bécsbe s azon színház művésznőjéhez Walter asszonyhoz verset írt, melyet el is küldött az illetőnek rózsaszín papírra írva, szép virágcsokor kíséretében. Később vágya a parlament felé vonzotta, föllépett az udvardi kerületben követjelöltül és annyit költött, hogy mint mondják «Madaron még az ökrök is bort ittak». Ezalatt birtokát elhanyagolta ; csakhamar jöttek a perek; ő versben replikázott; ez azonban nem lágyította meg a birák szivét; minden héten elmakacsolták és ezek után jött a végrehajtó. Eladták mindenét; azután beköltözött Komáromba. Mint törődött aggastyán járkált Komárom utczáin. Könyöradományért folyamodott a megyéhez, hivatkozván atyja érdemeire, ki ezer forinttal járult a megyeház építéséhez. Végre könyörületből betették őt a szent Anna ispotályba. Onnan is kijárt mindennap a kávéházba, végig olvasott minden újságot, teleirkálta a lapok széleit, meg a márvány asztalokat verseivel. Meghalt 1895. decz. 28. Komáromban 81 éves korában. Kiadta 1875-ben a Komárom czímű hetilapot, melyet maga szerkesztett és gazdászati novellával nyitotta meg azt programm gyanánt; jan. 24-től ápril 25-ig 13 száma jelent meg; aztán pártoláshiány miatt megszűnt. Komárommegyei Értesítő 1896. 1. SZ. — Komáromi Lapok 1896. 1. sz. Jókay Lajos, ev. ref. lelkész, szül. 1819-ben Komáromban; tanulmányait Pápán végezte, hol senior és a grammatisták tanítója volt. Majd Nagy-Megyeren Károlyi gróf kormányzójának házánál nevelő vala. 1847-ben mint Szabó Péter esperes segédje kibocsátását kérte, mely alkalommal megvizsgáltatván «igen jeles és tudományos készültségűnek találtatott». (Act. consist.) Csakhamar szécsi káplán, 1850-ben ugyanott rendes lelkész len. 1855-ben egyházmegyei jegyzőül választották, mely hivatalát közmegelégedéssel vitte 1867-ig. Közben 1857-ben Kis-Ölvedre (Hontm.) ment lelkésznek, hol jelenleg is működik és a lelkészjelölő bizottság tagja. — Életrajzírója ezt jegyzé fel róla: «Azon találó szép korrajz, mely az illető fejezetben (a kis-ölvedi egyház jegyzőkönyvében) az 1850—60-ki időközt ecseteli, tanúsítja, hogy mily tehetségeket rejteget e szerény elvonultságban könyveinek élő jeles férfiú ». Kiss Károly: Monographiai vázlatok a barsi ref. esperesség múltja s jelenéből. Pápa, 1879. 343. 1. Jókai Mór, (ásvai), bölcseleti doktor, a szent-István-rend lovagja, a m. tudom. akadémia igazgató-tanácsának és a Kisfaludy-társaságnak tagja, a Petőfi-társaság elnöke s volt országgyűlési képviselő, Ásvay Jókay József hites ügyvédnek és Pulay Máriának fia, szül. 1825. febr. 18. (20. keresztelték meg) Rév-Komáromban,ahol 1831-ben adták szülei az elemi iskolába ; 1832-ben már ugyanott az ev. ref. középiskolában a gymnasiumi declinisták sorába lépett és 1833-ban conjugista lett; mind a két osztályban Keresztesi Barsi József volt a tanára. 1834—35-ben grammatista volt Sörös Lajos tanárkodása alatt. A kis Móriczban korán jelentkezett az erős képzelődés.Ennek tulajdonítható ideges félénksége, mely egyebek között abban nyilvánult, hogy rettegett a nagyszakállú zsidóktól, a kutyáktól és különösen attól, hogy élve