Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 5. kötet
J - Jónás János
18 éves korában a kereskedelmi pályán való kiképeztetése végett külföldre utazott és két évig Hamburgban, négyig Angolországban tartózkodott kereskedői házakban. 1870-ben a német-franczia háború kitörésekor visszatért hazájába s a bécsi cs. kir. általános földhitelintézetnek akkor alapított pesti fiókintézeténél vállalt hivatalt, hol jelenleg is mint pénztárnok működik. — A budapesti német hírlapokba több czikket írt. — Munkája : Zur Reform des Hypotheken-Creditwesens. Bpest, 1883. (Különnyomat a Pester Lloydból.) Horváth Ignácz Könyvészete 1883 és önéletrajzi adatok. Jónás János, kereskedelmi akadémiai igazgató, szül. 1848. nov. 4 Kiskun-Halason (Pestm.) zsidó vallású szegény sorsú szülőktől; 1858-ban az akkoriban újon megválasztott orthodox rabbi házába s pár év múlva a balassa-gyarmati rabbiiskolába került, hogy belőle is a vallás hirdetője legyen. De a fiú megismerkedvén a világi tudományokkal, ebbeli hajlamának akart élni; mivel azonban oktatója a profán dolgokkal való foglalkozását tűrni nem akarta, három hónap múlva hazatért. Három évet minden irány nélkül való tanulással töltött el és súlyos betegségbe esett, minek következtében az orvosok eltiltották őt a tanulástól és J. szüleinek liszt-üzletében segédkezett, szabad óráiban pedig mohón olvasta a magyar írók műveit. Később a halasi ev. ref. gymnasium egyik tanáránál, Csontó Lajosnál, rendszeres magánoktatást vett a gymnasium tantárgyaiban és 1865 őszén magánvizsgálatot tett a gymnasium négy alsó osztályának tárgyaiból; azután mint rendes tanuló belépett az ötödik osztályba. Szilády Áron, a halasi ev. ref. egyház lelkésze, pártfogásába vette az ifjút, ki 1865—66-ban magántanulás útján a VI. osztályt is elvégezte s 1868-ban az érettségi vizsgát is letette. Ekkor Pesten beiratkozott az egyetem orvosi fakultásán ; egyszersmind a bölcseleti karban a keleti nyelveket is tanulmányozta, de a megélhetés végett mellékesen fordítással is kellett foglalkoznia. Miután az orvosi tudomány nem felelt meg hajlamainak, néhány hónap múlva átlépett a bölcseleti karba, hol főkép mathematikát és physikát hallgatott. Az első egyetemi év végén (1869) a berlini egyetemre ment. Többféle kenyérkereset mellett (ez időben volt a porosz igazságügyi minisztériumnak egyik fordítója a magyar hivatalos kiadványok részére, a berlini kir. törvényszéknek esküdt magyar tolmácsa, a Lehmann-féle Magazin für die Literatur des Auslandes munkatársa s Rákosi Jenő megbízásából Garibaldi regényének fordítója) a keleti nyelveken kívül históriát, philosophiát, ethnographiát, aesthetikát és más tárgyú előadásokat hallgatott. György Aladárnak, a berlini magyar egylet titkárának távozása után az egylet ügyeinek vezetését i. vette át. Eötvös József báró közoktatási miniszter 1870-ben 800 ftos állami ösztöndíjat juttatott számára, oly kikötéssel, hogy gymnasiumi szakokból tanárnak készüljön. Az 1870—71. háború kitörése rövid időre hazatérésre kényszerítette. De az új egyetemi év megnyitásakor a müncheni egyetemen históriai, nyelvészeti s irodalomtörténeti tanulmányokkal foglalkozott. Főkép a történelem vonzotta; Giesebrecht és Biehl seminariumainak szorgalmas tagja lett. Benyújtott tanulmányai s az egyetemen tartott próba-előadása alapján bajor ösztöndíjat is nyert. Társadalmilag szorosabb összeköttetésbe lépett a socialistákkal, levelezett Schultze-Delitschel és Bebellel. A müncheni magyar egyletnek csakhamar lelke lett és távozásakor, úgy, mint annak idején Berlinben is, az egylet dísztagjául választották meg honfitársai. Az 1870— 71-én nyári semesterét a lipcsei egyetemen töltötte, hol a Münchenben megkezdett irányban folytatta tanulmányait, kiegészítvén azokat Boscher vezetése alatt