Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 7. kötet
L - Lóczy Lajos (lóczi)
1349 Lóczy 1350 tetése. Különnyomat a Földtani Közlönyből). Kiszlingstein Könyvészete. — Hl. Könyvészet 1891. és önéletrajzi adatok. Lóczy Lajos (lóczi), tiszteletbeli bölcseleti doktor, egyetemi tanár, a magyar tudom. akadémia levelező tagja, L. Lajos harminczados és orosházi Kún Mária fia, szül. 1849. nov. 3. Pozsonyban; a szabadságharcz után szüleivel Pécsre, 1854-ben Paulisra (Aradm.) ment lakni; a gymnasiumot 1861—69-ig az aradi minoritáknál járta ; 1869-től a zürichi műegyetem növendéke volt és ott 1874-ben mérnöki oklevelet nyert; az ottani egyetem bölcseleti szakosztályán főkép természettudományi tanulmányokkal foglalkozott. Szünidejét rendesen az Alpesek, Délnémetország, Tyrol sat. beutazására fordította. Escher von der Linth vezetése alatt kezdte geológiai tanulmányait és 1872 óta baráti viszonyban van a zürichi geologusokkal. 1874 decz. 2. a magyar n. múzeumnál az ásványtani osztályban őrsegéddé, 1883. márcz. 7. segédőrré nevezték ki. 1877. decz. 4-től 1880. máj. 1-ig a Széchenyi Béla gróf keletázsiai expeditiójában vett részt mint geologus és topographus. Visszatérve, egy ideig még a m. n. múzeumnál maradt és 1883. márcziustól a geologiai intézetnél működött. 1886. jan. elején a József-műegyetemen a geologia rendkívüli tanára lett. Ettől fogva azonban mint megbízott geologus 1888-ig részt vett az országos geologiai fölvételekben. Hunfalvy János halála után, 1889-ben a budapesti egyetemen a földrajz rendes tanárának hívták meg; az általa szervezett földrajzi seminarium vezetésével is foglalkozik. A m. tudom. akadémia 1888. máj. 4. választotta levelező tagjává. Vámbéry lemondása után a földrajzi társaság 1891-ben őt választotta meg elnökké, de három év múlva nagy elfoglaltsága miatt ezen tisztségéről 1893. ő is lemondott. 1891 óta mint a földrajzi társaság Balaton-bizottságának elnöke kiváló tevékenységet fejt ki a Balaton kikutatásában ; erről terjedelmes jelentést szintén ő készít sajtó alá. 1898 óta a magyarhoni földtani társulat főtitkára. A lipcsei Verein für Erdkunde, a berlini Verein für Erdkunde levelező tagja ; a bécsi geographische Gesellschaft és a berni Gesellschaft für Erdkunde tiszteleti tagja. A berlini Gesellschaft für Erdkunde 1894-ben a Karl Ritter ezüstéremmel tüntette ki. Czikkei a következő szaklapokban és folyóiratokban: Földtani Közlöny (1875. Geologiai és palaeontologiai tanulmányok Aradmegyéből, 1876. Jelentés a Hegyes-Drocsa hegységben tett földtani kirándulásokról, A Hegyes-Drocsa ásványleihelyei, 1877. A Biharhegység egy sajátságos völgyalakulata, 1878. Levél Jáva szigetének geologiai viszonyairól, 1881. Utazási jegyzetek Jáváról, németül is, A promontori Duna-meder kotrásának geologiai eredménye, 1882. Geologiai jegyzetek Krassómegye északi részéből, németül is, 1884. A Krakatau vulkánnak 1883. kitörése, németül is, Jelentés az 1883 nyarán a Maros és Fehér-Körös közti hegyvidéken és az Aradhegyalján eszközölt földtani felvételekről, 1885. Az 1884. év nyarán a Maros és a Fehér-Körös közötti hegyvidéken eszközölt földtani felvételekről) , Természettudományi Közlöny (1876. Fogakkal fegyverzett madarak, Uj ásványképződési adatok, Jégtömegek egy hegy belsejében, A baráthegyi barlang megvizsgálásáról, 1877. A baráthegyi barlang és a benne talált őskori tárgyak leírása, A Biharhegység völgyképződése, Praehistoriai lelet Jászkisér közelében, 1880. Gróf Széchenyi Béla expedicziója Khinában, Kukunor, 1881. A földrengésről, 1882. A földrengésekről és megügyelések módjáról, 1884. Vázlatok a khinaiak ethnographiájából, 1886. A szadai földcsuszamlásról, 1889. A Vjetrenicza barlang két tüneményéről, 1893. A japáni 1891. október havi föld 43.