Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 8. kötet
M - Miller Antal - Miller Ferencz - Miller Jakab Ferdinand (brassói)
1415, Miller 1416 Werschetz, 1890. — 13. A verseczi görög kel. szerb püspökség múltja. Temesvár, 1890. — 14. Geschichte der Grossgemeinde Temes-Paulis. Werschetz, 1891. — 15. Délmagyarország őskori régiségleletei. Temesvár, 1891. és Pótlék. U. ott, 1895. (Ism. Századok 1892). — 16. Eine Ansiedelung der Steinzeit in der Gemarkung der Stadt Verschetz. Berlin, 1891. (Különny. a Verhandlungen der Berliner anthropol. Gesellschaftból). — 17. Délmagyarország római régiségleletei. Temesvár, 1892. — 18. Délmagyarország a rómaiak alatt. Régészet-történeti rajzok. U. ott, 1893. — 19. Délmagyarország az őskorban. U. ott, 1896. — 20. Délmagyarország régiségleletei a honfoglalás előtti időkből. I. rész. Őskori leletek. U. ott, 1897. (A 4., 6., 12., 14. sz. munkák különnyomatok a Werschetzer Gebirgsboteból, a 3., 11., 13., 15., 17., 18. és 20. sz. a temesvári Tört. és rég. Értesítőből). M. Könyvészet 1887. — Pallas Nagy Lexikona XVIII, 272. 1. és önéletrajzi adatok. Miller Antal, Jézus-társasági áldozópap és tanár, szül. 1723. decz. 11. Fiuméban , 1740. okt. 15. lépett a rendbe ; felsőbb tanulmányait Gráczban végezte, majd Fiuméban a bölcseletet tanította; azután két évig ugyanott és Görlitzben olasz hitszónok volt; hét évig Zágrábban a theologiát adta elő s az utolsó négy évben az olasz congregatio főnöke és hitszónoka volt Bécsben, hogy 1794. okt. 14. meghalt. — Munkája : Elegia de nova nationis italicae ecclesia. Viennae, 1785. (Molitor álnév alatt). stoeger, Scriptores 229. 1. — De Backer-Sommervogel, Bibliothéque-Bibliogr. Bruxelles, 1894. V. 1094. h. Miller Ferencz. — Munkája: Ode, qua dno Alexio Plathy, de Turótz Divék et Nagy-Palugya, pro feliei novi anni auspicio omnia bona, faustaque optantur; gratesque pro acceptis beneficiis deponuntur, mense Decembri 1815. Pestini. Petrik BiNiORr. Miller Jakab Ferdinand (brassói), bölcseleti doktor, kir. tanácsos, a m. n. múzeum igazgatója, M. Alamizsnás János városi főjegyző és majersbergshofeni Majerberg Erzsébet fia, szül. 1749. decz. 15. Budán ; gymnasiumi tanulmányait a budai nemes érseki convictusban végezte; (közben két évig a székesfejérvári gymnasiumban is tanulta a rhetorikát és poesist); a jogot Bécsben Martini, Bocrisius, Riegger, Banniza, Sonnenfels és Schmidtel hallgatta s a megfelelő vizsgálatokat, is kiállotta, a hazai jogot pedig Egerben és a nagyszombati egyetemen tanulta 1771-ig; egy ideig a pesti kir. táblánál, mint fölesküdött jegyző gyakornokoskodott, majd Batthyányi József herczegprimás és esztergomi érsek udvarába került mint titkár, mely szerencsés körülmény egész életére döntő hatással volt. A herczegprimás ugyanis látván a fiatal embernek a tudományok iránti hajlamát, mindenek előtt beutaztatta vele Magyarországot, Olaszországot, Tyrolt és Bajorországot és midőn e tanulmányútjáról visszatért, 1773-ban a Pozsonyban fölállított nagyszerű érseki könyvtár őrévé tette. Egy alkalommal a hgprimás által Mária Teréziának bemutattatván, a királyné azt a kérdést intézte hozzá, nem volna-e kedve a tanári pályára lépni, mire M. azt felelte: ez lenne legnagyobb gyönyörűsége. Erre ő felsége tüstént 300 frt repetensi fizetést rendelt számára, s egyúttal Kollár Ádámnak, a cs. kir. könyvtár őrének gondjaira bízta, akinek útmutatása mellett magát a görög nyelvben, bibliographiában és a magyar törvénytudományban, valamint a világtörténelemben, ó- és újkori földrajzban, statisztikában és aesthetikában alaposan kiképezte. Nagy tudományszomja veszélyes betegségbe döntötte, melyből Penzinger és Humlauer híres orvosok kigyógyították ugyan, de ettől az időtől egész haláláig rövid alvású lett. (Betegsége alatt a bécsi spanyol kórházban császári költségen ápoltatott.) Midőn Mária