Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 9. kötet
N - Nagy Gyula - Nagy Gyula (tasnádi)
Nagel tonai, hadi és jubileumi érem tulajdonosa. — Munkái: 1.Erődítéstan. Bpest, 1893—94. Három kötet. (I. Tábori erődítés 203 szövegábrával, 1894. II. Az állandó erődítéstan 107 ábrával, 1893. III. A várharcz 25 ábrával, 1893.). — 2. Vezérfonal a tábori erődítés oktatásához. Táblával és 125 ábrával. U. ott, 1899. — 3. Vezérfonal az állandó erődítés oktatásához. 3 tábla és 122 ábrával. U. ott, 1900. — 4. Vezérfonal a várharcz oktatásához, egy táblával és 4 ábrával. U. ott, 1900. (Mind a négy munka tankönyv a m. kir. honvéd nevelő és képző intézetek számára. A 2., 3. és 4. sz. munkákat lovag Brunner Mór német munkáiból fordította). Hl. Könyvészet 1894. — A honvédség Névkönyve. Bpest, 1894., 1900. és a m. n. muzeumi könyvtár példányairól. Nagy Gyula, földbirtokos, szül. 1846-ban Rácz-Almáson (Fejérm.) ; tanulmányainak befejezése után rácz-almási birtokának kezelését vette át. 1892. és 1896-ban a rácz-almási kerületben függetlenségi programmal képviselővé választatott. — Országgyűlési beszédei a Naplókban vannak. Függetlenségi Album. Bpest, 1897. 13. lap arczk. — Sturm Albert, Országgyűlési Almanach. Bpest, 1897. 309. 1. Nagy Gyula (tasnádi), m. kir. országos levéltárnok, a m. tudom. akadémia levelező tagja, N. Károly Gömör vármegye főjegyzője, (1843—44) országgyűlési követe, (1848. igazságügyi osztályfőnök, utóbb a magyar kormány alatt az országos főtörvényszék elnöke) és Ujházy Paulina fia, szül. 1849. jún. 23. Harkácson (Gömörm.); a gymnasiumot Sárospatakon, Rimaszombatban és a pesti evang. ref. főgymnasiumban végezte, hol 1867-ben tette le az érettségi vizsgálatot. Ezután három évig a pesti egyetemen a bölcseleti tanfolyamot hallgatta; ennek végeztével külföldre ment és félévet a müncheni egyetemen töltött, hol Löher diplomatikai collegiumát hallgatta. Innét haza szólíttatván, néhány évig Zemplén megyében családja jószágán gazdálkodást folytatott, mígnem 1876-ban a nemzeti múzeum könyvtáránál, 1877-ben pedig az országos levéltárnál nyert alkalmazást, hol fogalmazó, 1891. márcz. allevéltárnok, majd levéltárnok lett. A m. tudom. akadémia 1892. máj. 5. levelező tagjának választotta. A m. történelmi társulat igazgatóválasztmányi tagja és titkára, a m. heraldikai és genealógiai társaság igazgatóválasztmányi tagja. Czikkei a Századokban (1870. A magyar nemzetségekről, 1871. Régi magyar községi pecséteink statistikája, 1872. Magyar onomasticon, Thurzó Karolina arczképe az augsburgi múzeumban, 1873. A Lónyaiak deregnyei levéltára XIV. és XV. századi okmányairól, 1877. Régi magyar községi pecsétek, 1880. Mokcsay levéltár, Ukkon pohara, Krasznai magyarok, 1884—85. könyvism., 1889. Jelentés a Somosy család okiratairól); az Athenaeumban (1873. A magyar őstörténethez); a M. Nyelvőrben (1877—79. Okiratbeli magyar szavak, Inh, Jász, ijász, 1880. Vezetéknevek); a Történelmi Tárban (1878. Tihanyi szerszámok, Ukkon pohara, Ingóságok 1549-ből, Ezüst művek 1558-ból, 1879. Batthyányi Ferencz levelei Thurzó Györgyhöz és Thurzó Imréhez 1606—1620., 1880—81. Adalékok az 1619. évi pozsonyi országgyűlés történetéhez); az Archaeol. Értesítőben (1878. Szénhalom, hamuhajlok, pogánysir, Még egy szénhalom, A koloni hamuhalom, 1879. Egy lelet története a negyvenes évekből, 1895.); az Akad. Értesítőben (A középkori közjegyzői intézmény, A königsbergi töredék újabban felfedezett részei); a Figyelőben (1878. Egy ismeretlen nőköltő); a Nemzeti Nőnevelésben (1880. Régi magyar élet); a Zemplénben (1880. A terebesi országgyűlés 1454-ben, A nádori törvényszékek megszüntetése Zemplén vármegyében, 1881. Eltűnt vármegyék: Patak megye, Szerencs megye, 1882. Uj törvény régi